Fontos kérdések kommentben, hosszú választ érdemel: 

"Nagyokat sóhajtozom mindkét gyerek mondatain, nem is tudom mit tennék a helyedben. Számomra Te szinte tökéletes vagy ,ezért is olvasom a blogot. Olyan bölcsek a picik, mégis ,az nem várható el lassan lassan tőlük hogy csak ti legyetek nekik a világ közepe és bölcsen átérezzék hogy kár a múlton rágódni , révbe értek?
Ha visszamentek látogatóba Piripócsra vagy a nevelőotthonba ,az nem veti őket vissza az érzelmi fejlődésükben ? 
Ha kevesebbet beszélnétek a múltról az nem segítene a felejtésben?
Muszáj mindent kibeszélni? Nem tudom csak kérdezem ,hogy biztos hogy jó életben tartani a múltat?
Nem lehet néha elmismásolni a ''súlyos,,kérdéseket, átölelni, megszeretgetni, és mondani neki hogy gyere inkább , annyi más fontos dolgunk van

Azt hiszem a gyerekek nem érnek révbe, nem érkeznek meg, nem csak a kisrigók, más gyerek sem, a gyerekek haladnak, változnak, mennek, teszik a dolgukat. Addig nem lesz baj a múltból, amíg akkor és úgy veszik elő, úgy nézegetik, úgy forgatják, ahogy akarják, van hogy fényképeket néznek, beülnek a sátorba, és úgy, magukban, de van hogy velem akarnak beszélni róla, mesélnek, kérdeznek, nekem pedig nem kell jól felelnem, de jelen kell lennem, ha ezt akarják.

csaba óvónénije valamit mondhatott, a fiam napokig panaszolta, hogy azt akarják, felejtse el a gyerekotthont, de ő nem akarja elfelejteni. "megfájdítja a szívem ezzel", mondta csaba, és helyesen úgy tippelt, hogy "az óvónéni biztosan nem lakott sosem gyerekotthonban", ezzel felmentette, hogy nem ertheti ezt, és tényleg nehéz érteni. 

fordultam már ki én is beszélgetésekből, sziszegtem már a fogam között, hogy az "a ki.aszott piripócs már megint, ahol volt kert, meg medence, meg tévé, meg cica!", és mondtam már csabának ingerülten, amikor egy átlagos fehér transzporterre azt mondja lelkesen, hogy ez a mosodai autó a gyerekotthonból, hogy nem az, értse már meg, egy csomó ilyen autó van, és láttam, hogy kutatja az arcom, miért lettem váratlanul ilyen undok. 

nem kell segítenem felejteni, kár lenne a fáradtságért, a feledés elvégzi a maga dolgát, halványodnak az emlékeik, homályos már sokminden, de ez rettenetes lehet, ezt könnyű belátni. nekem is alig van emlékem 5 éves korom előtti életemről, de mivel a szereplői nem változtak, be tudom rendezni, és nem kell azt éreznem, hogy a semmiből lettem egyszercsak iskolás, előtte meg a sűrű köd van. 

a gyerekek nem ismerik azt a felnőtt fogalmat, hogy szerencsétlen sors, hogy szánni való élethelyzet, hogy tragikus életkezdet, az ő életük gyerekotthonostul, piripócsostul természetes, azt hogy elhagyta őket a vérszerinti család (vagy nem hagyta el, de nem küzdött értük), az számukra még nem élmény, a bántalmazásért ők nem fordulnának jogorvoslatért, vannak rosszdolgok, de minden természetes, ami megtörténhet, ez az ő életük. de kevés időt töltenek a valóságban, mese és fantázia a világuk, a valóság is mesévé finomul, és mivel eddig mindig volt következő nap, amire át lehetett lépni, önmaguk meséjének legyőzhetetlen hőseik ők, a mesében van szomorúság, de van varázslat is, van fájdalom, meg csoda, és ami biztosan nincs, az a lázadás a történtek ellen, nincs olyan, hogy ez nem az én mesém, másikat kérek, nincs igazságtalan mese.

piripócs is, és a gyerekotthon is napfényes mozaikokból van kirakva, bekeretezve a gyermeki bizalommal és életszeretettel. meg kell mondanom, hogy ez nekünk nehezebb, mert mi már nem tudjuk így nézni, és mégis a kedvükért el kell hallgatni ma még, milyen is volt valójában. és amikor pár év múlva (jaj, nincs is messze!) kritikusan és számonkéréssel gondolnak az első éveikre, akkor is nekünk kell majd megpuhítanunk ezt, ha olyan éles és fájdalmas lenne, ahogy én felnőttként látom, megsebesülnének még utólag is, ha tudom, megvédem majd őket. 

elmismásolni...azt hiszem, a lekellfeküdni, nincscsokifogmosásután, megyünkhazaajátszótérről kifejezésekkel együtt az elmismásolni is tökéletesen felfoghatatlan egy gyereknek, mindent, ami jön, meg kell élni, el kell mesélni, el kell játszani, át kell játszani, el kell varázsolni, meg kell harcolni.

mismásoljanak csak a fölnőttek, ha annyira ráérnek, ahelyett, hogy kimondanák, eljátszanák, elvarázsolnák, ahelyett, hogy élnének...