dzseninek májusban megmondtuk a balatont. csaba régebben, megfigyelte szandra reakcióját, ha valamit nem értett, és úgy reagált ő is. dzseni is így tett, látta, hogy örülnek a többiek, úgyhogy ő is örült.
elkeveredtünk egy hintás, céllövöldés búcsúba valamikor, és dzseni megmondta, hogy ez a balaton, ismeri és nagyon szereti ő is, de kiigazítottuk, hogy ilyen jó a balaton is, csak nem ilyen, nagyon nagy víz, abba pedig ő bele nem fog menni. de ezt is ismerjük már, csaba is így kezdte.
utolsónapi óvoda, iskola, és elsőnapi balaton egy napra frappáns, de nem könnyű. csaba mondogatta a balatonig, hogy örökké nem megy már az óvodába, kijelentette, és azonnal meg is kérdezte, így van-e, és ha mondtuk, így bizony, akkor nem örült. szandra is bánta, hogy nem elsz már elsős, de őt vígasztalta, hogy a furulyát haza lehetett hozni. és el lehetett vinni a balatonra. induláskor még megengedő voltam, és nagyon nyugodt. utólag nem értem, hogy ez miért nem volt gyanús.
a balatonon is csak úgy van, mint itthon, nem szabad az egyes eseményt tekinteni, mérlegre kell tenni a napot, és többnyire ki tud jönni nullára. (egy ideje a nulla határozottan pozitív.) aznap találunk levedlett siklóbőrt, amikor van a nagy peonzabotrány (azt hiszem, mindenki sírt), ez így kijön nullára. váratlan szélvihar szétfújja a gazdálkodjokosan bankját is, és az egyéni megtakarításokat, a CSÉB-et, és a mosogépet, emiatt az általában nyerést ambicionáló gyerekem kiborult, de aznap én egy egész regényt (kis) el tudtam olvasni. valami elveszett, sírás-könyörgés-harag, de igazi döglött halat fogtak, ami a vítben mozog is. (de a megrögzött koránkeléseket nem szabad sehová se számolnom, az nagyon sokat rontana a napi átlagon.)
amúgy a gyerekek megtudták, hogy mi az igazi álommunka. mi is hülyék vagyunk (gyerekek, nem mondunk ilyet a szüleinkre!), hogy nem ezt csináljuk, de ők már tutira ezek lesznek: egy család wc-t üzemeltetett a strandon. wc-igazgatók, ahogy szandra mondja.
szandra nagylányokat figyelt a strandon, elmerengett, és megkérdezte:
- ahol régen éltem, tudod, ott voltak a nagylányok...- igen, piripócson, tudom, persze.- de ők kik voltak?- a nevüket kérded?- azt mondták akkor ott nekem ... (itt elharapja a szót, hogy anyáék), hogy a testvéreim. de ez hazugság, nem?- együtt nevelkedtetek, de nem a testvéreid. mint ahogy csabának sem testvérei a gyerekotthoni gyerekek.- tudom, de akkor miért mondták?- talán egyszerűbb volt így, kicsi voltál még, nem tudták jól elmagyarázni...- szerintem sokmindenben becsaptak ott engem.
nyaralásban se nagyon lehet kitalálni, mit egyenek, de azért megkérdezni érdemes:
- mit ennétek vacsorára?- mákostészta!- az nem lesz, nincs a kisboltban mák.- pedig egy néni azt mondta egy bácsinak a vízben, hogy ma este minden lesz...
