"én megöltem az anyukámat, aki szült engem", csaba nem nagyon tudja ma elképzelni, mi más történhetett, mint valami önhiba, sajnálatos véletlen. gyakran szóbakerítik a vérszerinti családjukat, de mindhárman máshol tartanak, pár mondatot beszélünk róla, de ezeket mindig kettesben, nem akarnak csak a saját kérdéseikre választ kapni, ha egyikük, úgy tesz fel kérdést, hogy jelenvannak, akkor elmennek, tökéletesen megvédik magukat. szandra mostanában szülőanyja nevét kérdezi, és szépnek találja. dzseni végigkérdezi az ismert nőket (és férfiakat is), hogy az ő hasukban volt-e. de dzseninek ma fontosabb kérdés, hogy ide miért vetette a sors:
-miért hoztatok ide?-hogy a testvéreiddel együtt legyél, és legyen apukád és anyukád.-de nekem már volt anyukám!-nevelőmamád volt, aki vigyázott rád.-valakinek a hasában voltam!-persze, valaki szült téged.-de azt nem ismerem.-őt nem.-de ti idehoztatok?-igen, a mi kislányunk vagy.-jó.
