kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

"a meggyilkolt Mozart"

2017. február 01. 15:28 - paulonviki

egy olvasó kommentje kapcsán írom, mit gondolok a békeidőben árvaságra jutásról:

"Nem tudok sajnálni egyetlen kacsamamát sem, aki sorsára hagyja a fiókáját, csak azért, mert más, mint a többi. Ez nem ugyanaz az eset, mint ha azért hagyná éhen pusztulni, vagy azért keresne neki más élőhelyet, mert saját magának sincs mit ennie. (Bár még ez sem igaz.... Látom az erkélyem galambjainál, hogy a fiókát élete árán is menti és eteti a madár. Ennyivel jobb, mint az ember.)"

a gyerekek elhagyása (és az elvétel is) nem az a jenség, aminek kapcsán megszülethet az ítélet a felnőttekről, hogy tehát rosszak, alkalmatlanok, felelőtlenek, hanem egy élethelyzet szükségszerű velejárója, meg is jósolható, hogy be fog következni.

nem a gyermekelhagyás az embertelen, hanem az a körülmény méltatlan az emberi léthez, amiben ez megtörténhet.

ilyen a hajléktalanság is: ha társadalomban élünk, nem lehet kiszorulni belőle, ha kiszorulunk, nem tudunk gyereket nevelni, és nem lesz hol laknunk. nem létezik már  a  "tisztes szegénységben becsülettel nevelik a gyermeküket" családok, nincs a "gyakran éheztünk, de ilyenkor anyám gyönyörű meséket mondott, és kacagva csiklandozott" gyermek. ha nem tudsz fűteni, ha nem jut minden napra étel, ha nem tudod megfizetni a lakhatásodat, akkor az úgy kezdődött valahogy, hogy elszakadtak a kapcsolataid, egyrészt az emberekkel, másrészt azzal a bizonyos normális élettel, amiben tanulhattad volna a kapcsolatok felépítésének és gondozásának módját. mondjuk szüleidtől, mert voltak, mondjuk tanítóidtól, mert olyan iskolába jártál, ahol emberszámba vettek. 

a galamb nem jobb mint az ember, a galamb egy program szerint utódot gondoz, és hogyúgymondjam, tojik a világra. nem szegény, nem gazdag, ha fogyatékos, idejében belehal, ha nem tudja kijárni az iskolát, ja, nem is jár iskolába, ha nem fizet rezsit, ja, nincs is neki számlája, ha nem elég gondos anya, de az, semmi nem akadályozza meg ebben. 

a társadalomban élő ember egy nagyon szerencsétlen galamb, aki nagyon sokat küzd, hogy helytálljon, és ha minden jól megy, akkor belülmarad, és lakik, és tanul, és él, és gyereket nevel, jószülőként vagy nemjószülőként, de megcsinálja. 

tudok-e ennél tragikusabbat elképzelni, mint hogy egy asszony elhagyta az én három gyerekemet? tudom-e gonosznak tartani a nőt, aki a három gyerekemet szülte? a szánalomban nem hiszek, az irgalomban igen. hogy valahogyan mégis jórafordul minden, itt felnő a három, ő valahol visszafogadtatik a társadalomba, és mégis küzd, lakik, és tanul, és él. de azért ez a csodálatos fordulat esete, ami nem lehetetlen, csak mindig túlságosan ritka. 

 

"Leültem egy párral szemben. Férfi és nő közé jól-rosszul befészkelődött s aludt a gyerek. Álmában megfordult, arcára ráhullott a lámpafény. Milyen gyönyörű arc: mint egy hamvas gyümölcs, mint a kedvesség és báj összhangja - ez született ettől a lompos emberpártól. Sima homloka, kedves, duzzogó ajka fölé hajoltam, s ezt gondoltam: "íme egy muzsikusarc, egy gyerek-Mozart, az élet egy szép ígérete". Semmit nem különbözött a legendabeli hercegfiúcskától: ha óvják, foglalkoznak vele, tanítják, mivé lehetne!

