azt kell elfogadnom, hogy ez az "elég-érdekes-anya-hogy" kisfiú a gyerekem, ittésmost, mindegy, mi volt régen.
kell éljen bennünk is egy mese, ma még nem is kérdezi, de mégiscsak valahonnann jött, és mi fel tudtuk mondani, hogy babakorban nevelőszülő, de nem volt jóhelyen, ezért egyévesen már csecsemőotthonban. aztán megtalálok egy lezárt borítékot, amit a gyerekotthonban kaptunk, és mivel a gyerekekkel egyszerre, a borítékot bedobtam egy fiókba, nem értünk rá felbontani sem, ebben pedig a következő áll: "csaba két és félévesen érkezett hozzánk, eleinte nagyon nyugodt volt, és azt mondogatta, apa és anya jönnek érte, de ahogy eljött az este, rájött, hogy nem így lesz, de egy otthonról hozott párnával el tudott aludni." ebben a borítékban találok még korházi zárójelentéseket, ezekben két néven szerepel és három helyen lakik, valóban egyik sem a gyerekotthon. egész nap émelygek, megint valami újdonság, egész más a történet, ha egy kilenchónapost helyeznek másik világba, mintha egy beszélő kétésfélévest.
ezekre a megdöbbenéskre nem gyógyír, hogy beleolvasok lányom nevelőanyjának kötelezően vezetett naplójába, amit még sosem tudtam elolvasni elejétől-végig, és nem váron azt az időt, amikor majd ő olvassa:
"...eljött a karácsony, ilyenkor szandra ugy csinál, mintha jókislány lenne, de csak addig, amig meg nem kapja az ajándékát, amit aztán senkinek nem ad oda. végre a hó is esett, kimentünk szánkózni, ezt az egész család élvezte, csak persze szandra nem. mindennel bosszant minket, és tudja, hogy bosszantó, éppen ezért csinálja, és ezt meg is mondja. nem fogadja el a házirendet, ha nem azt csinálhat, amit akar, megsértődik és nem beszél senkivel. szerintem ő egy ilyen nehéz gyerek marad, én már mindent megtettem, amit lehetett, már nem tudok segíteni neki..."
a titkos örökbefogadás titkossága arra vonatkozik, hogy nem tudhatunk sokat a gyerekeink életéről abból az időből, amikor még nem a gyerekvédelem "védte", de hanyag, kusza és ellentmondásos iratanyag keletkezik a gyerekvédelemben eltöltött időröl is, és ha ez sok év, akkor egy sötét, mély kút gyerekeink eddigi élete, holott minden pontosan dokumentalva lehetne.
a napokban levelet is kaptunk. az eddig illetékes gyámhivatal áthelyezi a gyerekek aktáját másik hivatalba, erről tájékoztatnak minket (úgynevezett utánkövetést ír elő a törvény, azaz rendszeresen ránéznek a családra, mindenki jól van-e). az iratban gyerekeim neve a régi név, lakcíme a gyerekotthon, anyjuk neve a szülőanya. az a hivatal írja így, aki szeptemberben határozott arról, hogy a réginevű gyerekek már nem is léteznek, újnév, újélet, újanyakönyv, mintha csak én szültem volna őket. szakmaiatlan és rosszérzéstkeltő ez a levél, talán írok is gyerekeim nevében, hogy a réginevűek kérik az utánkövetést, ők, az újnevűek inkább nem is, ha ilyen otromba ez a hivatal.
