kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

diszfázia

2016. február 13. 23:42 - paulonviki

- anya, elmesélhetem?
- figyelek mondd!
- képzeld el.... (nagy levegőt vesz, kifújja, még egyet vesz, még egyszer kifújja)
- miről akarsz mesélni?
- anya, képzeld el az oviban... (megint a levegők)
- mi történt ma az oviban?
- ... (a sóhajok)... nem tudom mondani.
- miről akarsz mesélni? próbáld meg!
- nem tudom mondani...

 

így jövünk haza mindennap. amikor dzseni kérdezi, elmesélhet-e valamit, akkor én már magamban-titokban sóhajtozom. váltakozik bennem, mitől félek jobban, hogy nem tud majd tanuln, vagy hogy bezárodik önmagába, benne marad a múltja is, a napi semmiségek, meg a meghatározó jelentőségű apróságok is. 

neki nem barátai a szavak. vesztemre én meg semmi mást nem ismerek. nincs más eszközöm, csak mesélni vagy hallgatni. dzseni nem mesél, és ha túl sokat akarok mondani, nem is hallgat. a mondatok ne legyenek hosszabbak három mondatrésznál, alany-állítmány-tárgy, ha több a bővítmény, már kérdeznie kell, "tessék?". könnyen elvész a ritkás szókincsén belül is, ha sokat mondok egyszerre. ha nem fáradt, megpróbálja kitalálni, mit akarnak tőle, ha fáradt, akkor elvonul. tudna úgy ragsztani mint egy nagycsoportos, megold logikai feladatokat átalgosan jól, ha megértheti, mi a feladat. úgy érti a beszédet, mint egy hároméves, vagy valamivel alatta, de mi is, a testvérei is, az óvoda is a hatéveshez beszélünk. vagy beszélek a hároméveshez, és akkor mesélem neki, és mutatom, hogy ez lilahagyma, ez vörös, ez fokhagyma. és akkor kérdezem, tudja-e már, és drukkolok, hogy majd nagyon megdicsérhetem, és együtt örülünk. de logikailag csak  fehérhagymát tud mondani, és megint mondom, hogy fokhagyma, bólint, kimondja, soroltatom újra, és megint nem megy. 

az a feladat, hogy naponta csináljuk ezt, ami nem megy. tanuljunk szavakat, és mondjunk egyszerű mondatokat képekről 100-as ismétlésben. és az a feladat, hogy eközben ne csüggedjünk. 

egyszerre szeretném én is azt hinni, hogy majd kitisztul ez, ledől valami fal, feloszlik valami köd, de ugyanennyire szeretném azt is, ne mondja nekem mindenki, hogy nem lesz semmi baj, majd meg fogom látni. nehézségeink valódi súlyának megértésre van igényem, nem a "nem-lesz-semmi-baj"-ra. mert ha igaz is, hogy  nem-lesz, akkor is most-van. 

dzseni bízik magában, ma még el akar nekem mesélni valamit, ma még úgy kezd el egy mondókát, hogy végig fogja mondani, és csodálkozik, hogy az első sor után nem jön ki több. de mi lesz, ha ebbe beletörődik, és elnémul? dzseni szereti, hogy csak vele foglalkozom, de mi lesz, ha rájön, hogy ez nem az önfeledt, spontán tanulás,  és azt éli meg kínozzuk őt? 

 

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr338388206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Maminti. 2016.02.14. 13:47:59

"és megint mondom, hogy fokhagyma, bólint, kimondja, soroltatom újra, és megint nem megy.

az a feladat, hogy naponta csináljuk ezt, ami nem megy. tanuljunk szavakat, és mondjunk egyszerű mondatokat képekről 100-as ismétlésben. és az a feladat, hogy eközben ne csüggedjünk. "

Azt hiszem, nem kell soroltatni vele a szavakat, nem kell "direkt" tanítani. Inkább nagyon sokat játszani mert - úgy gondolom - játék közben "észrevétlenül" tanul és akkor soha nem fogja azt érezni, hogy kínozzák(tok) őt.
Persze nem vagyok szakember...

vitaygeorgina 2016.02.14. 13:48:00

"ne mondja nekem mindenki, hogy nem lesz semmi baj"

A nem lesz semmi baj jelentése: nem akarok bevonódni a bánatodba, aggodalmadba, inkább vidulj fel a kedvemért, nincs kedvem/erőm/tudásom valódi vigaszt és megértést nyújtani, szóval inkább ne is beszéljünk róla, ne szomorkodjunk, én azt szeretem, ha körülöttem mindenki vidám.

Én most utánaolvastam a diszfáziának, és egy wikipédia oldal alapján nem lettem szakértő, de szintén a szavak embereként engem is megijeszt, hogy valaki nem tudja kifejezni azt, ami benne zajlik. Nyelvtanárként naponta látom ennek miniváltozatát, mikor a kezdő diákjaim annyira akarnák mondani nekem a dolgaikat angolul, de sem a nyelvtantudásuk, sem a szókincsük nincsen meg hozzá, és egy angolóra alatt olyan mértékű frusztrációt élnek át, amit néha én sem értek meg.

