kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

megint december

2015. december 04. 22:19 - paulonviki

van ennek szezonja, hogy ellepik a végállomásokat, és a megállókat is a vakkantó elemes kiskutyák.

ez még az előtt van, hogy a méterescsillagszóró, meg a százéraszaloncukorakasztó.

de én nem tudtam, hogy annak is van szezonja, hogy megveszek három ilyet, de azt tudtam, hogy alkudni fogok. de azt se tudtam, hogy ez akkor lesz, amikor éppen  a pénzbedobós-kitekerős-gömbbenvalamiakármilesz szerkezethez mennénk, és mindháromnak van a kezében egy-egy százas. és már négyszer leesett, "ti keresitek meg, anyátok alig lát!". de körbeállják a cipősdoboztetőt, ugatnak benne a kiskutyák, és "anyaaaaa, még sohasem vettél!".

én nekem meg valahogy mindegy, mert korán van, de koromsötét, és ez az egész december olyan megmagyarázhatatlan. beszedem a langyos százasokat, alig akarják adni, pedig értik, hogy vagy-vagy, de már pont egymelegek a pénzzel, és alkudozom. "mindhárom a magáé, három kislány?, nekem is sokba van, de jolvan, vigyék!", és ugrál az én három elemes kiskutyám, az egyik vakkant is, a másik hízeleg, a harmadik csodálkozik, "de, anyaaaa, nem szoktál venni!", és a hízelgő magyarázza neki, "de értesd meg, most megveszi kedvességből!".

és elrakatom a szatyorba, azt mondom azért, hogy ne legyen koszos, de igazán azért, mert olyan kínos, és hazaugrálunk. megtervezik, hogy tudják majd azt játszani, van igazi kutyájuk, és beleszólok, "dehát nektek van igazi kutyátok", "de anyaaaaa!", mondják kórusban, és olyan boldogok.

vacsoraidőre kettő már nem működik a háromból, és nem is a legjobban lett ez elrendezve, mert pont azé nem maradt meg, aki legkevésbé bírja ezt, lesz egy nehéz esténk.

és itt van ennek a szezonja ezzel, hogy vágyak, és örömek, és csalódások, és minden jön-megy, nem kell nagyon hosszan megállni egyiknél sem. a december egy külön időszámítás, nincs ebben semmi magasztos, vásárikomédia. és az egyik tönkrement kiskutyás fürdés közben el is magyarázza, hogy az énekben az, hogy  "12 szép örzőangyal köti a bokrétát", azt jelenti, pelenkát kötnek a kisjézusnak.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr968140556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JónásBrigi35 2015.12.12. 19:45:10

"vacsoraidőre kettő már nem működik a háromból, és nem is a legjobban lett ez elrendezve, mert pont azé nem maradt meg, aki legkevésbé bírja ezt, lesz egy nehéz esténk." :D :D :D

gingko 2015.12.15. 22:20:04

Most láttam ezt a cikket: index.hu/belfold/2015/12/12/orokbefogadas_cigany_gyerek_rasszizmus_elfogadas/
Eszterről és Sáráról szól, akik cigányok és örökbe fogadták őket.

Nézem a fotókat a cikkben, mondom magamban, ez a három gyerek hátulról pont olyan, mint a kisrigók... :DDD

óf 2015.12.26. 22:47:43

Kedves Viki!
A nemrég megjelent hvg.hu-s cikken (hvg.hu/plazs/20151221_Valahogy_nem_hittem_el_hogy_lombikban_ke) keresztül találtam a blogra és a családotokra. Az interjú (és főként inkább az emberi történet) az olvasás másnapján is többször eszembe jutott, így kétségtelenül nyomot hagyott bennem, megfogalmazni nehéz, hogy pontosan milyet, a páromnak próbáltam mesélni a történetről, de tényleg nem tudtam összefoglalni, hogy miért volt rám ekkora hatással.
De mindegy is, két este végigolvastam a blogot, és "bekövettelek" FBon, és őszintén nagyon kíváncsian várom a Családotok "meséjének" folytatását. Mese azért, mert így elsőre hihetetlen számomra, hogy a férjeddel ketten, akiknek sosem volt gyermekük korábban ennyire megdöbbentően jól (vagy ösztönösen vagy tanultan, ez nem számít..) boldogultok három olyan gyermekkel, akik az életkoruk alapján -a sztereotípiák szerint- már nehezebben alakíthatóak. (Még akkor is az a kép alakult ki bennem, hogy hihetetlenül jók vagytok, ha az írásaidban sok a szívfacsaró vagy keserédes részlet, és nyilván nem csupa móka és kacagás a közös életetek).) Csodás, ami picit több mint másfél év alatt történt Veletek, és tényleg, igazából csak annyit szerettem volna elmondani, hogy minden tiszteletem a Tiétek a döntésetek, a türelmetek és a nevelési módszereitek miatt is! :)

edyt 2015.12.26. 22:47:52

Nagyon Boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak! Nagyon boldogat, tényleg. :)

Anna Tardos 2015.12.28. 11:52:40

Kedves Viki,
nem szoktam blogokat olvasni, no meg írni se szokásom, de most úgy érzem ki kell fejeznem őszinte tiszteletemet és köszönetemet ezért a naplóért. Fantasztikusan érdekes, egyből végig olvastam. Különösen megfogott a hitelessége, úgy gondolom, hogy minden örökbefogadó szülőnek el kellene olvasnia, és mindenkinek aki a gyermekeket igazán meg szeretné érteni !

Őszintén remélem, hogy az egész család és benne mind a három gyerek sorsa továbbra is jól alakul.

Tisztelettel
Tardos Anna

paulonviki 2015.12.28. 11:55:00

Köszönöm a bíztató szavakat!

elégjóvagyok 2015.12.30. 21:35:49

Kedves Viki! Egy nap alatt elolvastam a blogodat, nagyon megfogott, meghatott, elgondolkodtatott. Nevelőszülő vagyok, és sokakkal ellentétben nálunk a 8 év nem a felső, hanem az alsó korhatár volt. Így "kaptunk" 3,5 éve egy 10 éves fiút és egy 16 éves lányt, akik féltestvérek. Hát, tudnék mesélni szívszorító dolgokat. Ők egy évet töltöttek gyerekek átmeneti otthonában, minősíthetetlen körülmények között. (A kicsibe, aki rettentően evészavaros, pl. ételeket tömtek... ) Első nap D. meglátta a mogyorókrémes üveget a polcon, és megkérdezte, hogy az mikorra van. Mármint hogy reggelire-e vagy vacsorára... Az evészavara - és persze sok minden más mindkettőjüknél - rengeteget javult, de tudom én is, hogy nehéz levetkőzni az életük első részében felhalmozott dolgokat. Nem bántuk meg az akkori döntésünket, bár voltak nehéz pillanataink és időszakaink. Waldorf-iskolába járnak a saját gyermekemmel együtt, ami sokat segített mindannyiunknak. Azt hiszem, enélkül feladtuk volna valahol félúton... A "kibeszélésben" hiszek én is, az őszinteségben, és abban, hogy szükség van a tisztító sírásokra a gyógyuláshoz. Kívánom, hogy az új évben is ekkora energiával és tudatossággal haladjatok ezen a csodaszép úton. Nagyon várom az újabb írásokat!