kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

csaba érti

2015. május 07. 10:55 - paulonviki

-anya, mi az a regény?
-egy hosszú történet.
-mint az élet... - sóhajt csaba.

csaba: -koraszont miért mindig a felnőttek esznek?
én: -nem tudom. talán mert kávéval a legjobb az.
csaba: -miért nem isznak kávét a gyerekek is?
én: -szívdobogásérzésük lenne tőle.
csaba: -mint amikor ugrálok meg futok a szobában?
én: -úgy.
csaba: -csak a felnőttek már nem szoktak futkározni annyit...
én: -legtöbben nem.
csaba: -akkor úgy is lehetne kávé helyett, hogy egyedül bemennek a fürdőszobába, nem kapcsolnak villanyt és félnek, az is olyan érzés... kicsit jó, meg kicsit rossz. mint a kávé szaga.

csaba egy pamutgombolyagot magasbaemel, és szandrának kiabál:
- most eldobom ezt az igazi kézigránátot, figyelj!
- csaba, magyaráztam már neked, mi az, hogy igazi... - sohajt szandra, fejét ingatja.
- de azért játékból lehet igazi! -méltatlankodik csaba.

-anya, árnikának meg szegénydzsoninak miért bizsergett a szíve?
-mert megszerették egymást.
-az fáj?
-inkább bizsereg.
-akkor fáj. jobb lesz csak óvatosan megszeretni valakit.

szandra -emeli fel mutatóujját csaba- úgy építsd a legót, ahogy ábrándozva van! lépésről-lépésről -teszi hozzá.

csabának van egy új lovacskája.
- még ezt a lovat se neveltem fel...
- még kiscsikó, csabikám?
- neeem! még nem adtam neki nevet!

csaba mérges rám a trolin: elegem van belőled, kilakoltatom magam az 56-osok terére, és ott fogok petrezselymet árulni, de ti nem vehettek!

az én szivem egy kávéház - mondta csaba, és körbevigyorgott a trolin.

-a háborúban mindig a rosszak győznek?
-... nem is tudom...
-mert a jóknak túl gyenege a szívük, talán azért... - fejtegeti csaba

sokat veszekedtem vele. zuhanyzás után a nyakamba bújt és cincogta:
- megpróbálok jó lenni.
- és menni fog, csabikám?
- szerintem, nem.

-anya, szandra még meddig hömbörög?
-mit csinál, csabikám?
-dúl-fúl csak magában...

 

én: eper, puncs, rumosdió, kávé, csokoládé, citrom, virágméz..
csaba: itt állj meg! mi?
én: virágméz. méz. 
csaba: azt kérek! 
én: biztos? 
csaba: várj egy kicsit, gondolkodom...
én: sorra kerültünk, kérni kell. mit gondolsz, szereted a méz fagyit?
csaba: én azt gondolom, hogy csak a kelbimbót nem szeretem, de azt meg nem is tudom, mi.

-akkor te meg tudod, mi vagy?! egy ku....!
-anyaaaaaa, csaba azt akarta mondani ram, hogy kuki!
-neeeeem! 
-de azt mondtad, hogy ku!
-igen, mert arra gondoltam, hogy kupleráj.

fekszenek az ágyban, férj és feleség vagyunk, mondják. 
a "férj" felkel a "felesége" mellől.
-megyek dolgozni, te is dolgozz itthon!
-én mit dolgozzak?
-ágyazz be, és utána neveld fel a gyerekeket!

fullsizerender_7.jpg

5 komment
Címkék: hétköznap

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr537436792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.