"jóreggelt, dzsenkó! nézd, szandi, milyen kócós a haja, dearanyos vagy!" cincogja csaba, ülnek az ágyban sorban, szandra elmeséli az álmát, csaba pont ugyanazt álmodta csak volt benne még egy tűzoltó is, dzseni mosolyog. küldeném őket pisilni, egyik se akar menni. egyik mégis akar, akkor mind akar, három perce vannak ébren, én se régóta, még jólbírom, megcsinálom a sorrendet, valakinél megvan az első feketepontom. "esik, nemár! ma is olyan meleg van, nemár!" "mindegy milyen az időjárás, nem megyünk délelőtt sehová, nem is kell törődni vele!" mondom nekik, és akkor kórusben felelik, "nemár!" ruhát osztok, egyik pont nem azt akarta felvenni, a másik azt pont nem tudja egyedül, és már nyíg is miatta, a harmadik megkérdi tizenhétszer "ez az enyém, nem alexandráé, nem fiús, nem kicsi, nem nagy?" egyik könyvet nézeget, másik nyávog, "anyaaaaa, nem adja oda!". "miért adná, most nézegeti, ha megnézte, majd adja...". de ezt már minek mondom, úgyse hallják! az egyik mindig egy kicsit erősebb, mint a másik, üvöltenek. "nem hiszem el, hogy a nap első 5 percében össze tudtok veszni!", de ez hülyeség, mert elhiszem, és még számítottam is rá. "jaaa, ezt nézed, ezt pont utálom..." röpülnek az alvóállatok, nevetnek, gyorsan becsukom az ablakot. szorongani kezdek, négy napja nincs itthon gabonapehely, félek, ma már az omnibuszmanhoz fordulnak. beleláthatnak a fejembe, mert az egyik megkérdi, "anya, vettél?". beismerem, próbálok határozott lenni, alig remeg csak meg a hangom. valamelyik fetrengve kesereg, hogy ilyen rosszvilág van. másik előszed egy társasjátok és játszani hív, megmondom, hogy "nem érek még rá, reggeli, ágyazás, utána játszom" de ez túlsokára van, nyilván. fonjak hajat, gumizzak, de ne úgy, valahogy másként, "csak két kezem van, lányok, nem megy egyszerre!", csaba túrja a legokat, és megmondja a mai mottót: "türelem, rózsák tere!"
