kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

felhőlego

2015. szeptember 11. 10:21 - paulonviki

párnapja egy délután, amikor még éjjel is meleg volt, a játszótéren ért el az ősz. felkapta a szél a homokozót, kerestem, melyik gyerekem szórja, melyiket ültessem ki magammellé, és vegyük át újra a homokozói illemet, de a szél volt az. a szelet még én se nevelem, de haragudtam rá a homok miatt. az ősz miatt nem haragszom, meg azért sem, hogy rövidek lettek a hosszúujjak, és lábszárközép a hosszúszár, ezeknek lehet örülni, csak majd kell megoldás rá. hatkor kelünk, olyan mint az extremsport, megcsinálom, és egésznap büszke vagyok magamra. de az arcmosáson három felvonásban vitatkozom, akkor szoktam feszültem a hajamat babrálni, amikor szandra indulásipillanatban, kabátban megy vissza ezért. második nap volt konfliktusa egy másodikos fiúval. biztos vagyok benne, hogy rólam nem tudtak a másodikosok, amikor elsős voltam, asszem, az elsősök sem. most csaba is iskolás akar lenni, vagy járni karatéra, azt szandra is akar, dzseni meg már jár (dzseni mindenre jár, és mindent tud, és iskolás). ha holnap lenne karácsony, nem tudná az angyalka, dzseninek mit hozzon. olyan mintha még vágyakat is nekünk kéne adni neki. a karácsonyt nem én találtam ki, szandra meg csaba beszélnek róla, szerintük felhőboltban vesznek ajándékot az angyalok, és nem is igazi játékboltos dolgok, hanem felhőből vannak gyúrva. "persze, lego felhőből..." mondtam, de csaba rámkiabált, hogy "anyaaaaaa!", és igaza volt, olyan hülye tudok lenni, amióta hatkor kelek. 

szandra felfedezte, hogy anyámmal egyforma az orrunk. csodálkozott rajta. "nem csoda", mondtam neki, "nagymamátol örököltem az orrom formáját". "és én mit örököltem tőled?", kérdezte. "az orrod talán olyan mint azé az asszonyé, aki szűlt téged, de a szavaidat, meg a mozdulataidat tőlem tanulod."  megölel, ha ilyesmiről beszélünk. 

 

fullsizerender_11.jpg

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr667772008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edyt 2015.09.11. 14:30:45

Olyan szép, ahogy alakul ez az anya-lánya dolog Szandra és közted. Mindig meghat.
El bírom képzelni a reggelek milyen kemények lehetnek hárommal. Én kettővel majd kitépen a hajam olykor. :)
Ribizli milyen fajta kutya. Nagyon édes. És - tudom hülyén hangzik- a göndörségével olyan jól passzol a gyerekekhez. Ez a kép is, olyan nagyon egyben kerek egész hangulatú.

Maminti. 2015.09.11. 14:30:47

Kedves Viki, jót mosolyogtam a felhöbolton... A napokban olvastam egy svéd író könyvét: "A nagymamám azt üzeni, bocs" Egy majdnem nyolc éves kislányról szól, aki a nagymamájával minden este elutazik Félálomországba, ahol többek között felhőállatok laknak. Egyébként nagyon ajánlom a könyvet olvasásra, sőt azt gondolom, a gyerekeidnek is felolvashatod!
moly.hu/konyvek/fredrik-backman-a-nagymamam-azt-uzeni-bocs

Üdv, régi - ezidáig néma - olvasód

mrs gyrmur 2015.09.11. 14:30:50

Majd azért ne nagyon lepődj meg, ha évek múlva azzal jönnek némelyek, hogy egyik vagy másik mennyire hasonlít rád vagy a férjedre. Ezen kicsit elméláztunk mi is, de a négy gyerek mind váltig állítja, hogy milyen sokszor mondták nekik, hogy hasonlítanak ránk. Ugyanannyi a vérségi kapcsolat köztünk, mint köztetek. Sőt még a gyerekekre sem nagyon hiszik el, hogy nem testvérek úgy amúgy igaziból. :)

paulonviki 2015.09.11. 14:32:08

@edyt: ribizlibácsi passzol, tibetiterrier, ha csabat kerded, akkor tibetititerrier.

paulonviki 2015.09.11. 14:33:23

@Maminti.: köszönöm, örülök ennek a könyvnek!

paulonviki 2015.09.11. 14:35:02

@mrs gyrmur: fiam már most tisztaapja. de én maúgy se csodálkozom soha semmin. üdvözlöm a négyeket!

D_Anikó 2015.09.30. 09:44:50

Ma kishíján rátok köszöntem az utcán, mikor megláttam a Kisrigókat, úgy megörültem az ismerősöknek. Aztán szerencsére időben észbe kaptam, hogy hiszen csak olvasva "ismerlek" titeket. Tündéri gyerekek :-)

paulonviki 2015.09.30. 09:46:34

@D_Anikó: ha máskor köszönsz, akkor majd zavarban leszek, de örülni fogok, ne félj!

zsülvern 2015.10.15. 23:54:20

Én pedig arról álmodozom, hogy egyszer a játszótéren meglátlak benneteket, és együtt játszanak a gyerekeink. Erre semmi esély nincs, mert elég messze lakunk tőletek.
süti beállítások módosítása