kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

szandra és a waldorf (meg én és a waldorf)

2016. január 26. 10:43 - paulonviki

"hagyd békén a gyerekedet, azért gyerek, hogy hülyeségeket csináljon, majd mi okos felnöttek meg elrendezzük, ha valami bajt okoz!" mondja nekem az osztáyltanító már  szeptember második hetében. és csak azért nem az első héten, mert akkor még nem jártak iskolába. azon az első héten már az iskolásak iskolásak voltak, mi meg elmentünk táskát venni, meg euritmia cipőt, és szandra még mindig nem hitte el, hogy ez jó lesz. inkább csak beletörődött. én sem tudtam pontosan, hogyan lesz jó. azt tudtam, hogy az nem lesz, amitől ő fél, hogy soha többé nem játszhat délután, és feketepontokat fog kapni. de akkor azt még én sem tudtam, hogy lányom figyelmes biztonságban  tölti majd a napjait, azt meg tényleg honnan tudhattam volna, hogy ezen minden reggel meg is hatódom. 

"mi tündérmadarak vagyunk, orsi néni tündérmadarai" mondja szandra, és egy kicsit pökkhendi is, hogy csak ők azok, az elsősök, és csak orsi néni elsősei. napersze, mondom én. tündérmadarak... az undok szandra csak nekem jut reggel. 

"na és mit tud már?" kérdezik sokan, én meg minden nap  valami újat mondok: kétkötéllel ugrókötelezni, hetesfonást, földön kifeküdni akármiylen betűt, vagy lejárni, megszámolni rízsszemeket, kötni. arra többnyire nincs idő, hogy azt meséljem el, milyen jól érzi magát, milyen jókedvű délután, milyen jól alszik. 

benne van az osztály nehezebb egyharmadában. ki is húzom magam büszkén, az én lányom ne is legyen könnyű! "olyan gyermek, akivel a pedagógusnak mindig lesz dolga, nem lehet elkényelmesedni", mondja a tanítója. azt hiszem ezt mesélik el az államiban a feketeponttal. 

a héten végetér a félév. van még hét és fél ebből a kalandból. aggódom, hogy elszalad. nagyon jó iskolás anyának lenni. 

orsineni.jpg

a rajzon orsi néni vezetésvel lóháton érkezik az osztáy az összeadás, a szorzás, a kivonás és az osztás manókhoz, akik egy levelet fognak átadni orsi néninek. de hogy miről szól a levél, azt én nem tudhatom, titkos dolgok ezek. 

10 komment
Címkék: iskola

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr28311596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bernadett Laczó 2016.01.26. 16:22:35

Szia Viki! Megírnád ennek a csoda sulinak a nevét? Köszi! Berni

katkadu 2016.01.26. 21:03:53

Jaj de jo! Milyen okosan valasztottatok!

JónásBrigi35 2016.01.26. 21:03:58

Szintén zenész :), mi a fóti Waldorfba járunk. Sok ilyen csodában lesz még részetek. És van Waldorf gimnázium is, ott is folytatódhat ez az élmény. :)
A feketepontos meglátásod nagyon pengeéles volt - igen, sajnos így van! :(

paulonviki 2016.01.26. 21:06:19

@JónásBrigi35: persze, gimnazium is lehet, de ez a szakasz, amiben most élünk a nyolc evvel lezarul.

zsuzsibuvar 2016.01.31. 23:23:37

Orulok en is veletek :)

hungarisztan 2016.03.04. 13:13:11

„ azt hiszem ezt mesélik el az államiban a feketeponttal.”
Igen, én is azt akartam megjegyezni, hogy ez a megfogalmazás már megint mennyire precízre sikerült. Már-már E.P. ;)

Rabyn 2016.03.17. 21:31:33

Miért pont a Waldorf? (lehet, hogy írtál róla korábban, csak én nem láttam).

Örülök, hogy jól érzi ott magát a lányod.:)

paulonviki 2016.03.18. 08:59:43

@Rabyn: olyan iskolát kerestem, amiben még gyerekek maradhatnak sokáig, van benbnem szomorúság, hogy elveszett a ygerekkorukbol az az önfeledtség, ami megalapozhatná a felnőttkori boldogságot, és rettegtem attól, hoyg az iskolás években ezt már biztosan nem találhatják meg. A waldorfban nagyon nagy tér van a szabad játékra, és az első években egyáltalán nem kuszik be az iskolai elvárás a családi életbe, nem csinálunk házifeladatot, nem gyakorluk.
szandránál láttam, hogy a magatartás lesz nehéz, hoyg fegyelmezetlen, tiszteletlen, neki nincs sok bizalma a felnőttek felé. tudtam, hoyg a waldorf időt ad arra, hogy elfogadja a kereteket, azt betartatja, de azon belűl szabadságot enged. és abban is biztos voltam, hoyg tisztelhető tanítói lesznek, akik vissza tudják nyerni szandra bizalmát.
csaba kiváncsi, élénk, jóeszű kisfiú, de ha betűket kéne otthon kerekítgetnünk óraszám, nagyon szenvednénk mind, a waldorfos lassú írástanítás haladék csabának, ugyanolyan fontos és elismert tevékenység a waldorfban a homokozás, mint a betűvetés, ez nagyszerű lesz neki.
nekem pedig a közösségi iskola, mint életforma megfelelő, sőt egyre kényelmesebb, és inspirálóbb.
az ma még nem látszik, hogy dzseninek is megfelelő választás lesz-e, de erre még van egy kis időnk, hogy ez kiderüljön.