kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

gyerek az aktában

2015. február 16. 13:00 - paulonviki

azt kell elfogadnom, hogy ez az "elég-érdekes-anya-hogy" kisfiú a gyerekem, ittésmost, mindegy, mi volt régen.

kell éljen bennünk is egy mese, ma még nem is kérdezi, de mégiscsak valahonnann jött, és mi fel tudtuk mondani, hogy babakorban nevelőszülő, de nem volt jóhelyen, ezért egyévesen már csecsemőotthonban. aztán megtalálok egy lezárt borítékot, amit a gyerekotthonban kaptunk, és mivel a gyerekekkel egyszerre, a borítékot bedobtam egy fiókba, nem értünk rá felbontani sem, ebben pedig a következő áll: "csaba két és félévesen érkezett hozzánk, eleinte nagyon nyugodt volt, és azt mondogatta, apa és anya jönnek érte, de ahogy eljött az este, rájött, hogy nem így lesz, de egy otthonról hozott párnával el tudott aludni." ebben a borítékban találok még korházi zárójelentéseket, ezekben két néven szerepel és három helyen lakik, valóban egyik sem a gyerekotthon. egész nap émelygek, megint valami újdonság, egész más a történet, ha egy kilenchónapost helyeznek másik világba, mintha egy beszélő kétésfélévest.

ezekre a megdöbbenéskre nem gyógyír, hogy beleolvasok lányom nevelőanyjának kötelezően vezetett naplójába, amit még sosem tudtam elolvasni elejétől-végig, és nem váron azt az időt, amikor majd ő olvassa:

"...eljött a karácsony, ilyenkor szandra ugy csinál, mintha jókislány lenne, de csak addig, amig meg nem kapja az ajándékát, amit aztán senkinek nem ad oda. végre a hó is esett, kimentünk szánkózni, ezt az egész család élvezte, csak persze szandra nem. mindennel bosszant minket, és tudja, hogy bosszantó, éppen ezért csinálja, és ezt meg is mondja. nem fogadja el a házirendet, ha nem azt csinálhat, amit akar, megsértődik és nem beszél senkivel. szerintem ő egy ilyen nehéz gyerek marad, én már mindent megtettem, amit lehetett, már nem tudok segíteni neki..."

a titkos örökbefogadás titkossága arra vonatkozik, hogy nem tudhatunk sokat a gyerekeink életéről abból az időből, amikor még nem a gyerekvédelem "védte", de hanyag, kusza és ellentmondásos iratanyag keletkezik a gyerekvédelemben eltöltött időröl is, és ha ez sok év, akkor egy sötét, mély kút gyerekeink eddigi élete, holott minden pontosan dokumentalva lehetne. 

a napokban levelet is kaptunk. az eddig illetékes gyámhivatal áthelyezi a gyerekek aktáját másik hivatalba, erről  tájékoztatnak minket (úgynevezett utánkövetést ír elő a törvény, azaz rendszeresen ránéznek a családra, mindenki jól van-e). az iratban gyerekeim neve a régi név, lakcíme a gyerekotthon, anyjuk neve a szülőanya. az a hivatal írja így, aki szeptemberben határozott arról, hogy a réginevű gyerekek már nem is léteznek, újnév, újélet, újanyakönyv, mintha csak én szültem volna őket. szakmaiatlan és rosszérzéstkeltő ez a levél, talán írok is gyerekeim nevében, hogy a réginevűek kérik az utánkövetést, ők, az újnevűek inkább nem is, ha ilyen otromba ez a hivatal.

 

15 komment
Címkék: múlt

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr587178457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsuzsibuvar 2015.02.20. 14:34:33

Tudom, h mindenben oszinteseg meg nem titkolozunk, de ezt a neveloanya naplot nem lehetne elvesziteni? Nekem, a vadidegennek gyomorfajast okozott belole ennyi, gondolom te sem erzed magad jol tole, nem biztos, h Szandra viccesnek fogja talalni.

