ribizliről mosom a sarat a fürdőkádban, lányom ül a wc-n, fiam a mosdó alatt, és a zoknijával bajlódik, nincs előjele annak, hogy előállnak valami meglepővel, azt hiszem, az én időm van itt, hogy kézmosást, vetkőzést sürgessek, most értünk haza a hajógyári szigetről, de beáll valami szokatlan csend, és lányom megszólal:

- anya, a csaba honnan van?

mosom tovább a kutya lábát, mert nem értem meg a kérdés súlyát ebben a megfogalmazásban.

- ezt hogy' érted, hogyhogy honnan? 

- hogy született meg?

feléjük fordulok, négy fekete szem mered rám, ezt most tényleg tudni akarják. lányom egy ilyen biztonságosabb távolságból kérdez, nem a saját, inkább az öccse születését, fiam pedig úgy bámul rám, mintha ő maga kérdezte volna.

- egy néni hasából született kórházban.

lányom bólint, és megmondja azonnal, hogy tulajdonképpen mit nem ért.

- és akkor miért nem azzal a nénivel lakik, miért nem vitte haza magával?

leülök a kád szélére, fiam bámul rám kétdségbeesetten, hogy most mi derül ki, ő nem is kérdezett semmit, a kutya leül a kádban, lányom kezében megáll a wc-papír tekercs, férjem is áll a fürdőszoba ajtóban, és azthiszem, a kisautók, meg a pónik, meg a bábok, meg a picúrbaba is fülel a gyerekszobából, és a playmobil szerzetesnővér is.

- úgy érezte, hogy nem tudja felnevelni, nem volt rá lehetősége, nehéz helyzetben volt.

fiam izgatottan bólogatni kezdett és hadarta:

- talán nagyon fájt a hasa, megbetegedett.

- talán így volt.

fiam kisazalad a fürdőszobából, neki ennyi pont elég volt, talán sok is, nem ő kérdezte, nem őt feszítette ez a kérdés. de lányom még nem kapott mindenre választ, azt hiszem, ömagáról akar valamit megtudni, csak nagyon nehéz a válaszokat hordozni. 

- ki volt az a néni?

- egy fiatal nő, aki téged is szült, hiszen testvérek vagytok.

lányom a fejét rázza, nem tudom, mi ellen tiltakozik, kész vagyok magyarázni neki ezt tovább, de nem akarja, egészen másról kezd beszélni, én meg tudom, hogy napok kérdése, és elölrőlkezdjük, és messzebb is jutunk majd lépésről-lépésre.