kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

egyszer egy napon három dolgot is elvesztettünk

2016. szeptember 05. 11:20 - paulonviki

2014 júniusa van és szandra felveszi reggel a gyerekotthon legszebb ruháját, ami ronda, és kényelmetlen, lepkecsatok repdesnek a hajában, és azt mondja, csak az én kedvemért jön el a felvételire. hat és fél éves, be is van iratva iskolába. én megpróbálom féloldalban leírni, hogy nem tudok a gyerekről semmit, de az enyém, csak még nem hivatalosan, és nem vihetem haza, és csak két hete ismerem. azt hiszem, ezt igazán senki sem érti, de elvihetem a felvételi játékra. csabát is viszem, neki nem kell a ronda szépruha sem, és adok nekik egy dinoszauruszt meg egy kis szamarat, műanyag, és szép. a dinoszaurusz továbbmegy a busszal csaba integet neki, szandra  a fejét csóválja. az iskola még nem is áll, óvodában van a felvételi játék, szandrát bekísérem a szobába, bent is marad, ennyit igért meg, eljött, többet nem lehet várni tőle. álla a mellkasára ragasztva, nem néz és nem szól senkihez. elmegyünk cukrászdába, szerintem ezt így szokták csinálni a rendes családok is, itt elveszítjük csaba dzsekijét, és a szamarat, eltörjük a mosdóban  a szappantartót. valahogy el kell érjem, hogy ne kezdjén még iskolát szeptemberben. 

2015 szeptembere van, szandra fehér harsinyát vesz fel, és csipkés kardigánt, óvatosan teszi a dolgát, bizalmatlanul fgyeli a tanítót és a gyerekeket, októberre már szabályt kell hozni, meddig mászható a fenyőfa, mert szandra túlment a józan határon, és a tanítóval már úgy fog kezet, hogy rá is néz. 

2016 májusa van, szandra zuhanyzás közben 300 sort mondd az Aranymadárból, "Így susog az öreg diófa, s mintha tulajdon szíve szólna, enged Mihály az unszolásnak, a csöndes, konok lombzugásnak.", készülnek az évvégi előadásra.

2016. szeptember ötödikén szandra fehér kardvirággal alagútat tart az elsősöknek. csaba kinőtt fehéringben lejárja ezt az utat, szandra lesi, mikor ér hozzá, és egymásramosolyognak: itt tartunk, hallod-e, iskolásak vagyunk már mindketten!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr4811677493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wandál 2016.09.07. 10:32:34

Ezen már megint picsogni fog mindenki...

w

anikosza 2016.09.07. 10:32:36

2015 ősze volt. megtaláltam a blogodat, nem tudtam abbahagyni az olvasást, könnyeztem, nevettem. hangosan, férjemnek is. elölről-vissza.
2016 nyara volt. újraolvastam, könnyeztem, nevettem...
2016. szeptember 5. atyaúristen! miközben olvasok, ők igaziból felnőnek. könnyezek, mosolygok. büszkének tetszik lenni, ugye, Anyuka?

banyuc 2016.09.07. 10:32:39

Nagyon nagyon szép bejegyzés:)

Johncalm 2016.09.26. 14:04:19

Kedves Viki!
„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.” /Petőfi: Arany Jánoshoz/
Bár - enyhe túlzással – végig olvastam a fél világirodalmat, írás még nem volt rám ilyen hatással: könnybe lábadt szemmel mosolyogtam végig az egészet.
Először csak a pár, legfrissebb bejegyzést olvastam el, aztán beszippantott ez a varázslatos hangulatú blog és végig olvastam az elejétől a „végéig”.
„Hátizsákban visszük az egymás nélküli múltat.” Olvasás közben – utólagos engedelmeddel - kopiztam a hasonló zseniális sorokat.
Biztos eszedbe jutott már, talán többen felvetették, hogy az írásod nyomtatásért kiált. Ha könyv lesz belőle, én elsők között fogok sorban állni egy dedikált példányért.
Köszönöm, hogy megosztod velünk az érzéseidet, gondolataidat és azt a sok bölcsességet, ami Belőled és a Kisrigókból árad!