kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

ez felér egy...

2015. május 11. 14:47 - paulonviki

-figyelj, szandi, megeszem ezt a szem gabonapelyhet és meghalok.
-igazibóóóóól?
-nem. sajnos.
-káááár...
-jó lenne egyszer próbából meghalni. csak nehogy a gyerekotthonban ébredjek fel megint, mint már egyszer...

 

én a parkból pont odalátok a hegyre, mindig meg is nézem, csaba is odalát a hegyre, de nem tudja, hogy ott van a gyerekotthon, nekem meg valahogy nincs kedvem mondani. nem szeretem a gyerekotthont, de titkolom. csaba szereti a gyerekotthont álltalában, de kezdenek az emlékei meseszerűvé lenni, új szereplők kerülnek elő, valószerűtlen történetek. majd egyszer ő sem fogja szeretni a gyerekotthont, addigra majd talán én tudok róla úgy beszélni, hogy elhihesse, nem is volt az olyan rossz (nem volt?). piripócsot se szeretem, szandra azt mondja, hiányzik neki "csak néha, és csak picit", és azt is mondja, "ott rossznak tartottak, már akkor azt mondták, hogy rossz vagyok, amikor még csak kikeltem az ágyából." piripócsra el kéne mennünk, szandra szeretne minket megmutatni, és szeretné piripócsot megmutatni nekünk (szandra nevelőszülőnél élt, de a sikertelen örökbefogadást követően már csaba gyerekotthonába került vissza, mi mindkettőjüket ott ismertük meg), érthető igény. nekem még gyűjteni kell hozzá az erőt, meg a kifejezéstelen tekintetet, amit majd felveszek álarcnak, kezetnyújtok, csevegek... elképzelni se tudom. 

szandra most előszőr megkérdezte a szülőanyja nevét, és azt is, miért nem él minden gyerek az anyukájával. elmondtam, mi minden lehet, amiért nem, kérdezte, hogy ők miért nem maradtak az anyukájukkal. abban maradtunk, hogy ha nagyok lesznek, megkeressük, és talán majd ő el tudja nekik mondani, mi történt. most ezzel megelégedett, de azt mondta, ha neki születik gyereke, vele fog maradni.  

csaba nem a vérszerinti családon gondolkozik, de kutatja a jelen helyzetét: kakaóscsigát eszünk a péknél, ribizli kéregetéssel felhvja magára egy férfi figyelmét, aki kutyához is, gyerekhez is szól pár szót, aztán elmegy. csaba pedig elmereng, hogy lehetne ő is egy apa. megbeszéljük, hogy lehet apa, talán vannak gyerekei, de ha nincs, akkor talán lesz. de csaba arra gondol, lehetne az ő apukája is. nem válaszolok erre, csak nézem őt, ahogy beletörli kezét a puloverébe, és most ezért se szólok, csendben vagyunk egy darabig és azt mondja: "végülis csak döntés kérdése, ki az apukám."

amúgy úgy indultunk el otthonról, hogy egy nagy fakardot dugott a pulóverébe hátra, és zsebretett egy pisztolynak jó valamit. "Ez felér egy halálos fenyegetéssel", mondta, és látszott, hogy most sebezhetetlen. 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr427441802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wandál 2015.05.13. 12:59:26

pirpócs egy kemény menet lesz... elsülhet jól is, rosszul is... de építő jellegű is lehetne, kaphatnának egy kis leckét arról, hogy minden gyerek az elvárásokat teljesíti, ha valakire azt mondják, hogy rossz gyerek, akkor azt az elvárást... szóval megjelennétek Szandrával, és elmesélnéd, hogy milyen jó gyerek, és milyen szófogadó :)

w

pushup 2015.05.14. 09:06:47

ez nem a piripócsiaknak kell, azok le vannak tojva. olyan ez, mint nekem volt a katonaság. utáltam, nem sírom vissza, de fontos és jelentős része volt az életemnek, ami része volt a jellemfejlődésemnek. sajnálom, hogy akik azóta fontosak nekem, nem voltak részei annak

paulonviki 2015.05.14. 09:08:24

@pushup: úgy is hogy nem voltam, úgy is nagyon megfogahtó nekem ez így a katonaság példával, köszönöm! a piripócsiak meg tényleg le.

Wandál 2015.05.14. 13:06:51

@paulonviki: nem is a piripócsiakról van szó, hanem arról, hogy ott még vannak és lesznek is gyerekek...

.w.

paulonviki 2015.05.14. 13:08:52

@Wandál: nincsenek nevelt gyerekek. és úgy tudom, nem is lesznek.

Katalin Vajda 2015.05.15. 08:33:47

Nagyokat sóhajtozom mindkét gyerek mondatain, nem is tudom mit tennék a helyedben. Számomra Te szinte tökéletes vagy ,ezért is olvasom a blogot. Olyan bölcsek a picik, mégis ,az nem várható el lassan lassan tőlük hogy csak ti legyetek nekik a világ közepe és bölcsen átérezzék hogy kár a múlton rágódni , révbe értek?
Ha visszamentek látogatóba Piripócsra vagy a nevelőotthonba ,az nem veti őket vissza az érzelmi fejlődésükben ?
Ha kevesebbet beszélnétek a múltról az nem segítene a felejtésben?
Muszáj mindent kibeszélni? Nem tudom csak kérdezem ,hogy biztos hogy jó életben tartani a múltat?
Nem lehet néha elmismásolni a ''súlyos,,kérdéseket, átölelni, megszeretgetni, és mondani neki hogy gyere inkább , annyi más fontos dolgunk van?

paulonviki 2015.05.15. 12:29:00

@Katalin Vajda: fontos felvetés, köszönöm, válaszoltam rá egy új posztban.
süti beállítások módosítása