A wikipédián amúgy olvastam ezt:
"A szülő azzal segítheti a szakemberek munkáját, ha jó beszédpéldát nyújt gyermekének, próbálja a beszédkedvét fokozni a beszédfejlődés megindulásakor, legyen vele elfogadó, szeretetteljes, támogató, minden közös játékot és tevékenységet kísérjen beszéddel is, meséljen sokat, mondogassanak egyszerű ritmusú verseket, mondókákat, minden apró eredménynek örüljön, dicsérje a haladást gyermekénél, sok-sok türelemmel foglalkozzon vele. A diszfáziás gyermekeknél különösen fontos a rendszeresség, a napirend következetes betartása, amely segíti eligazodását a környezetében.".

Erről meg az jut eszembe, mikor a gyerekeim hisztiznek, én meg ordítok velük, hogy elég legyen, és közben folyamatosan tudatában vagyok annak, hányszor olvastam azt, hogy a gyerek hisztijét ne súlyosbítsuk a sajátunkkal, mert a szülő akkor tudja őket megnyugtatni, ha ő maga nyugodt és derűs marad. Nekem ez kb tízből egyszer sikerül, mikor épp minden klappol, eleget aludtam, süt a nap, és nem menstruálok például.
Azt miért nem írják le a wikin, hogy a szülő hogyan maradjon folyamatosan türelmes, támogató, kitartó, stb. Minimum huszas méretű piros betűkkel írnám oda, hogy erre akkor lesz képes a szülő, ha megfelelő mennyiségű alvás, pihenés, feltöltődési lehetőség áll rendelkezésére.

paulonviki 2016.02.14. 13:50:12

@Maminti.: én is azt hittem, hoyg nem kell... mert én sem vagyok szakember. de nagyobb a baj, spontán tanulás ezen nem segít, tovább nő a lemaradása, ahogy egyre idősebb lesz.

paulonviki 2016.02.14. 13:51:33

@vitaygeorgina: a pirosbetűs, az kéne, igen!

D_Anikó 2016.02.14. 21:08:49

Mintha kimondhatatlan tapasztalatai lennének a világról... :( Te talán többet tudsz a múltjáról, mint ami itt a blogon szavakba önthető, ő talán még többet. Így aztán szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.

Orsolya Vikor 2016.02.14. 21:08:58

Szia Viki! Lehet, hogy olyanba beszélek bele, amihez nem értek, de szerintem békén kellene hagynod egy kicsit... Úgy értem, beszélj hozzá úgy, ahogy szerinted megérti de egyben picit fejleszti, ha pedig ő akar beszélni, hallgasd meg. Ha elkezdi az ovis történetet, de nem fejezi be, akkor állj úgy hozzá, ő ma ezt akarta mondani Neked. Miért ne lehetne akár erre is igénye? Hogy azt érezze, ha akarja, elmondhatja. (Lehet hogy nem tudja elmondani és lehet hogy nem akarja. De a tudat is boldoggá teheti, hogy felőled megtehetné.)
Tudom, hogy a hagymás felsorolás csak egy példa, de akkor is azt mondom, állj ehhez pozitívabban. Szerintem ez a felsorolás a nagykorú férfiak egy részének is túl nagy kihívás lenne:-) Viccen kívül, a fehér hagyma nem hülyeség. Mert tényleg fehér. És ha ő fejben a 3 éves szintjén van jelenleg, akkor a fehér hagyma jó teljesítmény.
Hagyd egy kicsit...
Elhiszem, hogy frusztráló.
De én kívülről nézem (olvasom amit írsz), és szerintem ez már inkább a te frusztrációd mint a valóság (még ha igazad is van objektíve). Lehet, hogy lemaradt a korához képest, de senki nem írta elő, hogy 6 évesen köteles iskolába menni. Ha boldog, és jól csinálja amit éppen csinál, akkor végül is ráér. Ha lassan fejlődik, akkor lassan.

Maminti. 2016.02.14. 21:09:14

@paulonviki: Bocsánat, tényleg nem okoskodni akartam! Csak valahogy azt éreztem, hogy segíteni kellene és látod ez jött ki belőlem. Minden szimpátiám a tietek és erősen drukkolok, hogy meg tudjátok oldani Dzseni problémáját. (jaj, nem jó szó a probléma, de nem jut helyette másik az eszembe) Egyébként én is sok esetben úgy érzem, nem tudom jól, érzékletesen kifejezni a gondolataimat, érzéseimet. Nem jutnak eszembe a megfelelő szavak. De ezt inkább csak zárójelben írom.
Ha úgy látod, a spontán tanulás nem segít, nyilván szakemberre lesz szükség, de gondolom nem lesz könnyű megtalálni az "igazit".

