kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

de ki kávézik?

2014. szeptember 23. 12:53 - paulonviki

lányom a nevelőszüleit anya és apa néven szólította, így is beszélt róluk. júliusban megkérdeztem tőle, mi a nevük, hogy ha beszélgetünk, hozzámondom a keresztnevüket, hogy egyértelmű legyen, kiről van szó, de azt mondta, nem tudja a nevüket, a keresztnevüket sem, nem elfelejtette, hanem nem is tudta soha. ez valószinűtlen, egy hat éves gyerek pontosan tudja a családtagok neveit, falusi közegben éltek, naponta hallhatta, hogy megszólítják őket, de valamiért nem akarta tudni most a neveket, vagy csak megmondani nem akarta. 

én használni kezdtem azt a megkülömböztető jelzést, hogy piripócsi∗ anya, piripócsi apa, piripócsi testvérek. ezt lányom elfogadta, de ő maga nem használta sosem. 

augusztus közepe volt, amikor feltünt, hogy nem szívesen nevezi meg őket, mesél valamilyen történetet, de kihagyja inkább a szereplőket, elnyeli az anya és apa szót, ki is mondja, meg nem is. 

szeptember elején kávéztunk valahol, elmerengve mondta:

-piripócson is volt kávéfőző...

-és ki kávézott?

- hát, nem én!

- azt gondolom, de ki szerette a kávét?

ekkor már hetek óta nem hallottam, hogy anyának és apának nevezi a nevelőszüleit, kíváncsi voltam, most hogyan oldja meg, és reméltem, hogy kicsúszik egyszerüen két keresztnév, és azzal megint elrendeztünk valamit, felszabadulnak a nevelőszülők a szerepből.

- nem is a zolika∗.

- persze, zolika kisfiú, nem szoktak a gyerekek kávézni.

- rita∗ és erika∗ se kávézott.

- értem, de ki használta a kávéfőzőt?

zavarban volt és kínlódott, nem akartam fájdalmat okozni neki ezzel az eröltetéssel, de szerettem volna megszabadítani őt ennek a terhétől, hogy nincs rájuk szava, akartam, hogy kitaláljon valamit. végül széles magyarázó gesztussal kibökte:

- hát egy anyuka és egy apuka.

nem "AZ" hanem "EGY".

megkönnyebbült és mi is örültünk, üzente ez a beszélgetés, hogy az "AZ' már csak mi vagyunk. 

 

tegnap vacsora közzben egy építkezés kapcsán fiam a hegesztésről kérdezett kínos részletességgel, lányom az én szakszerűtlen és nehézkes válaszaimat és a témát is megunta, és kioktatóan odavetette:

- pont úgy kell hegeszteni, ahogy béla∗ csinálta.

fiam értetlenül nézett, hogy kire kéne visszaemlékezzen, az én arcomon meg lányom meglátta a csodálkozást, hogy meglett a keresztnév, és gyorsan hozzá is tette:

- zolika apukája béla és anyukája kati∗.

- ők voltak a nevelőszüleid piripócson, ugye?

- igen. 

és mintha kinyílt volna egy beragadt kapu, letekeredett volna egy megszorult kupak, mesélni kezdett:

- nem voltak kedvesek, sokszor bántottak, de ha nem jöttem ki a szobámból, akkor nem, de a pirospaprika belement a szemembe disznóvágáskor, és nem mosták ki, mert béla azt mondta katinak, hogy majd megtanulom, hogy mihez szabad nyúlni... mi lehet most azzal a hat fekete kismalaccal... mar biztos, olyan nagyok mint az asztal, le is vágják őket hamarosan, csak már zolika lehet, hogy apuka lett, meg a lányok is felnőttek, de akkor ki segít a disznóvágásban, az a bolond szomszéd biztosan, nem...

- hogyan bántottak téged?

- azt nehéz megmondani... nekünk is lesz majd malacunk? de akkor ne vágjuk le, jó!

- nem fogjuk. 

- képzeld el, amikor elindultam piripócsról, jött egy bácsi, vagyis kettő, és azt mondták katinak, hogy hozni fognak egy kisfiút és egy kislányt a helyemre.

- katinak és bélának az a munkája, az a feladata, hogy gondozzon és neveljen olyan gyerekekez, akik még nem kerülhetnek a szüleikhez. 

- igen, tudom.

 

 

így lesznek a hétköznapjaink ünnepek, így lehetnek a hétfőesték mérföldkövek.

 

 

sem a neveőszülők valódi keresztnevét, sem a nevelt testvérek neveit, sem a települést nem árulom el.

