ha nagyóvodást fogadsz örökbe, akkor már nem kell megtanítani orrotfújni csak cipőtkötni, kendőben nem kötheted magadra, viszont biciklin még elfér, de egy fontos dolog nagyon hamar eljön: a sajátvilág védelme, a kiskamaszos zárkózottság, és erre a biztonságos elvonulásra szükségük van a felnövéshez.

szandra 9 éves lesz, "ne írj rólam, anya, semmit!", "ezt elmondhatod, de csak neki!", és mondta már szomorúan, hogy egy osztálytársa olvasott valamit róla. eldönti mostmár, mit oszt meg és kivel, akkor is ő dönt, ha nem súlyoz még jól, titoknak kezel valami apróságot, és elmesél olyat, amivel nem tud a környezete mit kezdeni, de ezt ő most tanulja, ha jól sikerül nem lesz sebezhető kamasz, és nem lesz fecsegő felnőtt sem. 

bántom őt, ha ezt az igényét nem veszem komolyan. örülök, hogy határozottan megkért, egy éve már örlődöm, helyes-e ennyire személyes naplót írnom róluk. úgy zárom le ezt magamban, hogy helyes és fontos volt, mint ahogyan helyes és fontos most már befejeznem. 

van téma az örökbefogadás körül, amivel ez a blog folytatható, és én mérlegelhetem, hogy magamból mit osztok meg, ha túl sokat, és nehezen érthetőt, viselhetem a következményeit.

a gyerekek elköszönnek, Kedves Olvasó, de az anyjuk itt marad, folytatom a kisrigókat.