kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

bele a télbe

2015. november 16. 22:47 - paulonviki

vannak még elsők: mandulaműtét, kórház.

fullsizerender_14.jpg

ezen is túlvagyunk. úgy illet volna, láttam másoknál, hogy kihozzák a sápadt félalvót, az sír, nyöszörög, ha nincs még másfélméter, anyja ölébe fektetik, és lehet túlvagyunk-könnyek mögül nézni, hogy alszik a gyermek, és mindjárt jobb lesz. de csaba altatva is csaba, persze. ölben nem maradt meg, fel akart kelni, aludni semmiképpen se, "hol vagyok? hagyj békén! nem látok! hol az orrmandulám? de most hol van, hová tették!? felkelek! engedj el! hol vagyok? nem tudok beszélni!" valahogy kiderült, hogy örökbegyerek (úgy szokott, hogy nagyon fehér vagyok, ő meg egy pár barnaszem a feketeszempillákkal, és forszírozzák ezt), és akkor csudájára jártak, hogy milyenokos, milyenszép, és azt mondja, "anya", főleg ez, milyen mesebeli. tényleg, pedig kéne mondania, hogy "örökbefogadóanyám", ha nem lenne ilyen slendrián, hogy csak anyázik. voltak látogatói sokan, meg ajándékok, a lányok empátiája és irigysége fárasztó belső harc volt, csabát már kérni kellett, ne kérkedjen a sztárvórsz űrhajóval, mert irgumburgum, és bevonom, de csak ki kellett várni egy huszonégyórát és már ismét darabokban van, már nem olyan bosszantó, és R2D2 közepe is ki lett cserélve egy sárga kockára, fürdőruhában van, mondja csaba, a lányok meg már csak vállatvonnak, lassan elfelejtjük ezt a mandulaügyet. de még lábadozik, ez annyit tesz, hogy a lábain ugrál, de főleg itthonvan, és tanítom, hogy a csend is nagyon jó, a barátunk, mint a rókának a sötétség, de inkább elmegyünk biciklizni, amúgy az időjárás kegyes, jól időzítettünk. 

fullsizerender2_1.jpg

 

pár hétköznap már csak és itt lesz az ünnepes december, térdig járunk majd az ajándékokban és a kételyekben. látszik, hogy idén dzseni lesz nehéz, ahogyan csaba volt tavaly, vannak már jelei. sírt már amiatt, hogy nem jön ide télapó, és csaba suttogta neki a szomszédágyról, hogy jönni fog, és mesélhet neki vicceket addig is, hogy jobb kedve legyen, de dzseni nem akart jobbkedvet, és végül csaba is azt mondta, nem fog jönni, nesze, ha így akarod. aztán reggel a fényképei közt ébredt, mind aludtunk már, amikor azzal megágyazott magának. "nincs semmim" mondogatja, és tényleg mindenből kevesebb van neki, ahogy egy újszülöttnek, nem ment le még annyi ajándékalkalom, csak az újszülött nem reklamál, de ha csak őt ajándékozzuk, nem állunk meg a kettő előtt. ügyeskedni kell, mert csodás este lett, amikor vettem neki egy pár csizmát és egy kardigánt, elalvásban is azt emlegette, nem a sirámok voltak (igaz, szandra is azt emlegette...)

évvégi dolgok ezek, szandra határozottan kéri, menjünk el piripócsra, dzseni (nevelőott)honvágyát érti, beszélgetünk is róla kettesben, akkor elmondja, hogy el szeretne látogatni oda, meg azt is, hogy "tudod, anya, én onnan el akartam menekülni". és váratlan - én azt hittem, erről többé már nem hallunk - csaba azzal állt elő, hogy meg akarja látogatni azt a férfit, aki majdnem örökbefogadta, mert "nagyon kedves volt, hiányzik, és biztosan én is hiányzom neki". piripócsot megígértem, de itt nem tehetek semmit, "elbúcsúztatok egymástól" mondtam, de csaba pár nap múlva azt felelte, "nem búcsúztunk el, nekem csak úgy megmondták, hogy nem ő lesz az apukám, és nem jött többet". 

fullsizerender3_1.jpg

 

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr48084600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bobo1000 2015.11.17. 08:38:30

Milyen nagy fiu mar Csaba :) mar nagyon vartam a folytatast. Tervezitek a visszalatogatast Piripocsra? Hogy zajlik ilyenkor, h nem onnan erkezett kozvetlen Szandi?
Mindig nagyon megerint, ahogy az idosebb orokbefogadott gyerekek feldolgozzak az oket ert donteseket, most pl Dzseni es a fenykepek. Mennyi ido, amig a tuskek elmulnak.
Jobbulast Csabanak. Latattok mar a Deakon a soksok kivilagitast. :) jonnek az unnepek. :)

