"már veletek vagyok?"kérdezi, amikor valamit együtt csinálunk. nem tudja, pontosan ez mit jelent, meddig tart. bizonytalan és annyi mindent kérdezne, de nem tudja, hogyan.
"nem akarok veletek lenni, mamával akarok lenni!"tegnap óta énekli elalvás előtt. végre! az első hét sokkjában mintha homály lepte volna be eddigi életét, nem tudott felidézni neveket sem. lapozta a fényképalbumát, és azt sem tudta, az kinek az élete, de azt sem, most hol van. megfagyasztotta ez a sokkos állapot, de meg is védte néhány napra, evett, aludt, figyelt, apróságoknak örült, és olyan kevéssé volt jelen tudatosan, amennyire az lehetséges. egy hét után mozdul ebből az átmeneti állapotból.
"anyukátok azt mondta, megyünk le sétálni!"a kettő anyukája vagyok. de a babáját elnevezte viktóriának, egy napja nem csak kérésre, hanem saját akaratból is megfogja a kezem, és ha megkérdezem, megölelhetem-e, bólint.
"nem vagy a testvérem, csaba!"szandra elmagyarázza, hogy "figyelj, dzseni, ezt régen én is gondoltam, de mostmár tudom, hogy ez így van elrendelve, és örökös, úgyhogy ezt ne mondd, ha nem akarsz, ne játsz vele, de attól még a testvéred". szandra gyakorlott nevelőcsalád-elgyászoló, kritikus pillanatokben dzseni kezébe adja a fotóalbumát, "nézgesd egy kicsit!" mondja, "kiragasszuk a nevelőmama képét az ágyad fölé?"
"ribizli ember?"kétségbeesve gyüjtögettem az ilyen furcsa kérdéseket, baj van ennek a kislánynak a fejében, minden összekeveredett, kezdjem úgy tanítgatni, mint egy karonülőt? de ahogy én is eszmélek a "gyermekágyas-sokkból", jobban értem őt, és a kérdések nem buták, csak rosszul vannak feltéve. napjában sokszor. csaba kérdezett (ma is) ilyen sokat, csak nem ennyire kódolt.
"dzseni, ha keresel valamit, nem kell mindent szétdobálni, és űlj rendesen az asztalhoz, nem beszélhetsz így anyával, azt nem úgy kell mondani, hogy...!"csaba neveli dzsenit. még nálam is rosszabbul. ezen sokat veszekszünk, van úgy, hogy már mindenki mindenkivel össze van veszve, kerülgetjük egymást a kicsi lakásban, na, ilyenkor kell kimenni. kintvoltunk a negyvenfokban is, kint leszünk esőben is, gondolom.
"dzseni, azt akarod, hogy az én fáradtságos munkával épített épületem rommá váljon!?"van 18 darab duplokockánk valahonnan, nem volt annak semmi becsülete. ezidáig. dzseninek kézreálló, és nem olyan bonyolult, mint az ismeretlen lego-vilag. csabának ezres számú legoja van, de az én igazságosság erényem most ezen méretik meg, jól osztom-e a 18 darab duplot. meg azon, ki mennyit zuhanyozhat, görbül-e a banán eléggé, a kétkéz osztás háromfelé, és ezen elbuktam.
a csodák nem mindig csodálatosak. de akkor is csodák.
(és nagyon olcsó a vonatjegy)
