kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

a csúnya kacsa

2017. január 16. 13:10 - paulonviki

végignéztük a gyerekekkel, ahogy a kiköltőanya lemond fiókájáról. zavarban voltam. ültünk a színpad elé terített szőnyegen és nem is mertem a gyerekekre nézni. a tó népe (a család és a tágabb közösség) arra bíztatta az anyát, valahogy szabaduljon meg a fura fiókától. az anyának nem volt ideje és elegendő józansága arra, hogy a nyiílt örökbeadást válassza, ti. hogy másik tavat keressen a fiókának, hanem egy gonosz bújócskában elhagyta. fájt neki is, de nem látott más megoldást. fiam szerint, nagyon kedves dolog, hogy egy kicsi kacsás bőröndbe ennivalót csomagolt, és otthagyta a hunyó kismadár mellett, de mire az ötvenet számolt, már egyesegyedül állt  a nagyvilágban. és fiamnak igaza is van, a csúnya kacsa egy kis bőröndel indulhatott, mégpedig a kacsamama pontos képe is fel volt rá rajzolva, valódi emlék, őrizte is a csúnya kacsa a darab végéig rendesen. 

lányom szerint el kellett volna bújtatnia a nádasban, titokban felnevelni, mert sem az anyakacsa, sem a fióka nem akarta ezt a szakítást. de miért titokban, kérdezem tőle. egy kilencéves is tudja rá a választ, mert a többi állat nem engedte meg neki, hogy felnevelje. értsük jól, senki sem támogatta. minden családvesztés fő motívuma ez, sem lelki, sem életvezetési, sem anyagi segítséget nem kapnak hazánkban azok a nők közösségüktől (szűkebb és tágabb), akik elhagyják gyermekeiket, minthogy azok sem, akiktől elveszik. 

nekem először ezt kell majd felidéznem magyarázatként, ha megkérdezik, őket miért hagyta el a szülőanyjuk. hálás vagyok a darabnak, egy zavarodott, elkeseredett anyát láttunk egy sötét világban, nem kell rá haragudnunk, még meg is tudjuk érteni. 

és milyen az elárvult csúnya kacsa? önálló, az ördögben is megbízó, avagy senkiben se bizó, álmodozó. és izgulhatunk, mert ha nem talál családra, akkor biztosan elvész. láttam már ilyen fiókákat. 

  

A csúnya kacsa, a HOPPart Társulat és a Vaskakas Bábszínház előadása a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. Hans Christian Andersen A rút kiskacsa című meséje nyomán, Kolozsi Angéla szövegkönyvének felhasználásával rendezte Tengely Gábor.

2 komment
Címkék: színház anya múlt

A bejegyzés trackback címe:

http://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr412129889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.01.24. 15:59:02

Az egész életem csúnya kacsák között telt, és legtöbbjüket nem hagyta el a kacsamama. Nem tudok sajnálni egyetlen kacsamamát sem, aki sorsára hagyja a fiókáját, csak azért, mert más, mint a többi. Ez nem ugyanaz az eset, mint ha azért hagyná éhen pusztulni, vagy azért keresne neki más élőhelyet, mert saját magának sincs mit ennie. (Bár még ez sem igaz.... Látom az erkélyem galambjainál, hogy a fiókát élete árán is menti és eteti a madár. Ennyivel jobb, mint az ember.)

paulonviki 2017.01.24. 20:36:26

@csivicsuvi: hosszan válaszolok, örülök, ha elolvasod majd.