fiam: és nektek már máskor is voltak gyerekeitek?én: nem, nekünk csak ti vagytok a gyerekeink, nem volt más, rátok vártunk, hogy végre megtaláljunk titeket.fiam: és sírtatok sokat, hogy nincs gyereketek?én: sírtunk, igen. de mostmár nagyon boldogok vagyunk, hogy itt vagytok.fiam: de…

legrosszabbkor, de férjem el kell, utazzon egy hétre, mondjuk a gyerekeknek, magyarázzuk, hogy vissza fog jönni, hogy beszélhetünk telefonon napközben, hiszik is, meg nem is, inkább valami mesebeli kalandnak gondolják ezt. nekem is készülnöm kell rá, hogy másképpen lesznek a napjaink…

9-re megyek fel hozzájuk az erdőbe, elmehetünk, de délre vissza kell érni, kettőkor újra elvihetem őket hatig. és bárhová! minden délelőtt lesétálunk a svábhegyre, van egy eladó sárga wv-bogár az út mellett, simogatják a gyerekek, mert szomorú az autó, hogy nem kell senkinek,…

csak apaként és anyaként emlegetnek és szólitanak minket, hiába forszírozzuk, hogy laci és viki, az nem megy, és azt kérdezik, mikor visszük őket haza.  úgy képzeltem, majd hónapok múlva, együttélve, váratlanul kibuggyan gyerekeimből a szó, hogy anya, és akkor én olyan…