van ennek szezonja, hogy ellepik a végállomásokat, és a megállókat is a vakkantó elemes kiskutyák.
ez még az előtt van, hogy a méterescsillagszóró, meg a százéraszaloncukorakasztó.
de én nem tudtam, hogy annak is van szezonja, hogy megveszek három ilyet, de azt tudtam, hogy alkudni fogok. de azt se tudtam, hogy ez akkor lesz, amikor éppen a pénzbedobós-kitekerős-gömbbenvalamiakármilesz szerkezethez mennénk, és mindháromnak van a kezében egy-egy százas. és már négyszer leesett, "ti keresitek meg, anyátok alig lát!". de körbeállják a cipősdoboztetőt, ugatnak benne a kiskutyák, és "anyaaaaa, még sohasem vettél!".
én nekem meg valahogy mindegy, mert korán van, de koromsötét, és ez az egész december olyan megmagyarázhatatlan. beszedem a langyos százasokat, alig akarják adni, pedig értik, hogy vagy-vagy, de már pont egymelegek a pénzzel, és alkudozom. "mindhárom a magáé, három kislány?, nekem is sokba van, de jolvan, vigyék!", és ugrál az én három elemes kiskutyám, az egyik vakkant is, a másik hízeleg, a harmadik csodálkozik, "de, anyaaaa, nem szoktál venni!", és a hízelgő magyarázza neki, "de értesd meg, most megveszi kedvességből!".
és elrakatom a szatyorba, azt mondom azért, hogy ne legyen koszos, de igazán azért, mert olyan kínos, és hazaugrálunk. megtervezik, hogy tudják majd azt játszani, van igazi kutyájuk, és beleszólok, "dehát nektek van igazi kutyátok", "de anyaaaaa!", mondják kórusban, és olyan boldogok.
vacsoraidőre kettő már nem működik a háromból, és nem is a legjobban lett ez elrendezve, mert pont azé nem maradt meg, aki legkevésbé bírja ezt, lesz egy nehéz esténk.
és itt van ennek a szezonja ezzel, hogy vágyak, és örömek, és csalódások, és minden jön-megy, nem kell nagyon hosszan megállni egyiknél sem. a december egy külön időszámítás, nincs ebben semmi magasztos, vásárikomédia. és az egyik tönkrement kiskutyás fürdés közben el is magyarázza, hogy az énekben az, hogy "12 szép örzőangyal köti a bokrétát", azt jelenti, pelenkát kötnek a kisjézusnak.