a városi temetőben futkostak, a vidékiben jobb lett volna, ha nem. a városiban újragyújtogattuk, ahány kialudt mécsest találtunk, mindet, a vidékiben az tolakodó lett volna. szandra kérdezgette tőlem, mindjárt sírok-e, elvárta, szerencsére, nagymama sírt egy keveset, és ez megnyugtatta. dzseni…

dzseni tud: görkorcsolyázni (oké, görgorcsolya, vagy körkorcsolya), majdnem peonzázni, harisnyát húzni, biciklizni, nyelvetnyújtani, megsértődni, fütyülni (álmában is). csaba tud: döntetlenre sakkot játszani velem, féééényévtááááávóóóólsáááág-ot énekelni, félnyolcig aludni néha, utállakbenneteket…

kikéri a pörgősszoknyát. megpörgeti magát, megtántorodik, de nem esik el. mosolyog. kéri, fonjam be a haját hósszúcopfba. nem érdemes ezen vitatkozni, befonom. hosszú? igen! mosolyog. krétával felrajzol egy alakot, amolyan fej-láb ember. szeme, szája, orra, füle van. meg egy könnycsepp. -ki ő?-a…

szandra meséli öltözködés közben, nyolc éves gyereket fog örökbefogadni. azt mondja, azért, mert ő is mindjárt nyolc éves, és nagyon rossz lenne, ha nem fogadná senki örökbe. gondoltam, emlékeztetem rá, hogy örökbe van fogadva, de eléggé mérgesen rámrikácsolt, hogy azt…

"tesséééééék?"mondja ez a kislány negyvenszer egy nap, mert nem beszélünk egy nyelvet. ő tanul gyorsabban, én pedig megprobálok rövidebb mondatokban beszélni.    "már veletek…

van egy szakmai nézet, arról, hogy tudom, amit tudok a gyerekem múltjáról, de azt ne vele beszélgessem meg, vele arról és úgy beszéljek, ahogyan azt ő emlegeti. könnyen belátható, hogy ez így helyes, így lehet a gyerek tempójában haladni a feldolgozás felé, így maradhat ő meg…

csak apaként és anyaként emlegetnek és szólitanak minket, hiába forszírozzuk, hogy laci és viki, az nem megy, és azt kérdezik, mikor visszük őket haza.  úgy képzeltem, majd hónapok múlva, együttélve, váratlanul kibuggyan gyerekeimből a szó, hogy anya, és akkor én olyan…