Annyira tetszik, hogy ilyen őszinte vagy!! Honnan lenne csikizés hétfő reggel-tényleg csak ritkán tud olyan lenni a hétfő és egyáltalán a reggel, amilyennek szeretném. Neked kéne Anna és Petit írni-rajzolni. Nem akarsz meggazdagodni? ;)
Szerintem hiánycikk és keresett lenne egy könyv a te tolladból örökbefogadott gyerekeknek és szüleiknek a mindennapokról.
Addig is itt töltekezünk, csak én még régimódi papíralapú vagyok.

Bejegyzés: hadd, lobogjon!

Nem vagyok nagy internetes, eddig blogot sem olvastam. Végre ráleltem az elejére, pedig azt hittem, mindent elolvastam már. Csak folynak a könnyeim!

Bejegyzés: 2014. június 17. - találkozás: hihetetlen és szabálytalan

Jaj, kár volt ma kifestenem magam, bőgök tovább! Ez az "Apa, kapd el!" olyan megható!

Bejegyzés: 2014. június 18. - apa, kapd el!

@BeckyThatcher: Totál! Gyerekkoromban az Árvácskából tanultam meg egy jó hosszú részt valami szavalóversenyre. Életre szóló nyomokat hagyott bennem. El is mesélem a gyerekeimnek,már elég nagyok hozzá.

Bejegyzés: de ki kávézik?

@NoComment: Jaj,de megrázó!
De még jól jöhet nekem. Egyre jobban érzem,hogy örökbe szeretnék fogadni gyerekeket. De -nem tudom, máshol hogy megy ez-, a férjem kevésbé érzi.

Bejegyzés: gyerek az aktában

@LCHF ketománia: Éljenek az ilyen tanító nénik! Őket is Isten óvja! Mi rendszeresen imádkozunk a gyerekeim nevelőiért, nagyon hálás vagyok nekik.

Bejegyzés: zsebeink

Szerintem mindenkinek egy kicsit igaza van.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@csivicsuvi: Szia! Értem és több mindent el is fogadok abból, amit írsz, de szerintem kicsit túl általános...
Pl: "Aki képes sorsára hagyni a sérült gyerekét, azzal nem járt volna jól egy egészséges gyerek se, mert nem alkalmas az anyaszerepre."
Igenis el tudok képzelni mondjuk egy fiatal, huszonéves nőt, aki a párja, családja nyomására, saját kételyei miatt, kétségek között ugyan, de abban bízva, hogy egy erősebb, hozzáértőbb, anyagilag jobb helyzetben lévő családban boldog lehet a gyereke, és ezért lemond róla. Majd amikor esetleg tizenévet vár a második babára, és végül a többedik vetélés stb után végül teherbe esik, akkor akár egészséges, akár asztmás, akár komolyabban sérült, fogyatékos gyereke születik, igenis odaadó anyja tud lenni.
Ezzel együtt nyilván nem szállhatok vitába a te konkrét, életből merített tapasztalataiddal, de kijelenteni, hogy sose történhet ilyen, azt - szerintem - nem lehet.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@Lindus86: sosem nevelte mellette, vele élt ...

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@paulonviki: "létezik olyan tényleg, hogy egy viszonylag rendezett gyerekkorbor éppen kinövő fiatal nő, támogató és megértő háttérrel rendelkezik, lehetősége van tanulni vagy dolgozni és lemond a gyerekéről?
próbálom elképzelni, hoyg egy fiatal nő a fent vázolt helyzetben van, mégis egyértelműen úgy érzi, hogy nem akarja a gyereket, mégis kicsúszik az abortuszidőkeretből (most abba ne menjünk bele, az abortusz etikus e vagy sem), megszüli és lemmond róla. vétkes-e ez a nő?"

Az egyik, kifejezetten anyukás blogon (szándékosan nem írom, hol) volt ilyen történet, maga az érintett nő írta le, a hátteret is, amiért ez a döntés született. Ő pl elment abortuszra, mert nagyon rosszkor, egy nagyon rövid ideje tartó kapcsolatban lett terhes, de kifordult a kórházból, nem bírta végigcsinálni. Utánanézett az örökbeadásnak, és úgy döntött, h miután hófehér, várhatóan egészséges babája lesz, valszeg a legjobb esélyei vannak az örökbefogadásra.
Az a megvetés, lenézés, megbélyegzés, ami a blogon fogadta... Nagyjából az derült ki, hogy nem anya, nem nő, de még csak nem is ember, aki ilyet tesz. Volt, aki konkrétan megfogalmazta, hogy "hát én előbb mennék el abortuszra, de hogy arra képes legyek, hogy a már megszületett gyermekemről lemondjak, hát azt soha!!". Ez lett volna a pozitív ellenpélda, nyilván. (A legfőbb gond egyébként valszeg az volt az írással, hogy a csaj nem sajnáltatta magát, nem rítt, hogy milyen szegény, nem írt olyat, h megerőszakolták volna, stb. Épp csak elbaltázta a védekezést, mint oly sokan mások, és abban az élethelyzetben alkalmatlannak tartotta magát az anyaságra, viszont felelősséget érzett a gyermek iránt, aki nem kérte, hogy megfoganjon, és igyekezett, ha némileg megkésve is, de megtalálni a legnormálisabb megoldást).

