"anyaaaa, anyaaaa..." kiabál csaba éjszaka, "mi a baj, csabikám?" kérdezem, és meglep, hogy még nem alszik, "az a baj, hogy szeretlek..." én is csak nehezen értem meg őt, de őt mégis könyebb, szandrában annyiminden beszorul még, csaba okosan mondja, és pontosan, csak bele kell,…

apát leszúrja csaba  a farsangon, de csak vicc, meg nem is igazán, és lehet, hogy nem apát, hanem másnak az apját, de inkább azt sem, a zorro vagy batman jelmez jó, amúgy, csak tűzoltónak öltözne be a zorró inkább, és akkor nem is kell a fekete köpeny, de itthon jó rohangászni…

csabának elve lehet az újévújélet, és úgy bámult az ovónőre, mint ki előszőr látja, de úgy is ült kabátbansapkában negyedórát, mint ki először ül, nyugodt maradt, de tökéletesen értetlen abban, mit jelenthet az, hogy "csabikám, kezdj el vetkőzni", és úgyhiszem, akkor se…

szandra december elején vacsora közben magyarázta, hogy egy tündér kéne neki, ami pörög, felrepül és visszajön, csaba felvont szemöldökkel hallgatta, legyintett, és ezt mondta: "ostoba kívánság!" neki lett igaza, tudtuk is előre, de megvettük, akármit megvettünk volna. lett…

még mindig van egy csomag a karácsonyfa alatt, mert ovónéni mondta, hogy tegyék a fa alá. ezt minden gyerek érti, csak csaba nem, ő vár a további utasításra. "- kinek készítetted, csabikám? - a karácsonynak!" minden nap kérdezem, kibontjuk-e, kié, kinek készítette, át akarja-e…

   ilyen gyönyörű tulipántos ruhám nincs, és a nap se süt minden reggel, de valahogy így nézünk ki, ahogy leszállunk a tizenötösről és gyalogolunk az óvodába. de ma a nap is sütött, mondtam is nekik, hogy micsoda öröm, de csaba figyelmeztetett, hogy a föld másik felén…

Szegedi Juli készített egy interjút a hogyvolt, miértpont, milyenmost kérdésekről.   

ezeket mindig a trolin beszéljük meg, én ülök lányommal az ölemben, fiam kettővel vagy hárommal arébb ül, kiabál át hozzám a reggeli tömeg pedig mintha egy teniszmérközést nézne, úgy váltogatja a tekintetét köztünk: - Itt is lesz karácsony, vagy csak a gyerekotthonban…

fiam: és nektek már máskor is voltak gyerekeitek?én: nem, nekünk csak ti vagytok a gyerekeink, nem volt más, rátok vártunk, hogy végre megtaláljunk titeket.fiam: és sírtatok sokat, hogy nincs gyereketek?én: sírtunk, igen. de mostmár nagyon boldogok vagyunk, hogy itt vagytok.fiam: de…

van egy lovacska, és két kisebb, az egyik nagyon hasonlít a nagyra, a másik egyáltalán nem.  lányom: kell majd még egy nagy ló, hogy mindakettőnek legyen anyukája! én: és nem lehet, hogy mindakettőjüknek ő az anyukája? lányom: ennek? de hát ez nagyon másmilyennek néz…