Ashleys 2016.02.14. 21:09:18

Szia! Ha még nem tanácsolta senki, esetleg próbálj meg utánanézni a képcserés kommunikációnak, ezzel a módszerrel autisztikus gyerekek beszédfejlődését segítik, de nekem az rémlik, hogy ilyen helyzetekben is segíthet. És ha el kell őt vinni valahova felmérni, akkor nagyon nagyon ajánlom a Vadaskeretet, a legjobb hely-itt van szülőknek szóló kurzus a képcserés kommunikációról.
Szuperek vagytok, megteszitek amit tudtok, ő is megteszi amit tud, kicsi még, meg a csodák, kitartás :)

banyuc 2016.02.14. 21:09:22

Nem gondolom, hogy baj ha úgy beszélsz vele mint egy háromévessel- mert egy háromévessel is normálisan beszél az ember és neki is lesz miből építkeznie. Én talán nem is három éves kortól kezdeném, hanem még korábbról bookline.hu/product/home.action?_v=Elso_konyvem&id=2102125529&type=10 , bookline.hu/product/home.action?_v=Masodik_konyvem&id=2101296004&type=10 nekem ez a két könyv alap,egészen pici koruktól. "MINDEN" benne van ami egy kis gyereknek fontos, tudnia kell :) Szóval olyan leülős, képről mesélős 1-2 éves kortól is. És azt látom, hogy a nagyoktól iszonyat sokat tanul a legkisebb, tudom,hogy az ő kapcsolatuk más még mint az átlagos testvéreknél, de érdemes lenne bevonni Szandrát, pl. aki biztos rengeteg okosságot hoz a Waldorfból is. Csak ötletelek, átlagos gyerekeim vannak, de két könyv mindenképpen jó.

mrs gyrmur 2016.02.14. 21:09:25

Kedves Viki! annyiból már szerencsések vagytok, hogy te legalább felfigyeltél arra, hogy gond van és nem majd a suli előtt 2 nappal derül ki, hogy nem minden kerek. Az oviban véletlenül nincs logopédus vagy gyógypedagógus aki tudna segíteni?
Egyébként anno a nagyobbik lányunkkal volt olyasmi, hogy egyik napról a másikra hirtelen dadogni kezdett, de aztán az orvos megnyugtatott, hogy hamarabb jár az esze, mint a szája bírná az iramot és ettől van a dadogás.
A nagyobbik fiammal pedig mi iskolakezdés előtt tudtuk meg, hogyannak ellenére, hogy már 7 éves, nem nagyon iskolaérett, mert olyan oviba jártak ami csak drága volt, de nem értettek hozzá nagyon.Viszont utána kislétszámú osztályba került, fejlesztő tanárhoz és később speciális iskolába, mert arra volt szükség. Ha esetleg odajuttok, hogy elküldenek benneteket szakértői bizottság elé, ha van a közeletekben speciális iskola, akkor próbáljátok meg. Ott nagyságrendekkel kisebb a terhelés, mégis ugyanazt a 8 általánost végzi el.

Estsanatlehi · www.egykisskaosz.blogspot.com 2016.02.14. 22:45:19

Hát ha "ma még el akar nekem mesélni valamit" - akkor arra törekedj, hogy Dzseninek minél tovább, ha lehet életed végéig mája legyen, mert az ember addig akar elmesélni valamit, amíg érzi, hogy meg akarják hallgatni a meséjét.
Az meg, hogy nem lesz iskolaérett, vagy csak speciális iskolára lesz érett, hogy sosem lesz olyan éleseszű, mint egy átlagos gyerek, vagy a testvérei, szerintem nem fontos. Ezt a terhes csomagot hozta, ebből kell kicsiholni a maximális jót (és ezt a legkevésbé sem teljesítményileg értem). Nem csak doktorival/egyetemmel/érettségivel lehet teljes életet élő, tökéletesen boldog ember.

paulonviki 2016.02.14. 23:00:36

dzseni felnőttkori boldogsága ma még titkosjövő, ezen kár lenne aggódnom.
fantáziálhatok azon, hoyg egy csendes, lassú beszédű nő, aki valamiylen segítőszakmában dolgozik, kedves és nyugodt, amilyen most is.

ami ma szorongást okoz nekem, az éppen az, hogy több mint egy évtizedig ugyanabban az elvárásrendszerben iskolázódik a leendő szakmunkás, és korának majdani nagy tudósa is, attól kell félnem, az iskolás dzseni lehet-e boldog, kudarcok es küzdelmek között.

ne tanácsoljátok nekem a könyebb utat, kérlek titeket! a békénhagyás nekem is egyszerűbb és természetesebb lenne, mint beállni dzsnei mögé, és azt mondani, küzdök veled, hogy az államis-gyerek perifériáról most ne kerülj át egy másik társadalmonkivülésgbe, ami a sérült embereket súlytja.

köszönöm, ha értitek!