11 komment
Címkék: anya apa múlt

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr316723849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BeckyThatcher 2014.09.23. 14:36:47

Viki, én amióta tudok erről a blogról (még csak pár hete), ámulattal olvasom! Olyan jó látni, hogy mennyire érted/érzed a kisrigóid minden rezdülését. Szerintem nagyon-nagyon jó helyre kerültek hozzátok, és úgy érzem, hogy az eddigi viszontagságokért rendesen kárpótolta őket az élet azzal, hogy pont Ti lettetek, lehettetek a szüleik!
Én úgy látom, hogy nagyon jó úton haladtok a családdá kovácsolódás felé, ha a lányodnak már lojalitási problémát okoz a nevelőszülőket anya, apa néven illetni! Ők is azt szeretnék, ha csak Benneteket lehetne így szólítani, és szerintem igenis kezdik lassan felfogni, hogy Ti nem csak egy újabb stáció vagytok, hanem egy család!! És az is nagyon jó, hogy rá mert a kislányod kérdezni arra a valószínűleg minden örökbefogadottat legbelül igencsak foglalkoztató kérdésre, hogy honnan is jöttek ők, és miért nem az a bizonyos néni vitte ő(ke)t haza.
Szóval őrület ez a blog, kérlek, soha ne hagyd abba!! Én nagyon szorítok nektek, de csupa jó érzésem van, hogy minden rendben lesz!
És még abban is bízom, hogy a rendszeres olvasóid közül többen fognak nagyobb gyerekeket örökbe fogadni.

paulonviki 2014.09.23. 14:45:25

kedves vagy, köszönöm!

BeckyThatcher 2014.09.23. 14:52:10

Egyébként ez a "nem törlöm ki a csípős paprikát a bőgő gyerek szeméből" meg már szinte Móricz Zsigmondi ("kedvesanyám", "kedvesapám")....

paulonviki 2014.09.23. 14:55:51

@BeckyThatcher: nekem az is aggasztó, hogy ami még mostanában elmesélődik az valahogy kijön, de lassan lezaródnak ezek az évek a felejtés mögé, el se veszik, elő se hívható egykönnyen csak majd ott munkál és hat.

BeckyThatcher 2014.09.23. 15:18:25

@paulonviki: Ott munkál és hat, de Ti meg "odakint" munkáltok és hattok :))
Ezért kell fülelni nagyon és ilyen jól értelmezni a gyerek jelzéseit, ahogyan Te teszed! Szerintem rengeteg olyan helyzet lesz még, amikor a felszínre kerülnek ilyen régi emlékek. Lehet, hogy egészen ártalmatlan, mindennapi szituációkban, amikor nem is számítasz rá: mese, játék vagy valamilyen hétköznapi mozzanat kapcsán. Az biztos, hogy a gyerekek érezni fogják, hogy Nálatok szabadon beszélhetnek mindenről, de ha épp nincs kedvük, az is rendben van. Magyarán el vannak fogadva, úgy ahogy vannak, és nem kell teljesítenük, hanem már a puszta létezésük elég ahhoz, hogy szeressétek őket :)))
Szerintem szuper, hogy ilyen nagy óvatossággal kezeled ezeket az emlékmorzsákat, azaz meghallgatod őket (de nem minősíted), és megőrzöd helyettük későbbre. Mintha egy nyomozó lennél, akinek ezekből a mozaikokból kell összerakni a gyerekek életének azt a szakaszát, amikor nem lehettél velük. Nem is "mintha", hanem erről van szó :)

paulonviki 2014.09.23. 15:28:43

@BeckyThatcher: és akkor a sorscsapásokhoz még vedd hozzá, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, nálunk is hisztibe torkollik a lefekvés, és a szegénykisexárvák is tudnak olyan idegesítőek lenni, hogy azt mondtam nekik szombaton, "na, gyerekek, most húzzatok ki a szobámból, de gyorsan!", és a fiam alig kapott levegőt úgy ismételgette döbbenten, hogy "anya most nagyon csúnyát mondott...", de én nem bántam, csak annak örültem, hpogy ezt már a másik szobából hallom.
egyrészt megállunk minden fontos pillanatnál, és ránkzuhan az ő múltjuk, a mi múlhatatlan meghatottságunk, hogy vannak már gyerekeink, másrészt zajlik a zélet.
kösz, hogy velünktartasz!

BeckyThatcher 2014.09.23. 15:36:54

Szerintem ez teljesen adekvát reakció volt ("húzzatok ki a szobámból, de gyorsan!"), egy erőteljes "én-üzenet", hehe, anyának is engedtessék meg, hogy hullafáradt és ingerült legyen, és ennek hangot adhasson. De nem azt mondtad, hogy "mert különben visszaviszlek Piripócsra" és egyéb rémségek. Konfliktusok vannak és lesznek mindig is, és hogy hogyan lehet ezeket kezelni, azt már Tőletek fogják megtanulni, de szerintem tényleg mindent nagyon klasszul csináltok, és csak így tovább, és én biztos olvasom a történeteteket, ameddig csak lehet, és én köszönöm :)))

paulonviki 2014.09.23. 15:39:32

@BeckyThatcher: de azt azert megmondtam nekik, hogy amikor ilyenek, akkor viszket a hátam, és ez már jelzi, hogy tarajok nőnek rá, és sárkány leszek végül, jobb lenne, ha kicsit vigyáznának :-)

Estsanatlehi · www.egykisskaosz.blogspot.com 2014.09.28. 15:45:19

Tegnap találtam a blogra, egy szuszra olvastam végig, azóta legalább negyvenszer kattintottam, hogy van-e folytatás. Legyen, jó…?

Csodaszépek vagytok mind a négyen + a kutyó; belül egész biztos, és amennyit megmutattál, az alapján kívül is. :)

Elepi Kőszál 2017.05.01. 22:15:12

@BeckyThatcher: Totál! Gyerekkoromban az Árvácskából tanultam meg egy jó hosszú részt valami szavalóversenyre. Életre szóló nyomokat hagyott bennem. El is mesélem a gyerekeimnek,már elég nagyok hozzá.
süti beállítások módosítása