engedélyt kapunk kimenni az intézet kertjéből, de csak a környékre és csak három órára. fiam javasolta, hogy a kisvasúthoz menjünk, lányom nyávogja, hogy az unalmas, fiam visszavág, hogy "te majd akkor ittmaradsz!". tisztázzuk, hogy senkit se hagyunk itt, lányom pedig…

esik. a kertbe nem tudunk kimenni, a többi gyerekkel közös szobákban nem lehetünk, mert már a kétévesek is keresik a maguk emberét, valakit, aki csak az övék, néznek, mosolyognak, és ha visszamosolygunk, odajönnek, megérintenek. egy kicsi szobában játszhatunk, fiam mondja, hogy ez a…

csak apaként és anyaként emlegetnek és szólitanak minket, hiába forszírozzuk, hogy laci és viki, az nem megy, és azt kérdezik, mikor visszük őket haza.  úgy képzeltem, majd hónapok múlva, együttélve, váratlanul kibuggyan gyerekeimből a szó, hogy anya, és akkor én olyan…

tízre igértük, hogy megyünk, hamarabb érünk, de legalább nem aludtunk a kert alatt, ez is önuralomra vall, a gyerekek nincsenek "otthon", sétálni mentek. egy gondozónővel beszélgetünk, fiamat tündérnek festi, lányomat bonyolultnak, de elmondja, hogy praktikus gyermek is, mert nagyon…

ha valaki elmúlt öt éves, és a gyerekvédelem szakellátásában él, akkor van legalább félmétermagas aktatornya, annyira sokminden történt vele, mint amennyire nem történik semmi egy keddi napon egy gyerekotthonban, legfeljebb megérkeznek a szülei, de ezt még percekkel előtte se…