Perpetuum mobile, mondta anya, és megkértem, hogy ismételje el kétszer. Van ilyen, csak éppen nem létezik. Örökmozgó magyarul. Minden megáll: megy az autóm, vagy a szétgurulnak a golyók, elég messzire, ahhoz, hogy nehéz legyen összeszedni, de végül megállnak. 

Na, ezt sem tudták jól a gyerekotthonban! 

– Csabó, te egy örökmozgó vagy. – mondták. 

De ezen nem kell csodálkozni, ott semmit se tudtak rólam, azt sem, hogy félek a sötétben, meg a hajvágástól. Persze, hogy ezt az örökmozgót se tudták jól. 

Gigi azt hiszi, a perpetuum mobile egy varázsige, magyarul: abraka-dabra. 

Szaszka meg el szokta felejteni, és engem kér meg, hogy mondjam meg a szót. Meg szoktam neki mondani általában. 

Beszéltem erről Szaszkával, hogy a gyerekotthonban azt mondták, én perpetuum mobile vagyok. 

– De anya megmondta, hogy nem is lézetik olyan! Lehet, hogy te sem léteztél, Csabó?

Ezért nem kell lányokkal ilyesmikről beszélni. Pár napig féltem emiatt, hogy úgy voltam régen, hogy nem is léteztem. Úgyhogy mégiscsak jobb lenne feltalálni a perpetuum mobilét. Elkezdtem gondolkodni, és azt hittem, hogy ez nehéz lesz, és nem is csinálhatok semmit, csak gondolkodni egyfolytában. De még aznap este meglett, és annyira egyszerű! Elmesélem:

Fekszünk az ágyban mind a hárman, sötét van, elbúcsúztunk egymástól, már csak el kell aludni. És akkor elindul az örökmozgó! Én a kedvenc ritmusomban (tá-tá-titi-tá) elkezdem rugdosni az ágyat legfölül, akkor Szaszka felül középen, és kiabál:

– Csabó, nem tudok így elaludni!

És akkor Gigi is felül, és kiabál:

– Anya, a Csabó meg a Szaszka nem alszanak! 

És bejön Anya. Az örökmozgó az egész lakásban működésbe lép. Anya után a kutya is jön. 

– Mi folyik itt? – kérdi, és én azt mondom: – Szomjas vagyok.

Anya kimegy, nyomában a kutya. Behozza a vizet, megiszom.

– Aludj mostmár! – mondja anya, és megszólal Szaszka: – Én is szomjas vagyok.

Én lefekszem, ő felül. Anya kimegy a konyhába, utána a kutya, vizet enged, behozza, jön utána a kutya. Szaszka iszik, és lefekszik. 

Na, itt meg tudna állni a perpetuum mobile, ha nem lennék elég okos! De kihajolok legfölülről és lesuttogok: 

– Gigi, te nem vagy szomjas?

Gigi felül:

– Ti kaptatok még vizet? Anya, én is szomjas vagyok!

Anya bejön, jön utána a kutya.

– Na ebből elég legyen!

Gigi nyafog:

– De ők is ittak, nekem is hozzál!

Anya kimegy, megy utána a kutya. Behozza a vizet, Gigi iszik, lefekszik, akkor felülök én, és suttogok:

 – Anya, lépj fel a létrára, szeretnék mondani valamit!

Anya fellép. 

– Ne haragudj, anya, de ez egy örökmozgó, nem állhatunk meg, most jönnek a pisilések sorban, tudod.

Anya a fejét rázza, Szaszka is felül, hallani akarja, mit suttogunk. 

– Megállítom ezt az örökmozgót, ha elismered, hogy létezik!

Anya szerncsére mindig megérti, hogy mit akarok: 

– Minden létezik, amt te kitalálsz. – mondja, és már nem megyünk ki pisilni.