a paprikáskrumplihoz nem kell kiöltözni sem.
arra már gondoltam, hogy zavarba hozhatja majd őket a "nálatok mi volt otthon a hagyományos karácsonyi vacsora?" kérdés, de most könnyelműen el tudom határozni, hogy majd jövőre elkezdem a hagyományt. évközben tágíthatom az ízlésüket, hátha nem a paprikáskrumpli lesz az egyetlen közös nevező. de azt se kellett volna főzni, huszonnegyedikén nem is ettek semmit. ezt a karácsonyt kell még nekem gyakorolni. de csak egyszer van egy évben, így nehéz.
kár, hogy a téliszünet nem nyáron van. de az is kár, hogy nem esik a hó. úgy kéne, hogy szánkózni lehet lemenni világosban zokninélkül, nem mondani olyat, hogy megint-kint-van-a-derekad, meg olyat sem, hogy nem-akartál-kesztyűt-pedig-mondtam-nem-érdekel-nem-megyünk-vissza.
mégis van már hagyomány, mert feldíszitjük a fát (szigorúan csak az én izlésem szerint, "de anyaaaa, az oviban temperával csináltunk harangokat...!"), és lemegyünk az utcára mind, mert akkor teszik az angyalok azt a sok ajándékot alá, zavarban lennének, ha ezt meglátnánk. aztán az utcán mégis láttunk angyalt, egy nő vitt egy hintalovat a hóna alatt sietve, közben telefonált, hogy papír kéne még majd rá, "kurvaélet, hogy nem lesz már időm becsomagolni!", a gyerekek meg néztek utána, mintha valami jelenést látnának, és elismerték, hogy nem tréfáltam, tényleg angyalok hozzák az ajándékokat. az angyaldolog miatt nem egészen világos az sem, hogy a rókákat mégiscsak én varrtam, pedig arra tudnék büszke lenni. ez is egy lesz azok közül a dolgok közül, amit felírok magamnak, hogy majd évek múlva tisztázzuk, mint azt, hogy nem egy időben fekszünk, és ezért vagyok én reggel olyan pokróc.
csaba szeretett volna bemászni a fenyőfabehálózócsőbe, de akart faragni is. szandra szerint minden gyereket moziba visznek a jószülők sokszor. dzseni pedig mindent, de mindent tud, engedjem csinálni.
egy ideje nagyon fáradt vagyok, ez a hétköznapokban is ki tud látszani, de egy ünnepben olyan kiszámíthatatlanul mutatja meg magát, hogy sokat kell szégyenkeznem. mondok már le találkozásokat erre hivatkozva, nem akarok mások előtt fáradtlenni (értsd jól: veszekedni gyerekkel, férjjel, gonoszul beszólni gyereknek, férjnek). de elfáradtak a gyerekek is, az idei volt az első teljes évünk együtt, van aki iskolás lett, van akiknek testvére született, van akinek meg kellet születni, van aki unatkozik az oviban, van aki alapozóterápiban csecsemőkori mozgásokat tanul, senkinek se könnyű.