Krisztanéni 2016.02.15. 12:05:57

@paulonviki: Nagyon javasolnám, hogy legyen egy komplex vizsgálata, mert néha meglepő dolgok tudnak kiderülni. Az előzőekre reagálva a PECS nem erre van (az a kommunikáció menetét tanítja képekkel), de biztos, hogy sok vizuális támogatást használnék, rajzolnék neki, tárgyakat adnék a kezébe és képeket, és tényleg csak rövid mondatokat mondanék. Keveset. Az óvodai élmények megoszthatósága fontos lenne, így ha van erre kapható óvó néni (legyen!) akkor megkérném, hogy a nap egy-egy mozzanatát (amit Dzseni láthatóan fontosnak tart) együtt rajzolják le - óvó néni írja mellé (2-3 mondat elé, hogy te megértsd, és tudj segíteni). Az ilyen "naplót" (A5-ös vázlatfüzet pálcikafigurákkal rajzolva - közös munkában, néha fényképekkel, beragasztásokkal) otthon is érdemes vezetni, mert segít a beszéd mellett az idői tájékozódásban is. Sokáig lehet lapozgatni, és nézegetni, hogy mikor mi történt, és milyen régen volt valami. HA naptárszerű, akkor mikor lesz majd valami. (A problémátlan gyerekek is szeretik, akiknek meg az élete fonala ilyen gubancos volt, kifejezetten kincs). Szóval vizsgálat, kevés, de kifejező beszéd, megértési szünet, sok vizualitás így együtt. Egyelőre. Gyógypedagógus vagyok.

bársony 2016.02.15. 12:05:58

Teljesen egyetértek! Muszáj küzdeni, mert most még sokkal fogékonyabb az agy mint pár év múlva, addigra elveszíti a regenerálódó képességét. Ezzel a problémával nem lehet várni, mert az olló egyre csak nyílik, a lemaradás meg fokozódik. Viszont jó hír, hogy van logopédiai osztály, ahol tovább tud folytatódni az a szuperintenzív fejlesztés amire Dzseninek szüksége van. Egyébként pedig simán el tudom képzelni hogy a művészetek felé forduljon, akár azok segítségével fejlődjön, vagy olyan hivatást válasszon. (ez arra a mondatodra a válasz, ahol azt írod hogy a te világod a szavak.) Kitartást kívánok, mert a feladat nehéz még átlagos helyzetben is, hátmég a tiétekben!
egyszakmeber

banyuc 2016.02.15. 12:06:01

Én nem tanácsolom a könyebb utat én azt mondom, vissza az alapokhoz, mint ahogy "kúsztatják, másztatják" azt a gyereket, akinek amiatt van mozgásbéli és egyéb elmaradása, mert az kimaradt. Vissza egészen arra a szintre ahol most tart és építkezni, mert biztosan lehet és mert most is jól csinálod! Tényleg lehet, hogy valamilyen mozgásterápiával is meg lehetne ezt támogatni, sőt egészen biztosan, csak én nem értek hozzá, hogy melyikkel! Hajrá!

Pantalemon 2016.02.15. 15:02:45

Sem szakértő, sem anya nem vagyok, akár itt abba is hagyhatod az olvasást, de ha mégsem tennéd, leírom, én mit gondolok Dzseni problémájáról:

Az első és legfontosabb, hogy az agyának mint szervnek a fejlődését nagy mennyiségű omega3 zsírsav szedésével kell megtámogatni. Nem akarok ebbe belemenni és hosszasan győzködni erről, hisz a neten minden fellelhető, nézz utána.

A másik a fejlesztés, a lemaradások pótlása, új készségek elsajátítása. Ezen a téren a kimaradt csecsemőkori mozgások bepótlása az első és legfontosabb. Egészen megdöbbentő, hogy például azzal, hogy egy gyereket nem engednek kúszni-mászni - mert hideg a padló és félnek hogy megfázik -, hanem bébikompba teszik, egy olyan fontos agyi fejlődési fázis marad ki, aminek következtében a beszédfejlődésében zavar keletkezik. Ez történt a keresztfiammal. Szerencsére az óvodai logopédus egy jól képzett szakember volt, és azt mondta, hogy nem beszédfejlesztés, hanem csecsemőkori mozgás-terápia kell neki. El is vitték néhány alkalommal, labdákon kellett gyakorlatokat végeznie és egyszer csak azt vettük észre, hogy tökéletesen ejt minden betűt. Nyilván te vagy az, aki napi szinten látja Dzsenit, te jobban meg tudod ítélni a dolgot nálam, aki mindössze annyit tudok róla, amit megosztassz a blogon, de én valahogy mégsem érzem, hogy a probléma annyira de annyira súlyos lenne. Nagyrészt a kétségbeesés, a szeretet, a kétségbeesett akarás, hogy megadj nekik mindent amit eddig nem kaptak meg. Meg kell próbálnod elengedni ezt a borzasztó akarást, mert ez csak hátráltatni fog téged is, és leginkább őt. Egy gyerek játszva tanul, csak játszva tud, de szerintem még a felnőtt is csak játszva, de mindenképpen csak örömmel képes jó eredményekre.

