kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

mikor van karácsony?

2014. december 04. 14:00 - paulonviki

 

ovibamegyunk.jpg

 ilyen gyönyörű tulipántos ruhám nincs, és a nap se süt minden reggel, de valahogy így nézünk ki, ahogy leszállunk a tizenötösről és gyalogolunk az óvodába. de ma a nap is sütött, mondtam is nekik, hogy micsoda öröm, de csaba figyelmeztetett, hogy a föld másik felén este van. mondtam neki, hogy "ez nekünk most itt nem számít", "nincs igazad, anya", mondta erre. nem vitatkoztam tovább. "forog a föld nagyon gyorsan, csak nagyon nagy és gömbölyű, de az utak attól még egyenesek, azért tud járni a tizenötös könnyen, nem azért késik, mert a föld gömbölyű..." de nekem ezek a témák reggel nehezek, én csak szeretnék egyszerűen örülni a napsütésnek, de nehéz ez, mert egy hatalams építkezés melett megyünk el, és az erőgépek működéséről délutánra se tudok többet. 

és ez az első városi karácsony csabának nagyon elbizonytalanító. sokszor siránkozik, hogy már elkezdődött, csak nálunk nincs "karácsonyifa", a gyerekotthonban is biztos van, csak ő már sajnos nincs ott. és a mikulás is biztosan ment már a gyerekotthonba, de őt ott nem találja. már az is felmerült bennem, hogy állítsunk mi is hamarabb fát, meg jöjjön a mikulás, ne várjuk meg a napját, minek magyarázzam századszorra is, hogy nincs még itt az ideje, csak díszítik a várost, mint mi is a lakást, várni kell még. de mégis inkább bízom benne, hogy az idén ezt megérti. 

 

nosztalgikusak is lettek az ünnepvárástól és szorongóak, ezen az se könnyít, hogy én is aggódom, nekünk is ez az első gyerekes karácsonyunk, szóljon nagyot, de el ne túlozzam, kapják azt, amire vágynak, akkor is, ha hülyeség. mesélnek karácsonyokat, többnyire nem valóságosak, teli van fantáziával, azt is nehezen bogozom ki belőle, mi a vágy benne, és mi inkább a félelem. 

lányom hasonlítani, hozzámérni fogja régikarácsonyához, és ez akkor is el fogja szomorítani, ha csillogóbb és illatosabb lesz a mostani. a gyászév is éppen azért év, mert meg kell legyen minden ünnepből az első új, az első születésnap, az első évforduló, az első karácsony a hiánnyal, készülnöm kell rá, hogy nem lesz ez sem most felhőtlen. az augusztus 20-rol nem is gondoltam, hogy előhívja ezt a nosztalgiát: "piripócson a tüzijáték este kezdődött és reggelig tartott..." mondta sírva, ottani gyerekekről mesélt, és belerúgott csabába, nehéz napunk volt, és nem voltam rá felkészülve. 

csabának ez a sötétség is nehéz, azt álltja, a gyerekotthonban ilyen sötét sosem volt. értem őt, besötétedett, behúzták a függyönyöket, sosem járt kint négy óra után. ez a tél, mesélem neki, ezért van ez a sok gyertya, hétről-hétre többet gyújtunk, ebben a sötétben érkezik a karácsony, és utána már fogy is ez a sötétség, majd meglátja, egyre hosszabbodnak a nappalok. lányomnak eszébe jut, hogy valami üstökös van a karácsonyban, mesélem neki, hogy van ám, és úgy mesélik, régesrégen bölcs embereknek mutatta az utat, hogy odataláljanak a várvavárt királyhoz, követték az útját, és igencsak csodálkoztak, hogy az bizony nem egy palotához vezette őket, hanem csak egy faluszéli istálóba, no, lám, akárhol megszülethet valami csodás, akárhonnan lehet valaki királlyá. "mint mária fia!" mondja, "pontosan", mondom én. 

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr856956561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NaomiHenger · http://zseer.blog.hu 2014.12.04. 14:47:53

Viki! Minden piripócsi emléktől függetlenül, a fa korábbi felállítása nagyon klassz ötlet. Itt az évek alatt, a sok ablakon bebámulva mi is láttuk ezt a szokást és hamar átvettük. Egészen más hangulatú a december, ha már áll a fa és nem csak az a két hét fenyőillatú.
Meg még azt akartam mondani, hogy tavasszal nagyon szeretnénk találkozni a kisrigókkal és veletek. :)

paulonviki 2014.12.04. 21:30:22

tavasszal találkozzunk!
azt értem, hogy állhat a fa hamarabb, de ha nem jön az ajándék az angyaloktól, meg nincs az a karácsonyeste játék, akkor semmivel se lesz hihetőbb, hogy még nem maradtunk le a karácsonyról.
na, majd meglatom, hogyan alakul ez a következő hetekben, aztán lehet, hazajön a fa maholnap.

