csaba sírva ébredt egy álomból, amiben nem arra a vonatra szállt fel, amin mi utaztunk és az aldiba ment, hanem egy másikra, ami a vágóhídra. nem mondtam meg neki, mi is az a vágóhid, ez nekem is nehéz, az egyik legnehezebb szavam, pedig igazán mindenre válaszolok, igazán mindent elmesélek. azt is mondtam, hogy anyáknapja a szülőanyjuk ünnepe is, gondoljunk rá, bár csaba vállatvont, hogy neki nem megy, mert nem ismeri, a telefonszámát se tudja, de szandra felhívta rá a figyelmét, hogy kellett találkozzanak, pont amikor született. hogy cinikus vagy szép, hogy csabának az idén a születésnapja anyáknapján volt, ezt nem tudom. 2020-ban megint így lesz, 11 éves lesz, akkor már 6 éve a fiam, az már több, mint amennyit nem, én is már úgy szeretem a számokat, mint csaba, pedig nem is. a számokat még mindig előbb szerethetem meg, mint az énkicsipónimat, vagyis szandrakicsipóniját. a tavasz az utolsó évszak, amit még nem csináltunk együtt, megvolt mindkét születésnap, karácsony, húsvét, most megint nemtudom, a névnapok mikor vannak, de majd felírom mostmár, kitelik az egyesztendő, már mondtam nekik, hogy lesz hazatérésbuli a parkban, csaba meg mondta, hogy ha majd biciklin megy oda, és sokan lesznek, akkor azt fogja mondani, elnézést, szabadna egy kis utat! de tényleg kezd udvarias is lenni, megmondta  a kaluznak, hogy kedvesellenőrnéni, ne tessék haragudni, hogy zavartuk az utasokat, de egy kicsit futkosni támadt kedvünk a testvéremmel! sok a panasz az óvodában rá mégis, mondjuk, én is tudnék rá panaszkodni, figyelmetlen, szemtelen, verekedős, irígy, hazudozó, de ez olyan átlagoshatéveskisfiú leírásának tűnik.  szandra pedig zsonglőr szeretne lenni, mostmár egészen biztos, hogy nem rendőrállatorvos, hanem tűzzsonglőr, mint a lány a parkban, aki tudtad, anya, hogy cigany? szerintem is cigány származású, de te honnan tudod? mert olyan ügyes mint én, és a bőre is ilyen barna. szandra már iskolábairatott, nem szabad mondanom, hogy iskolás, mert akkor kelletlenkedik reggelente, hogy minek viszem az oviba, ha már. amúgy is későn akarnak feküdni, és későn kelni, vakációszagú ez már. néhány dologban elmaradok. még mindig nem tanítottam meg őket cipőtkötni, és nem tudnak úszni, minden nap van miért szégyenkeznem. olyan is van, hogy miattuk, szálltunk már le troliról megállókkal hamarabb, jöttünk már el vendégségből hirtelen, és fordultam már el a játszótéren, mintha nem az enyém lenne, aki azt mondta, sípszó. tejószagúrezeda, hogy miken tudnak veszekedni, egyszeregyes legokockán, sorrendeken, ahol nem is tudom előre, az elsőhely vagy éppen a második a jobb, de mindegy, ezek nem múlnak rajtam, hacsak nem a mégnagyobbbajok, amik éppen miattam mérgesednek el, mert nem állom meg, hogy bele ne avatkozzak.