kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

megismersz?

2015. október 21. 13:52 - paulonviki

-szia csabi!
-szia...
-megismersz?
-szia balogklári!

 

felszállt a vonatra csaba gyerekotthoni óvónője.

csaba volt az óvoda napi két órában egy erdei sétára.

fiam arca kipirult, fülei vörösen égtek, örült, és mintha kísértetet látna, bámulta, és nézett ránk, hitetlenkedve csóválta a fejét. 

mind mosolyogtunk, én háládt adtam a sorsnak, hoyg éppen egy békés pillanatban talált minket balogklári, a két kisebb az ülemben ülve, szandra velem szemben rajzoltak a kis vonatasztalkán, és pont meg is fértek rajta, úgyhogy balogklári csak azt látta, hogy idill és "de nagyot nőttek", és "nahát, már három, és hogy hasonlít". ülőhely nem volt a közelünkben, csaba követte a tekintetével, hová ül le, vett egy nagy levegőt, kisóhajtotta, és azt mondta, "rajzolok balogklárinak valamit".

a kis cetlire erdőt rajzolt gyorsan (eszembe jutott, hogy balogklári jellemzésében benne van, hogy "csabika nem szívesen rajzol, formái nem felismerhetőek), leugrott az ölemből, kihúzta magát, "megyek, jó?" kérdezte, bátorítottuk és tétován elindult. szó nélkül adta át, biccentette hozzá, mint ki csak annyit akar közölni, innen ismerjük egymást, az erdőből, innen indultam. 

visszajött, megpuszilt minket, "kérek új lapot!", mondta.

rajzolt egy nagy házat, fordított ötössel felirta a házszámunkat, kérte, ellenőrizzem, jó-e, felállt, és elindult, visszalépett puszit adni, és balogklárihoz szaladt. megmondta, hogy "itt lakom, troli is jár, ez az otthonom, amúgy az óvoda napsugár, az óvónéni mártaésjudit, szandra már iskolás"

visszaszaladt, félrelökte dzsenit, hogy a kisasztalhoz férjen, szó nélkül készítettem az új lapot, vonatot rajzolt, sínt, de már nem szinezett, kapkodott. nem engedtem elszaladni már csizma nélkül, nemsokára leszállás, dadogva, izgatottan magyarázta öltözködés közben, hogy "a fakardod is meg akarom mondani, van fakardom, nem kicsi, hanem nagy, igazi fakard, engedjetek!"

"balogklári - kiabálta futva- van fakardom, nagy, igazi, a hatodikon lakunk, a parknál, tudok úszni, biciklim is van, csillagokháborús legót majd fogok kapni, a tesóimnak is van pár dolga, nagymamánál voltunk kétnapra!"

így mondja el egy hatéves fiú, hogy jólvan. 

(én is nagyon jól vagyok)

 

8 komment
Címkék: rajz múlt

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr108009327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katkadu 2015.10.21. 16:50:39

Ah. Az osszes kozul ezen sirtam el magam. Nagyon szep.

edyt 2015.10.22. 23:01:34

Hát én az összes közül, most is. Már meg se lepődök.
Az meg külön öröm, hogy te is jól vagy.

blahalujza 2015.10.22. 23:01:37

Igen, ez most sírós lett, köszönöm :-)

Bobo1000 2015.10.22. 23:01:38

Csatlakozom az elottem szolokhoz. Most olvasom a villanoson es jol elpityeregtem, koszonom a bejegyzest. Eszembe jutott, amikor eloszor talalkoztunk egy ev utan a neveloszulovel.

rizsarizsa 2015.10.22. 23:01:41

Istenem, gyönyörű! Az én torkom is összeszorul, a szívem is....olyan egyszerű, olyan őszinte, olyan igazi! Köszönöm ezt a történetet (is)....felér egy léleksimivel :-)!
süti beállítások módosítása