lányomra rá akartam beszélni a spanyoltáncosnőjelmezt. mert nem értek a maszkabálhoz, hogy ő igenis sápadt tündér szeretne lenni. magyaráztam, hogy keressünk egy barnahajú karaktert, felháborodottan kérdezte, hogy "anyaaaa, miéééért?!", és akkor ez még csak a küllem, ahhoz már hozzá se kezdtem, hogy a személyisége se rózsaszíntündéres, mert megbántottam volna.  vannak azok a kislányok, akik hétköznap is hordhatnának szárnyakat, vannak, akik hordanak is. szandrán félrecsúszik a szárny, amikor cigánykerekezik, haja belegubancolódik a kis fejdíszbe, ez nem ő. érteni kezdem, hogy erről szól a jelmez, másnak lenni. csaba csak tűzoltó akar lenni, de végülis ő héköznapokon is. őt is sértegetem zorróval, lovagokkal erdei állatokkal, manófélékkel, sok baj van velem mostanában. 

voltunk misimókuson, csaba kiabált, ahogy az le van írva az általános bábszínházi gyermek természetrajzában, hogy "misííííí, a tigris, vigyááááázz!", mondogatta, mi lesz, szerinte, és olyan boldog volt, hogy puszilgatta a karom. telefonnal fel akartam venni a hangját, de rámkiabált, hogy "anya, tilos felvételt készíteni!", szégyenkeztem, elraktam. vettünk a büfében kis üvegben cukorkát, és nagyon boldog voltam, hogy nem mi voltunk előttünk a kislány, aki a másodikfélidőt azzal töltötte, hogy vágyakozott hátra, csak apjával egyezkedni fordult előre, hogy esetleg ő is kaphasson ilyet. egyet azért hibaztunk, ki is kaptunk: sutyorogva megígértem csabának, benézhet a függyöny mögé a végén, de a nézőtérnéni rajtakapott minket a jelegzetes fekete műanyagpadlón, eloldalogtunk. 

olyasmik vagyunk, mint egy igazi család, van 38 perces harisnyahúzás. megmakacsoljuk magunkat csabával mindaketten, négyen hatfélét vacsorázunk öt időpontban, és végül se elégedett senki, és van olyan este, amikor már annyi intőt kiosztottam, hogy csokoládét is osztok fogmosás után, "mamikám, mamikám!" mondogatják. 

a közösségiközlekedésben (ami tömeg) még mindig színfolt vagyunk, bár mostanában kevés a gyerekotthon témakör, de nagyonsok a halál, halálutániélet, örökélet, örökhalál, kicigány?, kinem?, miért nem tudsz cignyul?, ja, anya, mert te nem vagy az!

lenne igény több izgalomra: menjünk repülővel angliába, autóval havas hegyekbe, trolibusszal oroszországba(?), űrhajóval valahova, de már az is jó lenne, ha biciklivel az óvodába. szerintem meg, jöjjön a nyár, és nem leszünk így bezárva.