JónásBrigi35 2015.11.18. 12:23:11

"nem búcsúztunk el, nekem csak úgy megmondták, hogy nem ő lesz az apukám, és nem jött többet". A szívem szakad bele az ilyen mondatokba. Lehet ezt a sok veszteséget, ezt a sok nincset és hiányt kárpótolni, kipótolni? Nagyon tisztellek érte, hogy ennek a három kisgyereknek megadtátok a lehetőséget a boldogságra. Sokszor ámulok, milyen bölcsen és türelemmel kezeled a legabszurdabb helyzeteket is.

hivoember 2015.11.19. 15:35:45

Kedves Kisrigók! Most találtam rá a blogra, fél éjszakát olvastam, ezután is követni fogom! Mi is nagycsaládosok vagyunk, hála érte, nekünk lettek saját gyerekeink. Sokkal nehezebb lehet örökbefogadott gyerekekkel, mint a sajátokkal, bár az sem egy fáklyásmenet... Sok türelmet és bölcsességet a gyerekekhez! Az élet biztosan még annál is sokkal komplikáltabb, mint itt az írásokban megjelenik. Jobbulást a betegeknek!

paulonviki 2015.11.19. 15:40:13

@hivoember: fontos szóhasználati igényem íratja velem, hoyg nekünk is lettek sajátgyerekeink. ha egyszer a három meghallaná, hogy nemsajátnak nevezem őket, csúnyán néznének, az is nagyon rossz, de hoyg a szívük is facsarodna, azt végképp nem engedhetem meg.
az élet meg tényleg nagyon komplikált, sok erőt és derűt kívánok az egyszerűsítéshez neked is!

paulonviki 2015.11.19. 15:44:41

@Bobo1000: fénygyűjtésben vagyunk, hajrá december!

paulonviki 2015.11.19. 15:51:02

@JónásBrigi35:
nem tudom, lehet-e.
nemmegtörténté tenni nem lehet. már azzal közelebb vagyok a békémhez, ha ezt elfogadom.
köszönöm és üdvözöllek!

JónásBrigi35 2015.11.20. 23:20:03

@paulonviki: Én köszönöm, hogy olvasód lehetek. Nagyon várok minden új posztot. Nagyon élvezetes és egyedi stílusban írsz, pengeéles meglátásokkal. A hivatásod is írással kapcsolatos? Ha egyszer tervezel saját könyvet, előjegyeznék egy példányt már most! :)

st.ray 2015.11.21. 20:11:35

Köszönöm neked az írásokat. :-) Nem az én blogomat szeretném reklámozni, hanem csak üzenni akartam de itt nem lehet másképpen. Nyugodtan vedd ki a kommentből a linket meg a többit mellékmondatot.

ketkarodban.blog.hu/

edyt 2015.12.12. 19:45:05

Mindig alig várom. Szegény Csabi, szegény te ;)
Eddig nem is láttam ezt a képet a fejlécen. Ez a kislány gyönyörű - bár mindhárman azok- de az arca olyan ijedtnek tűnik. Bele se tudok gondolni, milyen nehéz lehet nekik.
Az az elképesztően fura, hogy pár napja, amikor a két gyerek és én hatalmas cirkusszal öt félét vacsoráztunk, ti jutottatok eszembe. :)))

bandc 2015.12.13. 21:32:02

Szívszaggató és egyben csodálatos a történetetek! Megtisztelő, hogy kinyitod és belátást engedsz.
Természetesen nem kell válaszolnod, de érdekelne, hogy a visszatérés akár 'Piripócsra' akár a sikertelen örökbefogadó férfihoz szerinted segít - e a gyerekeknek feldolgozni a eddigi életüket? És - abból kiindulva, hogy 'Piripócsot' megígérted - ha módodban állna Csaba kívánságát teljesítenéd-e? Olvasva az írásaidat rengeteget tanulok tőletek (saját szülői létezésemre is lefordítva) az elfogadásról, a szeretetről, a türelemről, a szülői létről és ennek minden kihívásáról.
Nagyon-nagyon sok örömet-boldogságot kívánok nektek! Csodálatos gyerekeiteknek csodálatos szülei vagytok!

paulonviki 2015.12.13. 21:47:43

@bandc: a visszatérés biztosan segíti, csak abban vagyok bizonytalan, mikor van ez jókor. ha mostanában elmennénk piripócsra, korai már nem lenne, de a majdnemnyolcéves még nem tudja magának se feltenni a kérdéseit, és a piripócsiaknak sem. hullámzó az akarás benne, hogy menne, most megint nem mondja.

csaba vágya teljesíthetetlen ma, de értelme se lenne ennek a találkozásank, azt hiszem. egy tizenéves csaba, talán megállhatna a férfi előtt, és megkérdezhetné, miért, de talán akkor ez már nem lesz fontos.

van azért még egy fontos körülmény: akár a mai múltfeltáró törekvéseik, akár az eljövendők, nagyban múlnak a történetek többi szereplőin, és erre már végképp nincs ráhatásom.