elköltöztünk. dzseniben még élénken él, hogy egy éve budapestre költözött, úgyhogy most azt mondja, a régi lakás budapesten volt, az új meg nem tudja, hol van. majd megtanulja. csaba tanul új járatokat, és metrómegállókat, szandrának meg melegebb a fürdőszoba, úgyhogy nem nyafog reggelente, hogy nagyon fázik. nyertünk tizenkét négyzetmétert. ezért folyik a harc, melyikünké legyen, ha megosztozunk rajta, semmit se ér. 

csaba meséli egy "régi-régi" emlékét, ami a "régi-régi" lakásban történt: felébredtem éjszaka, kiabáltam, és mind körbeálltatok, te hálóingben, apa pizsamában, és jobbra a szandi, és balra a dzseni, és a ribizli is kétlábon, úgy hogy az ágyamra támaszkodott, és kérdeztétek, mi a baj, én meg mondtam, hogy semmi, menjetek nyugodtan aludni, emlékszel, anya? ilyen nem történt abban a "régi-régi" lakásban, ilyen kollektív éjszakai ébredés, de csaba merengő mosollyal és széles gesztusokkal magyarázta, hogyan álltuk körbe őt. valami ilyesmi a család. csaba szerint. 

de dzsenitől itt-ott kérnek családrajzot (miért is kérnek pontosan meghatározott pszichoterápiás helyezeten kívül ilyet egy gyerektől..?), és akkor ő nagy gondban szokott lenni. szereti úgy megoldani, hogy rajzol két alakot, szandra és csaba. értem őt, ez volt az érv arra, hogy miért kell otthagyni a nevelőmamát, hogy ott lesznek a testvérei. mi, felnőttek, kitúrtuk dzseni szeretteit, de szandra és csaba igazi nyereség. szandra, ha látja, rikácsolva kéri számon: és anya, és apa, és te?! és a ribizli?! nem gondolod, hogy meg fognak bántódni?! ebből tudom, hogy szandra igyekszik úgy gondolni, és úgy érezni, hogy ne bántson meg minket. kamaszkorra majd ezt kinövi... kérdem majd tőle akkor, nem gondolod, hogy megbanatsz engem?! nem fogja gondolni.