kikéri a pörgősszoknyát. megpörgeti magát, megtántorodik, de nem esik el. mosolyog. kéri, fonjam be a haját hósszúcopfba. nem érdemes ezen vitatkozni, befonom. hosszú? igen! mosolyog. krétával felrajzol egy alakot, amolyan fej-láb ember. szeme, szája, orra, füle van. meg egy könnycsepp. -ki ő?-a…

szandra meséli öltözködés közben, nyolc éves gyereket fog örökbefogadni. azt mondja, azért, mert ő is mindjárt nyolc éves, és nagyon rossz lenne, ha nem fogadná senki örökbe. gondoltam, emlékeztetem rá, hogy örökbe van fogadva, de eléggé mérgesen rámrikácsolt, hogy azt…

vannak még elsők: mandulaműtét, kórház. ezen is túlvagyunk. úgy illet volna, láttam másoknál, hogy kihozzák a sápadt félalvót, az sír, nyöszörög, ha nincs még másfélméter, anyja ölébe fektetik, és lehet túlvagyunk-könnyek mögül nézni, hogy alszik a gyermek, és…

-szia csabi!-szia...-megismersz?-szia balogklári!   felszállt a vonatra csaba gyerekotthoni óvónője. csaba volt az óvoda napi két órában egy erdei sétára. fiam arca kipirult, fülei vörösen égtek, örült, és mintha kísértetet látna, bámulta, és nézett ránk, hitetlenkedve…

tudod, anya, volt az a gyönyörű, nagy delfinem a gyerekotthonban, amit otthagytam, de most nem ezért mondom. én azt hittem, hogy nekem delfinek lesznek a szüleim.ne röhögj, szandra! nagyon szerettem azt a delfint. emlékszel, hogy akkora volt mint én? nem te tudod jól! nem ilyen kicsi…

- nagymama, neked van gyereked?- tudod, csaba, anya a lányom, meg évi is.- azt tudom. de te szülted őket?- én.- és azt tudtad, hogy minket nem az anya szült?- persze, tudom.- egy idegen anya szült minket, csak aztán máshová kerültünk. előbb szandrát szülte, aztán engem, aztán…

-megöllek, anya!-nem örülök ennek. -sajnos, igen.-nem lesz akkor anyukád...-mint régen... én megöltem véletlenül azt az anyukámat, aki szült engem...-és utána mi történt?-hát, semmi, kerestem másikat, kiírtam egy papírt mindenhová, hogy anyukát keresek.-és találtál?-végül…

- képzeld anya, nem árukodok, mert ez nagyon régen volt, de egyszer a gyerekotthonban a  csaba a hátamögé dugott egy zöld gereblyét, és amikor odjött hozzám úgy fejbevágptt vele, hogy majdnem meghaltam...-…

reggel nem azt kérték, hogy folytassam a történetet, hanem a tegnapi részt olvassam újra: "- Szólits csak Hagridnak - szólt - ahogy mindenki. Amint mondtam, én vagyok a kulcsok őre Roxfortban. Roxfortról már eleget hallottál, nem?- Hát... nem - felelte Harry.Hagrid döbbent arcot…

  nem tudták, vagy mindig is tudták? de olyan is van, hogy csak egy ismeretlen alakú lyuk a lelken, valaki éppen beleillik. mi tudtuk. egy évvel ezelőtt is, és rá is igent mondtunk, ismeretlenül, ahogy mindhármukra.  még tél volt amikor megmondtuk. valahogy kiesett belőlem, fiam a…