8 hónap alatt kiismertek. de azt hiszem, már hamarabb is. majd egy évtized mulva elmondom nekik, hogy éppen ezekkel a jellemhibáimmal küzdök, akkor majd már négy évtizede. megkérdezem akkor tőlük, hogy tapasztaltak-e valami javulást legalább. gondolom, majd megvonja a vállát a tizenhétéves válaszként.
ezek a gyerekek minket nem tisztelnek. tökjó. nincs bennük semmi hála. tökjó.
én tisztelem őket és hálás is vagyok nekik (nem is csak azért, hogy félkilecre elalszanak). ez is tökjó.
az elfogadásom és szeretetem kerekebb és tisztább, és jenetősebb is mint azok a labilis pillanatok (percek), amikor fiam vagy lányom megmondja, hogy dög vagyok. olyankor tényleg dög vagyok, ők meg gyerekek, azzal a döntésilehetőséggel és szabadsággal, ami olyan kevés, hogy ezért nem könnyű gyereknek lenni.