Véleményem szerint Dzsenit egyenlőre abban kellene segíteni, hogy ha nem beszéddel, akkor valami más módon, de el tudja mondani ami benne van. Adj neki eszközöket ehhez, bábok és színes ceruza, kis otthoni színjátszókör formájában, akár úgy, hogy te magad meséled el a napját, amire ő eleinte csak bólogat, néhány szót mond, és amikor már ötven- vagy századjára hallja majd, hogy "és ebéd után lefeküdtünk aludni", akkor egyszercsak majd már ő mondja. De ugyanígy mindennel, egész nap, mindent mondj, mondd hogy most kiveszem a tejet a hűtőből, leveszek egy poharat a polcról, kitöltöm a tejet. Adj neki ezzel lehetőséget a szótanulásra. Mert amikor huszadjára veszed ki a tejet a hűtőből, akkor egyszercsak majd helyre kerül a fejében, hogy az a nagy fehér a hűtő, az a folyékony fehér a tej, amit csinálunk vele az pedig kitöltés.... És ne kérdezd vissza! Csak te mond! Kommentálj mindent amit csinálsz, de ne vizsgáztasd, tudja e már, várd meg amíg majd egyszer majd magától mondja!
Tudom, hogy a legjobbat akarod és legszívesebben az összes létező fejlesztő terápiára elhordanád, de véleményem szerint a kevesebb most is több, szerintem túl éretlen még az ő kis agya fizikailag ahhoz, hogy ezt a rengeteg információt befogadni és feldolgozni legyen képes. Szerintem úgy kellene bánnod vele, mint egy 3 évessel és annak megfelelő elvárásokat megfogalmazni. Be fogja hozni a lemaradást, de nem a következő 2 év alatt és ha nem tudod elfogadni ezt, mindannyian nagyon meg fogjátok szenvedni és nagyon boldogtalanok lesztek. Erős hasonlat és nem is biztos, hogy jó ide, de azért leírom: ha kimentessz egy elhanyagolt kiskutyát egy sötét pince szűk ketrecéből, egy olyat, aki még sem a Napot, sem embereket nem látott, sem simogatást nem kapott, csak feküdt a saját piszkában egész életében, azzal sem kutyaiskolába mégy rögtön és apportírozni kezded tanítani, hanem előbb megfürdeted, megeteted, megtanítod neki milyen a simogatás, a jó szó, a napfény; és persze közben tanítod, de megérted, hogy most EZT kell megtanulni, minden csak ezután jöhet. Akárhány éves, akámilyen nagytestű kutya esetleg, akármit gondol a szomszéd vagy bárki más. És igen, az iskolarendszerünk egy kalap sz@r, ugyanazon követelményeket támasztja mindenki felé és aki nem felel meg, elbukik. A szülő dolga és kötelessége megvédeni ettől a gyerekét, bármi áron. Talán ez a te nagy életfeladatot, hogy hiába lételemed a szó és a betű, és át akarod adni neki ezek szépségét, örömét, élvezetét, talán pont fordítva van, és neked kell majd megtanulnod egy más típusú élet megbecsülését és szeretetét. Miért ne lehetne Dzseni varrónő, vagy grafikus, hosszútávfutó atléta, vagy a csuda tudja mi? Olyan kicsike kislány még és olyan hosszú az élet. Ne őt próbáld beletörni a világ keretébe, hanem azért harcolj, hogy a világ változzon és fogadja magába a dzseniket. Te egy csodálatos nő vagy, aki ezzel a bloggal is rengeteg ember szívét megérintetted, találj az íráson keresztül embereket, akik segítik majd Dzsenit az úton. Rengeteg csodálatos ember van, akik egy nehezen élhető világban is tudják, merre vannak a napfényes foltok; találd meg őket! ! Őt pedig legelsősorban szeresd! Szeresd, mint egy 3 éves gyermeket...
Szeretettel ölellek benneteket!

Estsanatlehi · www.egykisskaosz.blogspot.com 2016.02.15. 15:02:51

@paulonviki: De gondolom Dzseni is Waldorf suliba fog járni, vagy nem? Akkor meg nem ugyanazok az eszetlen elvárások lesznek, hanem szelíd szó és elfogadás, és személyes odafigyelés.
Én nem mondom, hogy nem kell fejleszteni, biztos én is "hajtanám", hogy a lehetőségei szerint legjobbat hozza ki magából. De ha úgy érzed, hogy ennek az lehet az ára, hogy bezárkózik, és már nem próbál szabadon mesélni, csak megfelelni akar, akkor egyszerűen nem éri meg az a plusz tíz IQ-pont - és nekem az utolsó mondatból az jött le, hogy ettől félsz.

horvdora 2016.02.15. 15:38:24

Kedves Viki!

Most találtam a blogra, végig olvastam a történetet, s úgy gondoltam kommentelek. Gyógypedagógiát tanulok (lassan már végzek is), remélem tudok egy-két tippet írni, ami hasznos lesz.
Szerintem amíg hagyjátok őt beszélni, segítitek nem kell félni a bezárkózástól. Az iskolai problémákkal akkor kell törődni, amikor ott lesztek. Előre ne szorongj valami miatt, ami nem is biztos, hogy eljön.

