kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

lányom karácsonya

2014. december 30. 10:27 - paulonviki

szandra december elején vacsora közben magyarázta, hogy egy tündér kéne neki, ami pörög, felrepül és visszajön, csaba felvont szemöldökkel hallgatta, legyintett, és ezt mondta: "ostoba kívánság!"

neki lett igaza, tudtuk is előre, de megvettük, akármit megvettünk volna. lett neki, ez a lényeg, nincs mit kezdeni vele, de birtokolni jó. 

ami fontosabb, hogy megtudta magárol, hogy tud legoinstrukciókat helyesen követni, a türelme is elegendő hozzá, és tud korcsolyázni, meg trambulinon szaltót.. 

kiköttötte, hogy legyen csillag a fa tetején, egyszer azt mondta, azért, mert piripócson nem volt, máskor azt, legyen, mert ott is az volt. végül nem felejtettük el, lett, de a "csillagkiszóró" most is ittvan a fiókban, azt csak megvenni nem felejtettük el. a piripócsi fa nagyobb volt, mondta, miközben a hatfokú létra legtetejéről tettem fel a csillagcsúcsot. azt is létráról díszítettétek, kérdeztem, nem, a földről, felelte. azóta tudom, hogy a piripócsiak sokkal magasabbak. sírunk-nevetünk ezen. 

téliszünet van, minden nap nézhet mesét, nem alszik délután, van itthon jégkrém. ha még az oriáskerékre is felülnénk..!

ha csaba nehezebb, rosszkedvűbb, akkor szandra jobban van. forditva is így van. hálásak vagyunk ezért, a tartalékenergiánk is fogytán, abban bízom, hogy ezeket januárban újratöltik az éves kerettel. 

lányom elkérte a ruháimat, amikorra belenő, már nem olyan csúnya neki a hajam, hogy ilyen sárga, azt mondja, de a kezem még mindig olyan fehér, mint egyes legofiguráknak, ami fura. de jó az illatom. anya lesz majd ő is, de kisbabája lesz, nem ilyen nagy gyerekei, mint nekünk vannak, gondolom, úgy érti, inkább szülne. és lehet, hogy rendőr lesz, mint apa. de lehet, hogy állatgondozó. férjhez nem megy. de lesz esküvője. és erről jut eszébe, hogy mikor nézheti már meg a mi esküvői képeinket, amiben nekem nagyon gyönyörű a ruhám. amikor először kérte, mondtam, hogy nem volt olyan ruhám, amire gondol, de ezt nem fogadja el. lehet, hogy elmegyünk egy ruhaszalonba, ezen ne múljon. de lakodalmat is rendezhetnénk, lehet a koszorúslányom, ha ez olyan fontos neki. 

 

image1.JPG

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr587021335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsuzsibuvar 2014.12.30. 10:45:46

A piripocsi fat valoszinuleg az eltero belmagassag tette olyan oriasiava :)
Nagyon szepek a gyerekeid meg az egesz tortenet. Sok erot a tovabbiakboz is, leginkabb a kovetkezetesseg teren, nekem az a legnehezebb es van par, emiatt felrecsuszott dolgunk sajnos.
Persze tokeletes nem lenne sehogysem, ezen kar toprengeni.

Egyszuszra elolvastam az osszes bejegyzest es neha sirtam volna, egeszen hihetetlen, h vannak meg Arvacskak, megengedi a rendszer. Azt, h elnek gyerekek gyerekek bantalmazo kornyezetben, vegulis tudtam, elnek felnottek is olyanban, de valahol ugy gondoltam, a Hivatal tobb felugyeletet gyakorol.
Tragikus.

FNY69 2014.12.31. 12:02:29

Kedves Viktória!
Kicsit aggódtam miattatok/értetek, mert dec. 4-e után sokáig nem írtál -az előzőekben "megszokott" idő többszöröse telt el- (így válik blogfüggővé az ember lánya:-), ezért nagyon örültem az újabb bejegyzéseknek!
Sokakkal együtt az elejétől követem a blogon a sorsotok apró részleteit, és most éreztelek Téged/Benneteket először érzelmileg fáradtnak, ami teljesen természetes része a folyamatnak, csak azt hisszük, sokkal később következik be (kicsit sorstársaitok vagyunk a ferjemmel, azért a többesszám).
Kívánom, hogy minél hamarabb szoruljon vissza a fáradság!
A két teljességgel eltérő lego összekeveredő és szétválaszthatatlannak tűnő, általad leírt képe engem a kisfiad (mindannyiótok?) lelkére emlékeztetett, ahol az eddig ismert világok felidézhető, egymáshoz nem illő, de mégis összeilletszthető darabjai heverhetnek így, egymáson, kuszaságban. És most Csaba biztosan belefáradt a válogatásba, a lelkesedésbe, a mindennapokba, úgy, mint Ti is.
Abban a reményben búcsúzom, hogy még sokáig olvasok rólatok, Tőled, abban az egyedi, humoros, édes-bús, sírós-nevetős stílusban, ahogy megszerettük! Nagyon szorítunk a mindennapokhoz! E.
süti beállítások módosítása