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket mind izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek-Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek. Legfőbb öröme a nyikorgó muzsika lesz a zenés kávéházak bűzében. Mozartnak vége.

Visszatértem fülkémbe. "Ezek az emberek nem szenvednek sorsuk miatt" - gondoltam. És engem nem a részvét nyugtalanít. Nem arról van szó, hogy meghatódjak egy örökké újra fölnyíló seb fölött. Azok, akik viselik, nem is érzik. Nem egyeseket ért: az egész emberi nemet érte itt sérelem. Nem hiszek a szánalomban. Ami nyugtalanít - a kertész szempontja, és nem ez a nyomor, amelyben végeredményben éppen olyan jól el lehet helyezkedni, mint a tunyaságban. Keleten egész nemzedékek élnek a mocsokban, és nagyon jól érzik magukat benne. Azt, ami engem nyugtalanít, nem gyógyítják meg a népkonyhák ingyenlevesei.

Nem ez bánt, ezek a púpok, ezek az üregek, ez a rútság, Hanem, egy kicsit, ezekben az emberekben itt, a meggyilkolt Mozart.


Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert."

 

Antoine De Saint-Exupéry: Az ember földje

 

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr1512151555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.02.02. 10:37:30

Elbeszélsz mellettem, Kedves Viki, pedig szerintem elég világosan írtam a kommentet az előző bejegyzésedhez. Az általad emlegetett kacsamama azért hagyta el a fiókáját, mert csúnya volt. Mert MÁS, mint a többi. Én erre (és kizárólag erre) mondtam, hogy NINCS bocsánat. Túl sok csúnya kacsát láttam és szerettem ahhoz, hogy az ilyen kacsamamának meg tudjak bocsájtani, netán még sajnáljam is. Nekem ott a kiskacsa: azt kell sajnálnom, hiszen elhagyta az anyja. És NEM azért hagyta el, mert nem tudta volna fölnevelni! Azért hagyta el, mert nem sikeredett olyan tökéletesre, mint a többi kacsagyerek. Ennek a ti esetetekhez semmi köze. A te kiskacsáidat nem azért hagyta el a mamájuk, mert valamilyen szempontból tökéletlennek születtek. Ne keverd a két dolgot, mert messze nem ugyanaz kényszerűségből sorsára hagyni egy gyereket, mint eldobni pusztán azért, mert fogyatékos.

banyuc 2017.02.02. 10:37:42

Amiket leírtál azzal nagyrészt egyetértek, bár van egy másik oldal is, ahol a gyermek elhagyása bizony nem az élet szinte szükségszerű, előre megjósolható velejárója, ha csak azt is nem vesszük annak, hogy az az elhagyó felelőtlen alaptermészetéből fakad. Persze erősen befolyásoló körülmények is vannak mindig, de van, hogy nem meghatározó az sem, egyszerűen csak nem kell neki a gyereke ...
A kommentelő is valami ilyesmire gondolhatott, ez alól nem ad felmentést. Én sem, bár már nem ítélkezem, csak értetlenül állok, főleg mert van érintettségem is.

paulonviki 2017.02.02. 10:55:30

@csivicsuvi: a színdarab kacsamamája elhagyta a csúnya kacsát, mert bár ő nem látta csúnyának, de mindenki körülötte, igen, a kacsamama azt élte meg, nem tudja a társadalom elhordozni a másmilyen fiókát és őt a másmilyen fiókával. nem valami hasonlót élnek meg mindazok, akik nem tudják válalni a fogyatékos gyerek felnevelését? nem tudom, mit élnek meg, nem jártam a sarujukban egy métert sem, de bevett szokás, hogy a kórházi személyzet is arra bíztatja a sokkos anyát, mondjon le sérült gyermekéről, mindenkinek jobb lesz úgy. a szépek és egészségesek világát éljük, hős, aki mer kilógni.