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

Én csak gyógypedagógus lennék, aki látott néhány ilyen elhagyott gyereket.
És látott (sokkal több) szülőt, aki helytáll egy életen keresztül, igaz szeretettel.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@csivicsuvi:

Kedves Csivicsuvi,

ki lennék én, hogy felmentést adhatok..? és ki lennél te, hogy ítélhetsz..?

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@banyuc: Ha sosem nevelte, akkor miért csak az ő felelőssége, hogy kallódó fiatal lett, aki nem is ajándék már a világnak?
Honnan tudjuk, mi lett volna, ha?

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@paulonviki: Mindenkinek jobb lesz úgy? Kivéve a gyereket...
A szépeket és egészségeseket megette a fene, ha belül üresek.
A szépek és egészségesek világát is megette a fene, ha nincs benne emberség.

De szerencsére nem ilyen szörnyű a helyzet.
A kacsamamák többsége igenis vállalja a csúnya fiókáját, és eszébe se jut azon mélázni, hogy mit szól hozzá a többi kacsa. Aki képes sorsára hagyni a sérült gyerekét, azzal nem járt volna jól egy egészséges gyerek se, mert nem alkalmas az anyaszerepre. Ép lelkű kismama első perctől védi és óvja a porontyát - minél elesettebb, annál inkább.

Mit csinál az ilyen nemanya később a gyerekével, ha netán évek múlva derül csak ki róla, hogy beteg vagy fogyatékos? (Mert vannak ilyen kórképek is, bőven.) Vagy ha baleset éri a gyereket, és egyik percről a másikra válik teljes kiszolgálásra szoruló romhalmazzá? Akkor is bent hagyja a kórházban? És vajon mit szól majd hozzá, ha őt magát éri baleset, vagy támadja meg alattomos kórság, és őt is ottfelejti a család a kórházban?

Ha te fel tudsz menteni egy ilyen antianyát, Kedves Viki, aki lemond a saját kölkéről csak azért, mert az beteg vagy fogyatékos, akkor nekem nincs helyem ebben a blogban, mert alapvetően másképp látjuk a világot.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@banyuc: és akkor még nem számoltunk, a nem lemondó, gondoskodó, ám mérgező szülőkkel...

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

Azt ha valaki megszüli a gyermekét,de lemond róla az mást jelent számomra mint az,a cselekedet, hogy valaki vállal, életre hív egy gyermeket és nem törődik vele, még annyira sem, hogy kicsi korában lemondjon róla, azzal biztosítva neki egy jobb élet reményét.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@paulonviki: egy gyerekről úgy is le lehet mondani, hogy "csak" nem törődik vele és amikor emiatt problémás lesz valóban lemond róla papíron is. Létezik, a hátere pont olyan volt amilyennek leírtad. Az ajándék élet, amit így hívot téletre sajnos már nem olyan nagy ajándék a világnak, hanem egy lelkileg sérült, kallódó fiatal, aki ritkán jár az egyenes úton.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@banyuc: létezik olyan tényleg, hogy egy viszonylag rendezett gyerekkorbor éppen kinövő fiatal nő, támogató és megértő háttérrel rendelkezik, lehetősége van tanulni vagy dolgozni és lemond a gyerekéről?
próbálom elképzelni, hoyg egy fiatal nő a fent vázolt helyzetben van, mégis egyértelműen úgy érzi, hogy nem akarja a gyereket, mégis kicsúszik az abortuszidőkeretből (most abba ne menjünk bele, az abortusz etikus e vagy sem), megszüli és lemmond róla. vétkes-e ez a nő? nem ajándékozott-e így is életet valakinek, és nem adott e egy új lehetőséget a világnak, nem nyitot-e akkor is egy új könyvet, ha ő maga tovább már nem kíséri ennek a gyereknek a történetét?

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

@csivicsuvi: a színdarab kacsamamája elhagyta a csúnya kacsát, mert bár ő nem látta csúnyának, de mindenki körülötte, igen, a kacsamama azt élte meg, nem tudja a társadalom elhordozni a másmilyen fiókát és őt a másmilyen fiókával. nem valami hasonlót élnek meg mindazok, akik nem tudják válalni a fogyatékos gyerek felnevelését? nem tudom, mit élnek meg, nem jártam a sarujukban egy métert sem, de bevett szokás, hogy a kórházi személyzet is arra bíztatja a sokkos anyát, mondjon le sérült gyermekéről, mindenkinek jobb lesz úgy. a szépek és egészségesek világát éljük, hős, aki mer kilógni.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"

Amiket leírtál azzal nagyrészt egyetértek, bár van egy másik oldal is, ahol a gyermek elhagyása bizony nem az élet szinte szükségszerű, előre megjósolható velejárója, ha csak azt is nem vesszük annak, hogy az az elhagyó felelőtlen alaptermészetéből fakad. Persze erősen befolyásoló körülmények is vannak mindig, de van, hogy nem meghatározó az sem, egyszerűen csak nem kell neki a gyereke ...
A kommentelő is valami ilyesmire gondolhatott, ez alól nem ad felmentést. Én sem, bár már nem ítélkezem, csak értetlenül állok, főleg mert van érintettségem is.

Bejegyzés: "a meggyilkolt Mozart"