kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

sok-e

2015. augusztus 27. 22:32 - paulonviki

megyünk át a moszkva kálmán téren, nem is át, hanem körbe-körbe, és dzseni azt hiheti, én sem ismerem a várost, meg hogy egy ilyen kényelmetlen város ez, én meg egész nap csak magyarázok, ezt már tényleg nem tudom elmondani, csabát izgatja, hogy budai fonódó, de dzseni csak azt mondja rá, "tessék?". nekem sose is volt egygyerekem, most párnapig kettesben vagyunk dzsenivel pár órát, nekem nyaralásnak tűnik, az első kettő háromgyerekes hét után. trükközök a villamoson, nem foglalhatunk két helyet, mondom, üljön csak az ölembe, és bevált, ma a játszótéren önszántábol is beült. úgy szoktunk duzzogni, hogy ő rám mérges, én is magamra, hogy miért kell nekem mindenért szólni, minden szót javítnai, csiszolni az étkezési etikettet, szekálom ezt a gyereket is, mint a másik kettőt. fontos dolgok ezek, happy meal sárkányfigurával, de barbie-s dobozban, meg a pláza-szökőkút, cipőboltban mesenézés, de csipegetünk csipetkét is, meg sajátos játékszabályok szerint játszunk kártyajátékokat, de főleg hajcsatokat veszünk. lefekvéskor mondta el dzseni csabának, hogy a sárkányt sajnos leejtette és ráment egy autó, nem lehet megragasztani, de csabát nem érdekelte a tragédia, csak a honnan-volt-dzseninek-sárkánya. néha megkérdezi a trolin, hogy ki kicsoda, ki kivel milyen relációban van, nem tudom, hogy inkább találjak ki valamit, vagy csak ismételgessem, nem tudom, nem ismerem. de a zombik vagy emberek kérdésre, határozottan felelek, ez majdnem olyan feltünést kelt, mint csaba egy időben álandó "érdekes, anya, hogy a gyerekotthonban..." kezdetű felkiáltásai. dzseni azt is forszírozza, van e gyerek a hasamban, születik-e onnan, a három gyerekem onnan született-e (itt önmagát is kérdi, különös távolságból önmagától), és amúgy sok-e a három gyerek. sok, de ezt neki nem mondom. amint elindulunk, kérdezgeti, hazamegyünk-e, és ki hol van most, szereti ha erre nagyon pontos választ adok, ha elfáradok ebben, szomorú lesz és dühös. éhes és szomjas mindig. és folyton wc-t keresünk. de már nem mondja mindenkinek az utcán, hogy csá-csá, mondja, hogy csókolom, és néz rám, örülök-e. sokat alszik, nagyon elfárasztja az újvilág. nekem is többet kéne. 

 

fullsizerender_9.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr597739508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banyuc 2015.09.01. 21:13:51

Érdekes, hogy míg a három legalább kettővel több mint kettő, addig a négy csak épp egy picurkát, de tényleg:) Kitartást és sok türelmet neked! :)
süti beállítások módosítása