tízre igértük, hogy megyünk, hamarabb érünk, de legalább nem aludtunk a kert alatt, ez is önuralomra vall, a gyerekek nincsenek "otthon", sétálni mentek. egy gondozónővel beszélgetünk, fiamat tündérnek festi, lányomat bonyolultnak, de elmondja, hogy praktikus gyermek is, mert nagyon önálló, és szívesen is segít a kicsik körül, amikor megérkezése után végül mégiscsak szóbaállt velük, akkor azt kérdezte: mit kell itt csinálni? nem értették a kérdést, akkor kifejtette, mosni, mosogatni, felmosni?

érkeznek vissza, jönnek át a kerten, a fiam elől fut és kiabál: Jöttek, tényleg jöttek! de lassít mielőtt hozzánk ér, és zavartan mászkál körülöttünk. lányom lehajtott fejjel jön, megáll pár méterre, és nem tudja, mi legyen. mi se tudjuk. toporgunk, köszönünk, köszönést motyognak, tehetetlenek, tehetetlenek vagyunk. 

fiam elszalad egy labdáért, kapd el!, mondja lányomnak, és labdázni kezdenek. most látom előszőr közelről lányom arcát, tudja, hogy nézem, de nem zavarja, mosolyog és dobja falém a labdát. én váratlan labdát még sosem kaptam el, az összes csoportindító labdadobós játékban izzadva aggódom, hogy nem fogom tudni elkapni, most elkaptam, és ekkor rá is jöttem, hogy a fiam felvállalta a kezdő lépést, és levezeti ezt a bemutatkozó játékot. percekig dobáljuk a labdát, hárman, majd négyen, a gyerekek nevetnek, ha nem kapják el, rajtunk is, ha mi sem, és fiam felkiált: 

-apa, kapd el!

és hogy biztosak legyünk benne, hogy jól hallottuk, hozzáteszi:

-ügyes vagy, apa!

eddig kellett csak labdázni, elrohannak, messziről hívnak, hogy nézzünk meg egy félelmetes ugrást, egy akrobataszámot. mi meg tapsolunk és nevetünk, és akkor lehet titokban könnyezni, talán nem tűnik fel. 

két órát tölünk együtt, idegenek vagyunk egymásnak, de nem olyanok, akik csak egy vonatútra találkoznak, elbeszélgetnek, és elköszönnek, hanem olyan idegenek, akik most találkoztak előszőr, hogy valami elkezdőthessen. meg lehetett érezni, hogy a gyerekek ugyanazt akarják, amit mi, én pedig megnyugodtam, hogy rajtuk múlik, mi lesz, és ők nem fogják elrontani, bízzuk csak rájuk magunkat, bízzuk rájuk ezt az ismerkedést is.