a városi temetőben futkostak, a vidékiben jobb lett volna, ha nem. a városiban újragyújtogattuk, ahány kialudt mécsest találtunk, mindet, a vidékiben az tolakodó lett volna. szandra kérdezgette tőlem, mindjárt sírok-e, elvárta, szerencsére, nagymama sírt egy keveset, és ez megnyugtatta. dzseni…

elköltöztünk. dzseniben még élénken él, hogy egy éve budapestre költözött, úgyhogy most azt mondja, a régi lakás budapesten volt, az új meg nem tudja, hol van. majd megtanulja. csaba tanul új járatokat, és metrómegállókat, szandrának meg melegebb a fürdőszoba, úgyhogy nem nyafog reggelente, hogy…

mindig szandra ágyán ülnek. van, hogy szandra sohatöbbé nem akarja ezt, és akkor nekem kell megparancsolni, "értsétek meg, hogy mindenkinek van magánterülete, amire ha akarod, senkit se engedsz be, senki sem sértheti meg, és te sem sértheted másét", fintorogva néznek rám, lekászálódnak az ágyról, én…

csabának vasárnap már csak egy vágya volt, hogy a rendőrautóval szeretne menni, de lehúzott ablakkal, hogy obivan köpenye loboghasson, ahogy kitartja. ezeken a vasárnapokon nekem is csak egy vágyam szokott lenni, de ezt hagyjuk.  repült ki a legoautó az ablakon. tavaszodik, nyitva van. de ezt is…

pont az anyakönyvikivonat-kézhezvételi-napra esett ez a haj-ügy is.  dzseninek leégetett egy tincset a gyertyaláng. vágtam gyorsan egy frufrut. jó lett, de attól még zokogás. körbeugrálta a kettő, hogy jajdeszép, jajdejó, nagyonjóláll, én meg győzködtem, hogy nagyon hosszú így is a haja hátul, nem…

a paprikáskrumplihoz nem kell kiöltözni sem.  arra már gondoltam, hogy zavarba hozhatja majd őket a "nálatok mi volt otthon a hagyományos karácsonyi vacsora?" kérdés, de most könnyelműen el tudom határozni, hogy majd jövőre elkezdem a hagyományt. évközben tágíthatom az…

vannak még elsők: mandulaműtét, kórház. ezen is túlvagyunk. úgy illet volna, láttam másoknál, hogy kihozzák a sápadt félalvót, az sír, nyöszörög, ha nincs még másfélméter, anyja ölébe fektetik, és lehet túlvagyunk-könnyek mögül nézni, hogy alszik a gyermek, és…

megyünk át a moszkva kálmán téren, nem is át, hanem körbe-körbe, és dzseni azt hiheti, én sem ismerem a várost, meg hogy egy ilyen kényelmetlen város ez, én meg egész nap csak magyarázok, ezt már tényleg nem tudom elmondani, csabát izgatja, hogy budai fonódó, de dzseni csak azt…

"tesséééééék?"mondja ez a kislány negyvenszer egy nap, mert nem beszélünk egy nyelvet. ő tanul gyorsabban, én pedig megprobálok rövidebb mondatokban beszélni.    "már veletek…

- képzeld anya, nem árukodok, mert ez nagyon régen volt, de egyszer a gyerekotthonban a  csaba a hátamögé dugott egy zöld gereblyét, és amikor odjött hozzám úgy fejbevágptt vele, hogy majdnem meghaltam...-…