kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

hát, ez igaz...

2015. január 17. 18:37 - paulonviki

- moss kezet, csabikám!
- nem!
- gyere, megyek veled.
- nem fogok...
terelgetem magam előtt, megy, de morog közben.
- nem fogok örülni semminek!
- van mindig, minek lehet örülni...
- nincs! és annak sem, hogy ittvagyok.
- máshol szeretnél lenni?
- igen. te tudod, hogy hol.
- nem tudom.
- de tudod! mondd meg!
- a gyerekotthonra gondolsz?
- igen.
- nem lakhat a gyerekotthonban olyan gyerek, akinek van apukája és anyukája...
- hát, ez igaz...

 

mamikám, papikám, becézget minket, szép a ruhám, finom az illatom, ne haljunk meg soha, nem költözik el, akkor sem, ha felnőtt lesz, legjobbmama, legjobbapa vagyunk. ha nem éppen gonoszok, utállak, nemvagyigazi, nemtemondodmeg, nemteparancsolsz.

testvérségük mostánaban valóságosabb lett, mondják, hogy hasonlítanak egymásra, és lányom örömmel állapította meg, hogy bizonyos régenvolt szomorú történelmi esemény idején ők még nem éltek, mert együtt voltak anyukájuk hasában biztonságban. az ikerséget nem kérdőjeleztem meg, a biztonságot főleg nem...

- de miért van háború?
- mindig vannak, akik több hatalmat akarnak...
- meg akarnak őlni kedves embereket?
- nem akarnak, de mégis ez lesz az ára a hatalomnak...
- nem igazán jó ötlet...
- nem igazán...
- most nincs háború, ugye?
- európában nincs.
- más bolygón?
- más földrészen.
- ezen a földgömbön?
- ezen. 
- csak a jászaimaritérvégállomáson ne legyen sose!

 

többet alszanak és kevesebbet esznek. az utóbbin ki tudok borulni, nyolc hónapja vannak gyerekeim, biztos ki szokás borulni azon, eszik-e eleget a nyolchónapos. de el tudok menni este moziba, nem aggódom túl sokat, és nem képzelem már azt sem, hogy csak én tudok minden helyzetet megoldani. ugyanakkor az is kiderült, hogy sok nehézséget éppen én okozok. óvodaidőben alszom is, nem is aznapi, múltévi fáradtságot, meg ha lehet ilyet, előre is. 

- valamiért el fogok kezdeni sírni...
- miért, csabikám?
- nem tudom... talán mert megrágcsálom az ujjam és fáj... de igazán inkább a szomorúság miatt...
- szomorú vagy?
- csak, ha elromlik valami motor bennem, akkor. anya, figyelj, nagyon hiányoztál nekem a gyerekotthonban! volt egy láthatatlan karórám, az megmondta a nevedet, nem csak azt, hogy anya, az egészet. 
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr117082353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edyt 2015.01.26. 19:25:16

Dackorszak. Tipikus. Ugyanígy megy egy hàromévessel. Rohadt fàrasztó. A nem evés meg nagyon kiborító.
Csak ismétlem magam Isten hozott a klubban. ;-)
Az meg különösen vicces, hogy lényeges elvi viták, minthogy ebéd-e a túrórudi, végén nàlunk is elhangzott már,hogy te nem vagy mama, te rossz vagy.
Védőnőmet tudnàm idézni: életkori sajàtossàg, majd kinövi. Addig is, ez màr tőlem, a legkisebb ellenállás felé haladunk. :-D

jutkanagyi 2015.01.26. 19:25:17

kedves Viki, lehet aludni előre is....
most szuperfáradt vagy, mert mentálisan is, érzelmileg is nagy terhelés ez nektek, mert nem nőttetek bele, hanem belevágtatok a szülőségbe (már minthogy nem napról napra.....)
de nagyon jó jel, hogy érzed a magad teherbírásának erősödését is!

és tudod, méregtelenítés!!!!! (nem dackorszak, és még nem prepubertás)
ha a fizikai fájdalom jobb, mint a lelki, akkor a lelki nagyon erős lehet............
de látod, hogy erősödik a ragaszkodás érzete is
süti beállítások módosítása