paulonviki 2017.02.02. 11:03:25

@banyuc: létezik olyan tényleg, hogy egy viszonylag rendezett gyerekkorbor éppen kinövő fiatal nő, támogató és megértő háttérrel rendelkezik, lehetősége van tanulni vagy dolgozni és lemond a gyerekéről?
próbálom elképzelni, hoyg egy fiatal nő a fent vázolt helyzetben van, mégis egyértelműen úgy érzi, hogy nem akarja a gyereket, mégis kicsúszik az abortuszidőkeretből (most abba ne menjünk bele, az abortusz etikus e vagy sem), megszüli és lemmond róla. vétkes-e ez a nő? nem ajándékozott-e így is életet valakinek, és nem adott e egy új lehetőséget a világnak, nem nyitot-e akkor is egy új könyvet, ha ő maga tovább már nem kíséri ennek a gyereknek a történetét?

banyuc 2017.02.02. 11:52:34

@paulonviki: egy gyerekről úgy is le lehet mondani, hogy "csak" nem törődik vele és amikor emiatt problémás lesz valóban lemond róla papíron is. Létezik, a hátere pont olyan volt amilyennek leírtad. Az ajándék élet, amit így hívot téletre sajnos már nem olyan nagy ajándék a világnak, hanem egy lelkileg sérült, kallódó fiatal, aki ritkán jár az egyenes úton.

banyuc 2017.02.02. 11:52:49

Azt ha valaki megszüli a gyermekét,de lemond róla az mást jelent számomra mint az,a cselekedet, hogy valaki vállal, életre hív egy gyermeket és nem törődik vele, még annyira sem, hogy kicsi korában lemondjon róla, azzal biztosítva neki egy jobb élet reményét.

paulonviki 2017.02.02. 12:31:17

@banyuc: és akkor még nem számoltunk, a nem lemondó, gondoskodó, ám mérgező szülőkkel...

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.02.03. 10:58:04

@paulonviki: Mindenkinek jobb lesz úgy? Kivéve a gyereket...
A szépeket és egészségeseket megette a fene, ha belül üresek.
A szépek és egészségesek világát is megette a fene, ha nincs benne emberség.

De szerencsére nem ilyen szörnyű a helyzet.
A kacsamamák többsége igenis vállalja a csúnya fiókáját, és eszébe se jut azon mélázni, hogy mit szól hozzá a többi kacsa. Aki képes sorsára hagyni a sérült gyerekét, azzal nem járt volna jól egy egészséges gyerek se, mert nem alkalmas az anyaszerepre. Ép lelkű kismama első perctől védi és óvja a porontyát - minél elesettebb, annál inkább.

Mit csinál az ilyen nemanya később a gyerekével, ha netán évek múlva derül csak ki róla, hogy beteg vagy fogyatékos? (Mert vannak ilyen kórképek is, bőven.) Vagy ha baleset éri a gyereket, és egyik percről a másikra válik teljes kiszolgálásra szoruló romhalmazzá? Akkor is bent hagyja a kórházban? És vajon mit szól majd hozzá, ha őt magát éri baleset, vagy támadja meg alattomos kórság, és őt is ottfelejti a család a kórházban?

Ha te fel tudsz menteni egy ilyen antianyát, Kedves Viki, aki lemond a saját kölkéről csak azért, mert az beteg vagy fogyatékos, akkor nekem nincs helyem ebben a blogban, mert alapvetően másképp látjuk a világot.

Lindus86 2017.02.03. 10:58:12

@banyuc: Ha sosem nevelte, akkor miért csak az ő felelőssége, hogy kallódó fiatal lett, aki nem is ajándék már a világnak?
Honnan tudjuk, mi lett volna, ha?

paulonviki 2017.02.03. 11:10:24

@csivicsuvi:

Kedves Csivicsuvi,

ki lennék én, hogy felmentést adhatok..? és ki lennél te, hogy ítélhetsz..?

