kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

letöröljem, hogy sír?

2016. január 11. 16:44 - paulonviki

kikéri a pörgősszoknyát. megpörgeti magát, megtántorodik, de nem esik el. mosolyog.

kéri, fonjam be a haját hósszúcopfba. nem érdemes ezen vitatkozni, befonom. hosszú? igen! mosolyog.

krétával felrajzol egy alakot, amolyan fej-láb ember. szeme, szája, orra, füle van. meg egy könnycsepp.

-ki ő?
-a mama. (nevelőmama)
-mit csinál?
-semmit.
-mi van az arcán?
-szeme.
-mi van a szemében?
-sír.
-miért sír?
-nem tudom.
-szomorú?
-igen.

 

nem találja a fényképalbumot. meglesz, ne aggódj! keressük. szandra, nem tudod, hol van? csaba, nem láttad? Ne mondd már, hogy nem tudod, mit keresünk, amiben dzseni fényképei vannak! ne bosszants, csaba, hogy te azt még sose láttad! odaadhatom neki az enyémet, abban van egy vonatos kép is!

pityereg. 

megtaláljuk.

szétszedi, ki vesz minden képet, kéri, mondjam, el kik vannak rajta. mondd el, te! te mondd el, én nem tudom! sorolom. kijavít. nincs kép a mamáról! végignézi mindet újra. nincs. sokszor kiszeded, elvesznek így könnyen. 

pityereg.

keressük, nem találjuk meg.

nyomtatok neked másikat, nyomtatok többet, jó?

beszalad a szobába. nehezen elmagyarázza csabának és szandrának, hogy  a lepkés nyomdát keresi. nyomdázok képet a mamáról! csaba ámulva kijön, hogy dzseni tud képet nyomdázni a nevelőmamáról?! nem, nem tud. dzseni, nem tudsz a lepkenyomdával képet nyomtatni, apa tud a munkahelyén. csaba csalódottan bemegy. de tudok! nem lehet azzal nyomtatni egy fényképet, egy nagy gép tud nyomtatni, nincs itthon ilyen gép nekünk.

sír.

nyomtatunk holnap, betesszük az albumba, beteszünk több képet, ne sírj! 

sírtam, amikor jöttetek értem. mama is sírt. elszaladtam. te utánam szaladtál. beraktatok a kocsiba, és elhoztatok. mostmár veletek vagyok. mama már nem sír? nem, jól van a mama, ne aggódj, sokat gondol rád, tudja, hogy te is jól vagy.

letöröljem a táblán, hogy sír? letörölheted, ha akarod. letörlöm. 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr258262056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kumari 2016.01.12. 08:41:04

jaj:((( Nehéz neki, nehéz neked, és-gondolom-a mamának is nehéz...lassú a gyógyulás. Minden tiszteletem a tiétek!

JónásBrigi35 2016.01.14. 09:25:35

Amikor a blogodat ovasom, mindig elszégyellem magam, hogy én a kislányom apró-cseprő ügyeit is sokszor milyen rosszul kezelem, míg Nektek sokkal szürreálisabb helyzetekben kell okosan helyt állnotok. Ezekből a kis szomorú és szürreális (bocsánat, nem tudok jobb szót most erre) történetekből csak úgy sugárzik a szeretet. Köszönöm, hogy juttatsz belőle nekem is és segítesz helyre raknom magamban a dolgok fontosságát!

rianas7 2016.01.30. 13:27:17

Most találtam Rád. Minden emlékem újraéledt... Az én négyem már mind nagykorú, sőt, a legnagyobb már harminc. De mind itthon lakik. Nehéz elindulni, legfőképp anyagilag a mai világban. De béke van, és jól vannak, és a sebeink is gyógyulóban, - és azt gondolom, ez sose ér véget ezen a világon. Ne aggódj, tudom, hogy milyen nehéz, és mekkora a stressz, én egyedül neveltem fel őket, ez nehezebb is meg könnyebb is, - más. De a problémák, amiket írsz, nagyon hasonlóak voltak. A történetünk is. Szívesen írnék neked privát, - bár valószínűleg nincs rám szükséged, mert nagyon jól csinálod. Mindenesetre szívem minden empátiájával ölellek! Magdi
süti beállítások módosítása