A regineves horrorhoz szolni sem tudok, borzaszto :(((

paulonviki 2015.02.20. 14:45:54

nem lehet.
ebben egészen biztos vagy.
még legginkább abban a naplóban van meg az ő története, ez a napló pedig a folytatása, ha utaltaos ez, akor is így kerek.
és vicces tényleg nem lesz

tücsök78 2015.02.21. 10:04:02

Nagyon szeretem a blogod, és köszönöm, hogy olvashatom.
Én is ezen töprengek, hogy ez a napló vajon mit fog okozni benne? kell-e ezzel szembesülni - s ha igen, mikor lesz az ideje -, hogy őt ott nem szerették? mondjuk ez csak egy kis részlet, félrevezető is lehet, de ebből ez süt ki, hogy az, aki írta, nem szerette Szandrát, s ez borzasztóan szomorú. Mennyi olyan helyzet lehet, hogy azért lesz örökbeadható egy gyerek, mert mondjuk lemaradtak az abortuszról, és milyen mondatok hangozhattak akkor ott el (mondjuk az "apa" szájából, aki várta haza az abortuszról az "anyát"), és ha ott azokat a szavakat akkor egy kedves szomszéd mondjuk lejegyzi, jó lenne-e ennek a gyereknek később elolvasnia? Szerintem nem. Még ha az is a teljes valóság. Persze ez itt más, mert hát "csak" a nevelőanyáról hull le a lepel (ha mondjuk Szandra emlékeiben úgy él, hogy szerette őt a nevelőanya - ó, a gyerekek borzasztó szülőknek tudnak elnézni borzasztó dolgokat, és hinni benne, a túlélés érdekében a végsőkig, hogy szeretik őt), meg hát ezt hivatalból írta, épp a dokumentálás céljából, nem hirtelen szavak ezek, hanem megfontolt kijelentések (bár ez talán még rosszabb) Szóval nehéz kérdés ez...nem is tudom biztosan, hogy én mit tennék, talán én is így gondolnám, hogy persze, hogy megmutatom. és talán meg is mutatnám. mindenesetre nagyon érdekelne ezzel kapcsolatban a még részletesebb véleményed, gondolataid.

NoComment 2015.02.21. 10:04:04

Szia Viki,
A Ti gyerekeitek már OTTHON vannak.
Láttad már a következő filmet?
tvhelyett.hu/koz/kreta-ketperces-rovidfilm

paulonviki 2015.02.21. 10:25:15

lányom ismeri ezt a naplót, számontartja, már ma kéri, olvassam el neki, mert ez róla szól. megbeszéltük, hogy majd ha nagyobb lány lesz. ha mégis hamarosan követelné a felolvasást, akkor kihagynék mondatokat.
bár három év története, ami sok, de a súlya mégis kisebb, attól, hoyg azt mondhatjuk majd, a nevelőszülő nem végezte jól a munkáját, ilyen van, hoyg valaki nem igazán jól dolgozik. sokat írt a naplóban arról, mi mindent meg tud már csinálni szandra egyedül, és akkor is lehet ezt értéknek tekinteni, ha ezek olyan dolgok, amit nem kell egy négy éves kislánynak elvégeznie, de hajlandó leszek elismerni, hogy miylen ügyesen megtanított a nevelőszülő takarítani.

paulonviki 2015.02.21. 10:26:34

@NoComment: a sírós krétát? persze!

pushup 2015.02.24. 18:48:03

nem erről jut eszembe ...
... csak gondoltam, a legfrissebbhez teszem hozzá a kérdést. hogy gondoltad (gondoltad valahogy) kezelni a cigánysághoz való viszonyukat?