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.02.03. 11:32:38

Én csak gyógypedagógus lennék, aki látott néhány ilyen elhagyott gyereket.
És látott (sokkal több) szülőt, aki helytáll egy életen keresztül, igaz szeretettel.

kispotzak 2017.02.06. 11:34:12

@paulonviki: "létezik olyan tényleg, hogy egy viszonylag rendezett gyerekkorbor éppen kinövő fiatal nő, támogató és megértő háttérrel rendelkezik, lehetősége van tanulni vagy dolgozni és lemond a gyerekéről?
próbálom elképzelni, hoyg egy fiatal nő a fent vázolt helyzetben van, mégis egyértelműen úgy érzi, hogy nem akarja a gyereket, mégis kicsúszik az abortuszidőkeretből (most abba ne menjünk bele, az abortusz etikus e vagy sem), megszüli és lemmond róla. vétkes-e ez a nő?"

Az egyik, kifejezetten anyukás blogon (szándékosan nem írom, hol) volt ilyen történet, maga az érintett nő írta le, a hátteret is, amiért ez a döntés született. Ő pl elment abortuszra, mert nagyon rosszkor, egy nagyon rövid ideje tartó kapcsolatban lett terhes, de kifordult a kórházból, nem bírta végigcsinálni. Utánanézett az örökbeadásnak, és úgy döntött, h miután hófehér, várhatóan egészséges babája lesz, valszeg a legjobb esélyei vannak az örökbefogadásra.
Az a megvetés, lenézés, megbélyegzés, ami a blogon fogadta... Nagyjából az derült ki, hogy nem anya, nem nő, de még csak nem is ember, aki ilyet tesz. Volt, aki konkrétan megfogalmazta, hogy "hát én előbb mennék el abortuszra, de hogy arra képes legyek, hogy a már megszületett gyermekemről lemondjak, hát azt soha!!". Ez lett volna a pozitív ellenpélda, nyilván. (A legfőbb gond egyébként valszeg az volt az írással, hogy a csaj nem sajnáltatta magát, nem rítt, hogy milyen szegény, nem írt olyat, h megerőszakolták volna, stb. Épp csak elbaltázta a védekezést, mint oly sokan mások, és abban az élethelyzetben alkalmatlannak tartotta magát az anyaságra, viszont felelősséget érzett a gyermek iránt, aki nem kérte, hogy megfoganjon, és igyekezett, ha némileg megkésve is, de megtalálni a legnormálisabb megoldást).

banyuc 2017.02.06. 11:34:15

@Lindus86: sosem nevelte mellette, vele élt ...

kispotzak 2017.02.06. 11:34:20

@csivicsuvi: Szia! Értem és több mindent el is fogadok abból, amit írsz, de szerintem kicsit túl általános...
Pl: "Aki képes sorsára hagyni a sérült gyerekét, azzal nem járt volna jól egy egészséges gyerek se, mert nem alkalmas az anyaszerepre."
Igenis el tudok képzelni mondjuk egy fiatal, huszonéves nőt, aki a párja, családja nyomására, saját kételyei miatt, kétségek között ugyan, de abban bízva, hogy egy erősebb, hozzáértőbb, anyagilag jobb helyzetben lévő családban boldog lehet a gyereke, és ezért lemond róla. Majd amikor esetleg tizenévet vár a második babára, és végül a többedik vetélés stb után végül teherbe esik, akkor akár egészséges, akár asztmás, akár komolyabban sérült, fogyatékos gyereke születik, igenis odaadó anyja tud lenni.
Ezzel együtt nyilván nem szállhatok vitába a te konkrét, életből merített tapasztalataiddal, de kijelenteni, hogy sose történhet ilyen, azt - szerintem - nem lehet.

NoComment 2017.02.06. 11:34:26

Szerintem mindenkinek egy kicsit igaza van.