Ahogy írod, ha 3 éves szint körül van a szókincse, én biztosan nem kezelném 6 éves szinten. Ha nem tud mondatokban beszélni, akkor nem is kell. Gyakoroljatok alany-állítmány összeállítású mondatokat. Hagyma gyakorlásra például: leves főzés közben (a cselekedtető tanulás a legjobb), "beletesz hagyma", "beletesz levesbe" "hagymát a levesbe (hagyma levesbe)" és ebből a három variációból lesz a "hagymát beleteszi a levesbe". Közben lehet kérdezni, mit, hova, hogyan, milyen színű, stb. Mindig mindig beszélni, beszéltetni. Nem baj, ha két szavas mondatokat mond, mert lesz bátorsága beszélni, ami előre viszi a fejlesztésben. Nyugodtan játsszatok a nagyobbakkal is, a szókincsük ezáltal nekik is fejlődik. Minden helyzetben, akár közlekedtek, akár pakoltok otthon, mindig. 3 éves szinten. Aztán ahogy lesz önbizalma és fejlődik a szókincse, a nyelvtan ismerete lesz az 4 éves is. És 5. És így tovább.
A bejegyzésben említett 100-szor ismétlés egy idő után valóban unalmas és muszáj szagú lehet, bár reális körülmények között talán használható...
Olvassatok sokat (ahogyan javasolták, az ő szintjén, képeskönyvekkel), nézzetek meg mindent és beszéljetek róla.
Az említett hagymával kapcsolatban.. megfogni, felvágni, nyugodtan szagolja meg, ízlelje meg, levesből - ételekből kivenni, mit (miket) tettünk a levesbe? - tányérban úgy is látja és felsorolja. Építsetek belőle (várat, tornyot, fokhagyma gerezdekből autóutat), ez fejleszti a kézügyességét, kreativitását, rájön, hogy a nagyobb kerül alulra.. Közben már lehet mondani, hogy a lila hagymára tegyük a vöröshagymát, arra a fokhagymát, stb.
Játékosan sokkal hamarabb megragad és használni is tudja majd, mint ha csak képen nézegeti. (természetesen szükség van a képekről való mondat alkotásnak is, de a tapasztalati tanulással kiegészítve nagyobb sikereket lehet elérni).
A 100-szor ismétlős képeket meg... Először vennék 5 képet (maximum), amin eljátszanánk a látottakat. Szavak nélkül. Ezzel fel lehet mérni, hogy érti-e mi történik a képen. Ezután csak szavakat gyűjteni. Utána 2 szavas mondatokat alkotni. A képeket közben váltogatni. Amikor már megy minden képen a tevékenység, és tud mondani mondatokat, akkor újabb képeket betenni (néhány darabot), és újra az összeset gyakorolni. Csinálja meg, amit lát, mondjon szavakat, alkosson mondatokat.
A kommentekben javasolt füzet (pálcikás), amit este megmutat apának vagy a tesóknak (a benne "leírtak" alapján el tudja mondani mit csinált aznap) nagyon jó ötlet.
(A füzetről jut eszembe, hogy akár receptet is írhat - rajzolhat, egyes tevékenységeket is megjeleníthet a felöltözéstől a napi rutinig.)
A szakértői bizottságos hozzászólás is megfontolandó, mert plusz segítséget kaphat, ami sokat lendítene a fejlődésén.
A terápia is fontos lenne (bázisterápia - alapozó terápia, és a szenzoros integrációs terápia), mert tud segíteni a diszfázián és az idegrendszeri éretlenségen...

Remélem tudtam egy picit segíteni! :)

edyt 2016.02.15. 21:46:36

Kedves Viki, nagyon szomorú ez most. Én nagyon megértelek. Az én gyerekem nagyon későn kezdett beszélni és én is nagyon féltem, hogy mi lesz ebből. És a "nem lesz semmi baj" meg "majd fog" megjegyzésekkel a világból ki lehetett volna kergetni. És igen, a fejlesztés minnél korábban kezdődik, minnél intezívebb annál hatékonyabb. Nem engedheted meg magatoknak, hogy á hagyjuk, nem lesz semmi gond, meg majd megoldódik. Mert te az anyukája vagy és bármit hoz is a jövő te fogod úgy szeretni, ahogy van. De ez a tetű világ soha. Ha valamerre kilóg a kockából már könnyen kirekesztődik. Nem tudjuk megvédeni őket. Muszáj felvértezni. És, akinek nincsenek szavai...néma gyerekenek anyja se...
Őszintén bízom benne, hogy az elszántságod és a következetességed meghozza jutalámát mindkettőtök számára.
Nagyon sok türelmet és erőt kívánok Nektek.

