- anya, mi az, hogy cigánygyerek?
- cigány származású gyerek, nem jelent mást csak a származást. miért kérded?
- mert az oviban azt mondta egy fiú, hogy hülye cigánygyerek vagyok.
- hülye nem vagy, de cigány kisfiú vagy, ebben igaza volt, de ez nem rossz dolog.
- miért vagyok cigány kisfiú?
- mert egy cigány néni szült téged.
- te is cigány vagy?
- nem én nem, de a testvéred igen, hiszen ugyanaz a néni szülte őt is.
másnap:
- anya, megmondtam neki, hogy én egy cigány kisfiú vagyok, mert engem egy cigány néni szült, csak a nevét nem mondtam meg a néninek, mert az én se tudom.
- jolvan, örülök, hogy megmondtad.
harmadnap:
- anya, cigányok kevesen vannak?
- kevesebben vannak mint a nemcigányok, de azért sokakat ismertek ti is.
- nem, egyet se láttunk még sosem.
- dehogyisnem! például apa munkatársa, ottó bácsi, vagy gabi néni, akihez beültetek a rendőrautóba...
- ők is?!
- persze! meg a két kedves bácsi, akiket mindig meghallgattok a dunaparkban, a zongorás meg a klarinétos. emlékeztek?
- igen, őket nagyon szeretjük!
- meg a cifrapalotában a cimbalmosfiú...
- ő is?!
- úgy bizony.
fiam úgy gondolom, védetten élt a cigánykérdéstől a gyerekotthonban, most örül ennek az identitásnak, váratlanul meséli mindenkinek, hogy "cigány kisfiú vagyok, mert cigány néni szült, mint a cimbalmost a cifrapalotában", de lányom a nevelőszülőknél már sokmindennel találkozhatott, óvatosan meg is kérdezte:
- azok a cigányok, akik azokban a roncs kis házakban laknak az állomás mögött?
- éltek piripócson szegényes házakban cigányok?
- igen, de nem szerette őket senki.
- sok cigány ember él úgy, hogy nincs szép háza, nincsenek szép ruháik, de nem azért mert cigányok, hanem azért mert szegények.
- nekünk van pénzünk?
- van, jól élünk.
- nem nektek! hanem nekünk, nekem és csabának?
- persze, ti is jól éltek, mindenki jól él ebben a családban, sok más cigány kislány és kisfiú is jól él, nem szegény mindenki, aki cigány.