dzsenivel is sokat találkoztak már, sokat mondtuk is mindnek, hogy a húgod, hogy a bátyád, a nővéred, értik, aztán majd el is hiszik. megettek már együtt összesen 12 gombóc fagyit, de abból egy teljesen elfolyt dzseni kezében, annyira bőgött, hogy nem tudott fagyit nyalni, szedtünk már együtt meggyet még a meggyszezon végén, és már a fosókaszilvánál tartunk, úsztak már együtt a dunában, másztak már fára, és láttunk már szivárványt. de ez még nagyon kevés.
holnap hazajön.
ajánlkozik a kettő, hogy összerakják az első doboz legoját, igazán szívesen, vagy legalább kibontanák, "biztosan nehéz egy ilyen dobozt kibontani egy ilyen kicsi gyereknek", és "a dzseni játékosdoboza még olyan szép, szívesen kicserélem vele az enyémet". de van szandrával egyforma ruhája, és csaba majdnem nekiadta a koalamackót, és lehet hogy szandra nekiadja a másiktigrist, "megmutatjuk majd neki a parkot, ha nem bőg!"
várják haza.
csaba szerint egyszerű dolog ez: "dzseni meg kell értse, hogy mind nagyon szeretjük, egye meg a fagyit és ne bőgjön!" szerinte amúgyis "a világ egy puzzle, minket már összeraktak, majd dzsenit is hozzánkrakják, nem kell sokat sírni." csaba bőven a legokosabb a családban.
de azért ma csaba visszaemlékezett miközben valaki (de ki?) lefagyizta a pólóját, hogy "sírtam, amikor eljöttem a gyerekotthonból, aztán pár nap múlva már nem..." szandra úgy emlékszik, nem sírt. nem baj, én se nagyon emlékszem már erre.