BeaMaminti 2016.02.17. 15:16:48

Kedves Viki!
Nagy örömmel olvasom a blogodat, köszönöm! Mi még csak várunk a gyermekeinkre.
Logopédus vagyok, ezért gondoltam, h hozzászólok a témához.
Gyakorlatokat, szakmai tippeket látatlanul nem szívesen adnék, azt gondolom, hogy a diszfázia olyan összetett probléma, ami egyéni, személyre szabott megoldásokat kíván, ezt majd a ti logopédusotok megoldja.
Én csak megerősíteni szeretnélek, hogy ilyen szeretetteljes, odafigyelő családban biztos, hogy önmagához képest a maximumot ki fogja tudni hozni magából Dzseni! Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz a mindennapos gyakorlás, a sok küzdelem, de Ti nagyon erős, kitartó család vagytok! Szívszorító belegondolni, h Dzseninek milyen nehéz lehet, h nem tudja magát kifejezni, de azt Te tudod a legjobban, hogy egy kisgyerek milyen nagyon sokmindent kibír. Eddig is mennyi mindent kibírt, most meg már, hogy ott van anya, apa, tesók... :) Egyébként ráadásul amellett, h ez tényleg küzdelem, azért egy kisgyereknek természetes, h nem tud még mindent ugyanúgy, mint a nagyok.
Nem kell még speciális iskolán gondolkozni, sok víz lefolyik még addig a Dunán! Ha pedig mégis arra kerül majd a sor, az sem katasztrófa ám, tőlünk is ment már gimnáziumba gyerek, van mérnök is az öregdiákjaink közt (meg nagyon sok szorgalmas szakközepet végzett, érettségizett, meg szakmunkás fiatal is).
Jól csináltok mindent, hajrá!!

schild 2016.02.17. 15:16:52

Szia!
Pantamelon hozzászólásával nagyon egyet értek, szuper dolgokat írt.

Horvdora hozzászólását olvasva pedig én is azt erősíteném, hogy az akadályt akkor ugord át, ha odaérsz.
(jövőbeli lehetséges iskolai problémák)

Wandál 2016.02.17. 15:16:56

Kedves Viki, ha esetleg még nem ajánlották, tudok küldeni privátban elérhetőséget Gósy Máriához, aki fel tudja mérni a helyzetet, és a tud ajánlani fejlesztést. Keress rá a nevére, egy tündéri aranyos nő, lányommal voltunk (és megyünk) hozzá megkésett beszéddel...

w

Sugisugi 2016.02.17. 15:16:57

Szia Viki!
Tudom milyen nehéz... :( TSMT tornát próbáltátok már? Nálunk ennyire nem volt súlyos a helyzet, de azért engem már az is megviselt, és nem hagytam annyiban. Jártunk TSMT-re, később pedig logopédushoz. Rengeteget segített. A kommunikáció soha nem lesz a fiam erőssége... most az iskolaválasztás kínjában vagyunk részben emiatt is. Waldorfot mi is néztük, de nem tudjuk még... :(
Minden jót Nektek! Nagyon szeretem a blogodat ,nagyon tetszik, ahogy írsz. :)

Erdős Nóra 2016.02.17. 15:17:20

Viki, az első gyerekem koraszülött volt, a másodikat örökbefogadtuk. Mindketten jártak (más-más probléma miatt) fejlesztésre, nagyon ajánlom! Mi őket szerettük meg: pregradicion.blogspot.hu/p/bemutatkozas.html Játékos módszerekkel nem kínszenvedés ez, a fiaim nagyon szerettek járni hozzájuk. Nem mondom, hogy "minden rendben lesz", inkább azt, hogy mindig lesznek nehézségek. De azért választottátok ezt az utat, mert erősek vagytok. Csak az érti meg ezeknek a nehézségeknek a terhét, aki maga is átélt ilyet.

irkafirka2 2016.02.22. 22:05:15

Kedves Paulonviki!
Mi 4 éves kislányt fogadtunk örökbe immár 3 éve gyerekotthonból, ahol nem volt nagyon elhanyagolva, de bizony 1-2 éves elmaradások voltak. Keveset beszélt, lépcsőn járni váltott lábban nem tudott, hintáról, mint egy zsák esett le. És igen, vittük fejlesztésre, tsmt torna, ayres terápia, sokat fejlődött, de azért még mindig nagyok az elmaradások az kortársaihoz képest, de még az egy évvel fiatalabbakhoz képest is. És lehet, sok mindent próbálni, meg sok a jó tanács, de 4 év anya hiányt nem lehet csak úgy bepótolni. Igen, ő is néha kisbabásan viselkedik. És bár dédelgetem, azért én is néha forszírozom, hogy mondd, meg, tudod azért. És igen, lehet, hogy más, mint a többi gyerek. A szakértői bizottság először értelmi fogyatékosnak akarta nyilvánítani, pedig csak leblokkolt. Aki ismeri, pszichológus, ovó néni, fejlesztő pedagógus, mind azt mondja, hogy nem értelmi fogyatékos. De kormányhivatalon keresztül kellett fellebbeznem, hogy ne bélyegezzék értelmi fogyatékosnak. És igen, én is szorongok, hogy melyik iskolába vigyem, hogy ne tegyék tönkre és hogy más a gyerekem. És 7 évesen még nem iskolaérett, de a nagyhatalmú szakértői bizottság csak kivételes esetben engedi meg, hogy 8 évesen menjen iskolába. Bár ha a 4 év gyerekotthon nem kivételes eset, akkor nem tudom mi. Szóval igen, ezek a gyerekeknek sokkal nehezebb és sok-sok idő kell, hogy az idegrendszeri érettség elérje azt a fokot, hogy szépen beszéljen és szépen írjon. És nem, ne hasonlítsák a középosztálybeli anyukák a saját mindentmegkapott gyerekükhöz, mert ezeknek a gyerekeknek sokkal komolyabb lemaradásaik lehetnek a gyerekotthon és egyebek miatt akkor is, ha nem értelmi fogyatékosok. És nem biztos, hogy minden rendben lesz, mert ezek olyan traumák, amik nem tűnnek el nyomtalanul. És csak abban bízhatunk, hogy nagyon erősek és kitartóak a gyerekeink.

