így jövünk haza mindennap. amikor dzseni kérdezi, elmesélhet-e valamit, akkor én már magamban-titokban sóhajtozom. váltakozik bennem, mitől félek jobban, hogy nem tud majd tanuln, vagy hogy bezárodik önmagába, benne marad a múltja is, a napi semmiségek, meg a meghatározó jelentőségű apróságok is.
neki nem barátai a szavak. vesztemre én meg semmi mást nem ismerek. nincs más eszközöm, csak mesélni vagy hallgatni. dzseni nem mesél, és ha túl sokat akarok mondani, nem is hallgat. a mondatok ne legyenek hosszabbak három mondatrésznál, alany-állítmány-tárgy, ha több a bővítmény, már kérdeznie kell, "tessék?". könnyen elvész a ritkás szókincsén belül is, ha sokat mondok egyszerre. ha nem fáradt, megpróbálja kitalálni, mit akarnak tőle, ha fáradt, akkor elvonul. tudna úgy ragsztani mint egy nagycsoportos, megold logikai feladatokat átalgosan jól, ha megértheti, mi a feladat. úgy érti a beszédet, mint egy hároméves, vagy valamivel alatta, de mi is, a testvérei is, az óvoda is a hatéveshez beszélünk. vagy beszélek a hároméveshez, és akkor mesélem neki, és mutatom, hogy ez lilahagyma, ez vörös, ez fokhagyma. és akkor kérdezem, tudja-e már, és drukkolok, hogy majd nagyon megdicsérhetem, és együtt örülünk. de logikailag csak fehérhagymát tud mondani, és megint mondom, hogy fokhagyma, bólint, kimondja, soroltatom újra, és megint nem megy.
az a feladat, hogy naponta csináljuk ezt, ami nem megy. tanuljunk szavakat, és mondjunk egyszerű mondatokat képekről 100-as ismétlésben. és az a feladat, hogy eközben ne csüggedjünk.
egyszerre szeretném én is azt hinni, hogy majd kitisztul ez, ledől valami fal, feloszlik valami köd, de ugyanennyire szeretném azt is, ne mondja nekem mindenki, hogy nem lesz semmi baj, majd meg fogom látni. nehézségeink valódi súlyának megértésre van igényem, nem a "nem-lesz-semmi-baj"-ra. mert ha igaz is, hogy nem-lesz, akkor is most-van.
dzseni bízik magában, ma még el akar nekem mesélni valamit, ma még úgy kezd el egy mondókát, hogy végig fogja mondani, és csodálkozik, hogy az első sor után nem jön ki több. de mi lesz, ha ebbe beletörődik, és elnémul? dzseni szereti, hogy csak vele foglalkozom, de mi lesz, ha rájön, hogy ez nem az önfeledt, spontán tanulás, és azt éli meg kínozzuk őt?