Ősmagyarnincs 2014.12.04. 21:48:50

Szia, nekünk mindig előbb áll a fa. 6-án leszünk 4 évesek, családi szülinap lesz, készítünk tortát, ajándékot is adunk. A Mikulás és a Télapó nálunk összemosódik és gyakorlatilag egész december karácsony van. Van keksz, adventi-naptárba egy-egy apróság minden nap... Ma néztek meg a Mikulás Karácsonya, www.port.hu/a_mikulas_karacsonya_the_life_&_adventures_of_santa_claus/pls/w/films.film_page?i_film_id=66679 ( www.youtube.com/watch?v=OuNdQ6LMoBY ), ami egy erős öf. kisfilm, előbb nézd meg te, ha teheted, a könyv írója L. Frank Baum, az Óz írója. Nem könnyű film, de ha nem most, talán jövőre megnézhetik talán a gyerekek. Nálunk annyival egyedi a helyszett, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyt, hanem a Télapó, így nekünk tökéletesen passzol a film. Szerintem a karácsony amúgy is nehéz időszak, sötét van és várjuk a világot. Minden család olyan Karácsonyi szokásokat rák össze ami passzol hozza, én azt mondom. Üdv nektek, remélem olvashatok felőletek még idén!

paulonviki 2014.12.04. 22:09:13

@Ősmagyarnincs: hosszú még ez az év, mi minden lesz még, biztosan olvashatsz!
köszönöm a mesét, megnézzük!

Formiga 2014.12.05. 10:36:16

A rajz nagyon ott van, Anya sátorhaja felér egy vallomással:-) SzabóMóni

NoComment 2014.12.11. 20:35:39

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszűntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

Kedves Viki! Interneten keresztül csak virtuálisat tudok küldeni, így fogadj tőlem/tőlünk szeretettel négy gyertyát. :-)
Ha végig olvastad majd érted, hogy miért.:-)
Áldott, Békés Ünnepeket! :-)
Üdv.: NoComment

Soma Barnabás 2014.12.11. 20:35:44

Hogy milyen karácsony legyen az első? Legyen olyan, mint az első karácsony, ami az emlékezetekben él. Az első karácsony, aminek az illata, a színei felrémlenek a szemed előtt. Soma is százszor megkérdezi, mikor lesz karácsony? Hát karácsonykor. Idén megkérdeztem szerinte honnan lesz karácsonyfánk? Azt mondta nem tudja. Kérdem tovább: szerinted a Jézuska hozza, mint az ajándékot? Sztem igen válaszolt. És igen akkor idén is Jézuska hozza a fát, nem is tudom, hogy csinálja?!, pedig mindenki a mamáéknál van és amikor haza jövünk itt van az ajtóban az illat: fenyő-fahéj-narancs, itt van a csengettyű hangja és a fényárban úszó nappali. Csodás ajándékok, lágy karácsonyi zene és felkér táncolni, remélem idén is :-)
Az én első emlékem a karácsonyról ilyen volt és ezt tudom adni neki én is. Aztán majd idővel eljön, hogy együtt díszítjük a fát, meglepetéseket készítünk egymásnak, amikor már majd tudja, hogy Jézuska csak anya és apa hihetetlen logisztikája valójában :-)
aztán majd eljön, hogy apa és a fiúk együtt faragják a karácsonyfát a karácsonyfa talpba, egy kicsit az ujjukat is és emiatt közösen rohanunk kötszerért, vagy kórházba... :-) ezek mind-mind az emlék karácsonyok, amik úgy voltak jók, ahogy megéltük.
Mi ezt a karácsonyt adjuk a gyerekeknek és százszor is (pedig már mi is unjuk :-)) elmeséljük az épp odaillő emlékeinket.
Ne légy feszült, ez a lényeg és ők is jobban viselik majd. Ne görcsölj rá, csak engedd folyni. Ne bonyolódj bele hihetetlen kaja varázslásba. Hagyd a francba a főzést, rendelj valamit, meg különben is ki a francot érdekel, hogy egész nap szaloncukrot esznek! Ne pakolj, ne takaríts, még ha olybá tűnik is, hogy pár óra alatt bomba támadás érte a lakást. Inkább légy velük egész nap, surranj minden léptük után, lesd ki minden rezdülésüket.
és még egy ajánlat: Center színház 11.00 Betlehemi mesejáték :-)

NoComment 2014.12.11. 20:35:45

Wass Albert: Karácsonyi mese
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki:
"Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

jutkanagyi 2014.12.29. 21:36:48

Kedves Viki, most volt időm végigolvasni az elejétől december1-ig a történeteteket, de mivel a lányaim is követnek, hallom, hogy a facebook-on már több van a decemberből. Gondolj arra, kérlek, hogy nem mindenki facebook-os, tedd fel a blogra is párhuzamosan minden bejegyzésed!
Drukkereitek vagyunk!
A legőszintébben és minden klissé nélkül kívánok négyőtöknek(öt) Boldog Újévet, jó egészséget!
(Várjuk a karácsonyi beszámolót!)

edyt 2014.12.30. 00:00:28

Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. Mióta elment a télapó,naponta többször is visszanézek,hogy vajon tudta-e,mit kért Csaba tőle. :-)
Nagyon vàrom a bejegyzéseket. Izgulok értetek,csakis a legjobb értelembe.
Az a fránya facebook...most úgy érzem túl nagy árat fizetek at ellenállásomért. :-)

paulonviki 2014.12.30. 00:03:03

@jutkanagyi: @edyt: ne aggódjatok, pár kép, egy-két frappáns csabamondás, alig valami van a facebookon.
mesélek most nektek is, meg mindenkinek, meg hogy én se felejtsem, örülök, hogy várjátok!
süti beállítások módosítása