Dömi Mami 2016.03.11. 07:21:49

@irkafirka2: Mi is végigmentünk ezeken a problémákon. 8 évesen elkezdte az unokám az első osztályt. Nekem nagy kétségem volt, hogy mivel fejlett kislány ki fog "lógni" az osztálytársak közül. Szerencsére nem így lett. A Lányom a körzeti iskolát választotta (nagyon félve vártuk tavaly, hogy a nagyhatalmú szakértői bizottság mit véleményez iskola ügyben).
A Lányom elment a nyílt tanítási napra, ahol mindegyik leendő elsős tanítónéni(k) óráit megnézte. A választása egy normál osztályra esett (természetesen vélemény még mindig nem volt meg). A tanítás után beszélt a tanító nénivel, aki nagyon nyitottan és támogatóan fogadta a jelentkezést minden probléma ismeretében.
Azóta is egyeztetnek Anyukával nevelési módszerekben. A Lányom sok miértre jön rá és egyesült és egységes módszerekkel tudnak segíteni Neki.

Így első év vége felé bebizonyosodik, hogy semmivel nem rosszabb, butább vagy gyengébb felfogású az osztálytársainál. Sőt eldicsekszem azzal, hogy hangosan elolvasta az első könyvét, na jó ez túlzás, mert inkább füzetecske volt. :)

Ezzel a litániával azt szerettem volna elmondani, hogy mennyire fontos a TANÍTÓK személye, módszere és a gyerekekhez való viszonya.

A szakértői bizottság. Jó lenne, ha tudna különbséget tenni értelmi fogyatékos és ingerszegény környezetben nevelkedő gyerek között. A bélyeget rásütni egy gyerekre könnyű ettől megszabadulni elég nehéz...

hodoklari 2016.03.17. 11:00:46

Szia Viki!

Klári vagyok, Emma anyukája a Madarász oviból.
Emma megkésett beszédfejlődése, és idegrendszeri éretlensége miatt, Emma 3 éves kora óta heti kétszer a BHRG Alapítványnál tornázik.
Emma mostanra teljesen behozta a lemaradását, gyönyörűen, és választékosan beszél, ért, és hatalmas lett a szókincse, szeptemberben kezdi az iskolát.
Érdemes felvenni velük a kapcsolatot: www.bhrg.hu/
Gyakorlati kérdésekben én is tudok segíteni :)

nibendes 2016.03.17. 21:31:39

Szervusz!
Egy játékos tipp, hátha segít... Valahol láttam, nekem megtetszett. Ha nem jön az a szó, akkor csalogatni kell - pl. képekkel. Lehet csinálni sok-sok smiley-t, hangulatjelet, vagy ahogy tetszik. Csak sok kört kell kivágni, és rá a legegyszerűbb arcokat rajzolni: mosolygós, szomorú, sírós, kacagós, mérges, álmos, beteg stb. És esetleg pár szimbolikus egyéb dolgot szintén rajzolni-kivágni, mondjuk: barátnő = két tipikus háromszögszoknyás lány, óvónő = fehér köpenyes hajas háromszögszoknyás lány, reggeli = kifli az asztalon, ebéd = mélytányér az asztalon, udvar = zöld fű, két fa meg a többit. Amikhez tipikusan kötődhet történet.
És akkor a felhasználás: otthon kiterítitek, és megkérdezed, milyen volt a reggelinél, előveszitek a reggeli-rajzot, választ egy fejet (pl. mérges). Mi volt az udvaron - előveszitek a fás képet, választ egy fejet. És próbálja minimondatokkal előadni, miért volt olyan. Szépen fokozatosan. Fogalmam nincs, hogy segíthet-e, de úgy gondolom, ha másra nem jó, legalább készíteni lehet otthon együtt egy csomó rajzot az óvodai világról. A most kétévesem is mini-mondatokat használ, de rákérdezéssel bővül a szóadag: Apa kidobta a szemetet - kérdés: de hova? Válasz: az udvarra. Akkor az egészet: kidobta a szemetet az udvarra.
Vagy lehet mutogatni is, van ott testvér elég, tessék eljátszatni vele az óvodai jelenetet :)
Bajos, de meg fog indulni szerintem, csak meg ne érezze, hogy erőltetés is van. Azt mindenki utálja és egyből bekapcsol a nemakarom-effektus. Szurkolok!

JónásBrigi35 2016.03.17. 21:31:47

Kedves Viki! Biztos vagyok benne, hogy Dzseni nálad jó kezekben van, és Te minden Tőled telhetőt megteszel, hogy a lehető legtöbbet fejlődjön, érzelmileg, értelmileg, beszédben, mindenhogy. Dzseninek éveket kell behoznia, és a Te általad nyújtott szerető közegben be is hozza majd. Kívánok Nektek ehhez sok-sok türelmet és sikerélményt! Üdvözlettel: Anett Fótról