kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

zenélődoboz

2014. október 17. 14:32 - paulonviki

"zenélő dobozt szeretnék nagyon!", mondogatta, "kinyitják, és akkor zenél..."

lányom olyan maga is gyakran mint egy csukott zenélődoboz. tudom, hogy zenélne, ha ki lehetne nyitni, csak nem mindig lehet. a fiam meg egy fecsegődoboz, és nyitva. tegnap este mondta, hogy visszamegy a gyerekotthonba, mert ő itt nem beszélhet eleget. kérdeztük tőle, öltözik-e, indul-e azonnal. felháborodott, hogy ilyen éjszaka ő nem tud indulni. adunk elemlámpát, mondtuk. vigyorgott, hogy az úgy jó "öklet" de inkább marad. 

fiam fecsegő, lányom frappáns.

vásárolunk délután, fiam felül a kocsira, lányom bekucorodik az aljára. nehézkesen válogatunk, és győzködjük egymást férjemmel valamelyik polcnál, fiam elmagyaráz valamit, ahogy szokott, "érdekes, hogy" az eleje, itt jön valami felfedezés és "mivel" a közepe, és jön a szerinte logikus magyarázat, de ebből az összesre (napi 30) nem tudunk figyelni, képtelenség lenne. lányom kidugja fejét alulról, int, hogy valamit mondani akar (a keveset beszélők nyeresege, hogy őket mindig meghallani): ne haragudjatok, hogy szólok, de sötét este lesz, mire hazaérünk.

férjem öltözteti hazamenésre fiamat, időjárásnak megfelelő lesz a végeredmény, és a saját ruhái vannak rajta, de az óvodai öltözet, nem amiben mentünk, megmondom, hogy nem tökéletes, de nem baj, férjem szabadkozik, hogy csaba mondta, hogy ezt kell felvenni, és lányom döbbenten kérdezi: Apa, komolyan tőle kérdezted, mit kell felvenni...

kár hogy nem lehet nevetni rajta ilyenkor, azt nem szereti. de sírni már tud. rettenetes volt pár hónapja az az összeszorított szájú néma zokogás. Kisrigó, mit kellett és mit nem lehetett 6 éven át..?

a zenélődobozban a kis balerina gyönyörű, lányom szerint. mondta is, ha ő ilyen gyönyörű lehetne, ő is mindig egy tükör előtt forogna. nekem higgyetek, olyan csunya az kis műanyag baba, és olyan szép a lányom!

ma reggel kitaláltam, a hajamat én is úgy választom ketté, ahogy lányomnak van, féloldalasan. hasomlítunk, az egymásratalálás genetikája. 

 

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr696801917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megsem 2014.10.18. 18:09:27

nagyon szep lett ez a bejegyzes!

BeckyThatcher 2014.10.18. 21:38:37

igen, az összes az! mintha a mi gyerekeink is lennének kicsit :) köszi, Viki!

ZöldAnikó 2014.10.19. 17:17:30

Kedves Viki!
Nem vagyok érintett az örökbefogadás kérdésében, mégis magával ragad a történetetek... a zenedoboz kérdés megoldódott, vagy esetleg érdekel még? Kedves barátnőm kézműves, és csodaszépeket készít, szívesen ajándékoznék nektek egyet... itt tudtok nézelődni: www.holdnaputan.hu/zenedoboz.php ... sajnos itt nincs forgó lányka, de ha érdekel, jelezd, és küldöm.
Köszönöm, hogy olvashattam őszinte soraidat: Anikó

paulonviki 2014.10.19. 17:22:50

@ZöldAnikó: Anikó, milyen kedves ötlet ez! láttam a kis zenedobozokat a linken, nagyon szépek, igazán.
lányom megkapta a vágyott dobozát, ami akkor zenél, ha felnyitják, éppen ezt akarta, balerinástúl, és nem szép, igen ocsmány tákolmány, de mégis olyan boldogan vettem meg, pedig volt idő, amikor azt mondtam, száradjon le a kezem, ha én ilyenért pénzt adok.
olvass minket tovább, örülök neki!

ZöldAnikó 2014.10.19. 20:35:08

@paulonviki: Ha megoldódott balerinástul, akkor minden rendben... ha mégis esetleg majd karácsony közeledtével kedvetek támad egyre, szívesen küldök... hogy némi esztétikát is csempészhess a történetbe... bár itt most tényleg nem ezen van a hangsúly. És ezt is meg kell tanulnunk az anyukaságban, hogy ilyet nem mondunk, hogy na én ilyet soha. mert olyan kacskaringós az élet, hogy alakulhatnak úgy dolgok, hogy átértékelődik hirtelen minden... tudom, mert átéltem... amikor a négy fiacska közül a második gyógyíthatatlan beteg lett, akkor ott álltam a játékbolt közepén zokogva, és BÁRMIT megvettem volna, hogy lássam mosolyogni... Szóval kitartás, rengeteg kaland jön még, az az egy biztos... és az is, hogy semmivel nem pótolható élmény egy (két, három, négy) ránk bízott életecske mellett múlatni az időt. Ölellek ismeretlenül is: A.

paulonviki 2014.10.19. 20:36:58

@ZöldAnikó: köszönöm, hogy leírtad!
süti beállítások módosítása