elég sokan vagyunk, meg sok dolgotok is van
gyerekek a szobában vannak, én a konyhában telefonálok anyámmal, szóba kerül dzseni új óvodája is. dzseni kijön és kérdi:- miről beszéltél?- nagymamával beszéltem sokmindenről, a te ovidról is.dzseni bemegy, tíz perc múlva újra kijön.- mit mondtál?- semmit. nem szóltam.- de az előbb!- az előbb nagymamával beszéltem telefonon.- de mit?- meséltem neki mindent.- az ovit is?- igen, arról is beszéltünk.- ahová majd megyek?- igen.- most?- majd szeptembertől, tudod. csaba kéri, vigyek be gyümölcsöt. elkészítem a három tálat, beviszem. dzseni sápadtan ül az ágyán.- fáj valamid, nem érzed jól magad?- hányingerem van.- pihenj le egy kicsit, most ne egyél uzsonnát, várjunk egy kicsit, amíg elmúlik a hányinger, jó?- jó.tíz perc múlva bemegyek hozzájuk újra.- jobban vagy?- nem.csaba kimegy a szobából. szandra bizalmasan a fülembe mondja:- csaba hazudott a dzseninek.- mit mondott neki?- hogy el kell mennie itthonról, mert nagyon sokan vagyunk.csabát behívom a szobába, nehezen jön, rá kell parancsolni.- miért mondtad azt dzseninek, hogy el kell mennie itthonról?- hát, mert elég sokan vagyunk, meg sok dolgotok is van, nem is nagyon könnyű velünk, gondoltam, hogy akkor legyünk kevesebben...- tudod, hogy ez nagyon bántó, és félelmetes? ha neked mondanák ezt a testvéreid, nagyon rossz érzés lenne neked is. - tudom...- ne mondjatok ilyet egymásnak! senki sem megy el a családból, mind ide tartoztok.dzseni kimegy a szobából.- szeretném, csaba, ha megmondanád dzseninek, hogy nem mondtál igazat, és bocsnatot is kérnél tőle.csaba dzseni után megy.- dzseni becsaptalak, bocsánat.- jó, nem baj. de tudod, hogy mennyire megijedtem?!