paulonviki 2015.02.24. 20:02:33

@pushup: igyekszem természetesen.
a kérdés gyakran adódik, furcsálják, hogy nekem iylen fehér a bőröm, nekik olyan barna, erre könnyű azt felelnem, hogy persze, hiszen cigányok vagytok, akik iylen szép barnák, és nem égnek meg a napon, mint én. szokták kérdezni, hogy csak ők cigányok, vagy más is, erre könnyű sorolni cigány barátainkat.
könnyű helyzetben vagyok, mert hitelesen tudok értékelni olyan tulajdonságokat, amit lehet a származásnak betudni, nyitottság, őszinteség, közvetlenség, életöröm, erő, és akár az indulatosság is.
lányomnak nehezebb, ő a nevelőszülőtől vagy a faluból hoz negatív hozzállást, fiam viszont különlegességnek éli meg a származást, ma neki ez könnyű, majd lesz nehezebb, biztosan.

zsülvern 2015.02.24. 20:05:06

Amikor az oviban (80-as évek) hozzánk jött egy cigány kisfiú, előtte azt mondta nekünk az óvónéni, hogy ő nem is cigány, csak barna a bőre. Szerinted jó ötlet volt ez?

paulonviki 2015.02.24. 20:26:12

@zsülvern: szerintem nem tudom.
nem vagyok óvónő a 80-as években. generálisan mondhatom, hogy nem jó egy ilyen ferdítés, de olyan sokféle élethelyzet van, mitudomén.
annyit azért sejtek, hogy az óvónő is félt ettől a kérdéstől, amiből sok jó nem következik, sajnos.

edyt 2015.02.27. 09:54:58

Egyik bejegyzésed alkalmával kifakadtam, hogy mégis hogy lehet a gyermekvédelem esetenként vak és süket. Nos ha már az adminisztráció se megy... nincs mit csodálkozni.
Egyszerűen nem bírom legyőzi kíváncsiságom és kérdeznem kell. Max nem válaszolsz.

zsuzsibuvar 2015.03.03. 19:04:30

Anyam gyakran elmondta/elmondja, h en nem tervezett gyerek voltam, becsusztam, de ha mar ugy esett, megtartottak. A tesoimat terveztek (ott sem jott ossze minden, egyet terveztek es ikrek lettek).
Nem azt mondja, h nem nem szerettek mar az elejetol, de nekem ez a nem tervezettseg faj, kulonosen a tesoim kihangsulyozott tervezettsege mellett. Tudom, o arra helyezi a hangsulyt, h nem vetettek el, de nekem ez a talan nem is fontos reszlet faj. Nem szeretem hallani. Jobban orulnek, valoszinuleg boldogabb lennek es jobb lenne talan a viszonyom is a csaladommal, ha ezt a reszletet nem aruljak el.

Es ez a fasorban sincs ahhoz kepest, amit a lanyodrol irtak :(
De persze semmi kozom es nem biralok, csak ez jutott eszembe.

paulonviki 2015.03.03. 19:25:14

@zsuzsibuvar: mégiscsak könnyebb helyzetben vagyunk, mert ez a terhelő bizonyíték nem a vérszerenti családot terheli, hanem a nevelőcsaládot. ami mégiscsak kisebb súllyal esik latba, ez a tapasztalat.
hogy a vérszerenti családot mi minden terheli majd... na, ennek még nincs itt az ideje, de ez is eljön.

probálom elképzelni a te fájdalmadat. azt hiszem, értem. amennyire érthetem.
elhallgatni már nem lehet, amit elárultak, ez már vissza nem fordítható.
abban még lehet bízni, hogy megbékélsz ezzel, kitudja, mitől, olyan váratlan érkeznek válaszok. én drukkolok.

Elepi Kőszál 2017.05.01. 22:15:09

@NoComment: Jaj,de megrázó!
De még jól jöhet nekem. Egyre jobban érzem,hogy örökbe szeretnék fogadni gyerekeket. De -nem tudom, máshol hogy megy ez-, a férjem kevésbé érzi.