reggel nem azt kérték, hogy folytassam a történetet, hanem a tegnapi részt olvassam újra:
"- Szólits csak Hagridnak - szólt - ahogy mindenki. Amint mondtam, én vagyok a kulcsok őre Roxfortban. Roxfortról már eleget hallottál, nem?- Hát... nem - felelte Harry.Hagrid döbbent arcot vágott.- Sajnálom - tette hozzá gyorsan Harry.- Te sajnálod? - csattant fel Hagrid. Durleyékra meredt, akik legszívesebben apró ponttá zsugorodtak volna a sötétben. - Nekik kellene sajnálniuk! Az még hagyján, hogy nem adják át a leveledet. De hogy fogalmad sincs róla, hogy mi Roxfort, az már több a soknál! Hát mit gondolsz, hol tanultak meg mindent a szüleid?- Mi mindent? - kérdezett vissza Harry.-MI MINDENT? - mennydörögte Hagrid. - Na álljon csak meg a menet!Felpattant a kanapéról, szikrázó dühétől szinte remegtek a falak. Dursleyiék rémülten hátráltak. - Értsem úgy - vicsorgoztt az óriás -, hogy ez a fiú... ez a fiú nem tud semmit... SEMMIRŐL?!"
egymásra nézett a két gyerekem, a cápáspulcsis, rövidnadrágos, kócos, akinél három szürke egér volt, meg a rózsanszínszandálos, fehéregeres, miniszoknyás, copfos, és fojtott hangon egyszeerre mondták: "NEM MONDTÁK MEG NEKI!"
