kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

egyszer már véget ért a végtelen

2014. szeptember 12. 07:50 - paulonviki

van egy lovacska, és két kisebb, az egyik nagyon hasonlít a nagyra, a másik egyáltalán nem. 

lányom: kell majd még egy nagy ló, hogy mindakettőnek legyen anyukája!

én: és nem lehet, hogy mindakettőjüknek ő az anyukája?

lányom: ennek? de hát ez nagyon másmilyennek néz ki!

én: szerintem az egyiket ő szülte, a másikat örökbefogadta.

lányom: az mit jelent?

döbbenten nézek rá, ezt már mi is sokszor megbeszéltük, de ő évek óta él ezzel a szóval, majdnem törvényi pontossággal tudja. most viszont én akarom megtudni, mi van éppen a fejében.

én: tényleg nem tudod?

lányom: de tudom. csak nem tudom, hogy az milyen.

megdöbbenek és meg is rémülök.

én: hát, ilyen, ahogy mi örökbefogadtunk titeket, ti vagytok a gyerekeink, mi vagyunk a szüleitek egész életünkben, örökké.

lányom csak néz, mimt aki először hallja ezeket a szavakat. gondolkodom, hogy az utóbbi egy héten tényleg nem beszélgettünk erről, de már harmincszor biztosan. 

én: ugye, te tudod, hogy mi titeket örökbefogadtunk, a mi gyerekeink vagytok egész életetekben, örökké?

elismétlen, és választ is akarok kapni rá, hogy most is megértette.

lányom: azt hittem, ez csak egy nagyon hosszú hétvége, aztán visszamegyünk a gyerekotthonba...

ölelgetem, újraelmondom, még este elalvás előtt is, és úgy fáj a szívem... lányom tudja, megértette, és el is hitte, hogy amikor július 5-én hazajöttünk, akkor nem egy hétvégére jöttek, tudja, elhiszi, csak nem egészen biztos benne. amikor januárban elköszönt a nevelőcsaládjától, akkor bizalommal ment haza, azokhoz a szülőkhöz, akiket hónapok alatt lassan megismert, és elfogadott, akikről a nevelőmama elmondta, hogy az igaziak lesznek, akikre rábeszélték őt, hogy jó lesz az, mert az örökre szól, hiszen eddig csak nevelkedett, vigyáztak rá, de most anyukája és apukája lesz, menjen csak bátran. örökre, mondták nekik, ez egy olyan gurulós szó, jó kimondani is, és a gyerekek még jobban is értik, nekik minden végtelen, a mi véges életünkben az örökre se tart örökké, de nekik, ezzel se kell bajlódni, az örökre az örökre van, nincs vége, nem múlik el. 

de mégis "eljött egy idegen néni és egy idegen bácsi (valakik valamelyik hivatalból), segítettek mindent összepakolni és elvittek minket autóval a gyerekotthonba." rövid dolog lehet ez az örökre, gondolhatják, közel van ez a végtelen, hamar odaértek, és mint egy peremről lenéztek róla, na, és az a mélység, ami ott tárult, talán az a végtelen inkább...

 IMG_6851-001.JPG

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr766691141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pushup 2014.09.12. 22:49:49

fura ez nekem.
ha megígérem, hogy elmegyek buliba/szakkörre/táncórára, akkor is elmegyek, ha elment tőle a kedvem, mert a szavam nem lehet súlytalan
ha úgy döntöttem, hogy lesz egy kutyám/macskám/hörcsögöm, akkor nem teszem ki, hiszen még egy állatot sem szívathatok azzal, hogy időközben rájöttem, kutyát sétáltatni macera ...
de egy gyerekkel? ráadásul a legvédtelenebb fajtából, akinek senkije nincs? az ilyen fajta gyilkos indulatot tud kiváltani belőlem.

paulonviki 2014.09.12. 22:56:25

@pushup: furának fura, de nem olyan egyszerű a képlet, mint a hétköznapi igéreteknél, és mégcsak nem is annyira, mint a kutyavállalásnál. értelek, értem az indulatodat is. nem tudjuk, mi történt, és ha tudnánk, se értenénk, azt hiszem.
de én speciális helyzetben vagyok, nem haragudhatok a szülőanyára sem, vállalta, kihordta, megszülte a gyerekeimet, hálás vagyok érte, örülök, ha egyszer majd ezt ki is fejezhetem neki. és én nemtudok nemörülni ennek a sikertelen örökbefogadásnak sem, még ha a gyerekek sebei nekem is fájnak, de így érhettek hozzánk, csak így.

edyt 2014.09.13. 23:02:21

és tényleg minden csak nézőpont kérdése.
Borzasztó,hogy mi mindenen kellett a gyerekeidnek keresztül menniük...

pushup 2014.09.13. 23:02:33

@paulonviki: nem tudom, így van-e, de ha nem az baj ... azt hiszem úgy kéne lennie, hogy a leendő örökbefogadó szülőket felkészítik alaposan. és nem arra, hogy egy gyerek milyen - hiszen aki maga szüli a sajátját, az is maga jön rá, mi minden más ahhoz képest, mint amikor ő volt a gyerek -, hanem arra, hogy egy gyerek, aki éppen állami gondozásban (vagy nevelő szülőknél) él mennyire sebezhető lelkileg (még akkor is, ha a "rossz" magaviseletével elsőre pont nem is ez látszik).
gondolom, végigjárták ők is azokat az ismerkedéseket, amiket ti ... nehéz nekem akceptálható magyarázatot találni arra, hogy mindezek után hogy lehet visszavinni egy hét után azt a gyereket, akinek helyet csináltak az életükben.
persze azt értem, hogy a ti utatok így tudta keresztezni egymást és nektek most pont fontosabb a jövőjüket faragni, mint a múltjukon rágódni és ez - most végre - jó is így.

dreschma 2014.09.15. 23:28:04

De jó helyre kerültek ezek a gyerekek!

Kiskece Lányom 2014.10.06. 14:23:55

na, megint folyik a könnyem