kisrigók

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem." (Kahlil Gibran)

igazi

2016. március 17. 12:17 - paulonviki

"Csak ez a nő itten, a metrón meghitten
Csak ez az egyetlen, csak ez igaz itt
Csak ez a Judit, esetleg Edit.
Csak ez igaz itt."

 

én olyan jól kitaláltam ezt, hogy én leszek az igazi, mert az igazi az a jó, az a szép, az nem hamis, az valódi, az értékes. és a szülőanya meg szülőanya lesz, "a néni aki szült titeket", és bár nem én tanítottam az enyémeket beszélni, de mégiscsak én tanítom a szóhasználatot mostmár, úgyhogy ez működött is. 

de már nem.

"tényleg nem te vagy a szandi igazi anyukája?" kérdezi tőlem egy kislány. én meg, amilyen makacs vagyok, mondom neki, "de, én vagyok az igazi anyukája!", és akkor néz rám zavartan, úgyhogy hozzáteszem "egy másik néni szülte őt, örökbefogadott kislányom a szandi". Így azért már rendben van, megérti a kislány, és meg is kérdezi rögtön: "de az igazi anyukáját hogy hívják?"

meg kell értenem, hogy ez csak szó, nem minősít engem, hoyg nem vagyok igazi. nem vagyok hamis, ócska, értéktelen, ha nem vagyok igazi. megint nekem kell megtanulni valamit.

nem mond egy gyerek olyat hogy szülőanya, enyémek se mondják, azt mondják inkább másiknéni, másikanyuka. és amióta szandra iskolás, és az iskolások már sokmindenről beszélgetnek egymással, különösen a fáramászó iskoláslányoknak lehet rengeteg ideje, azóta szandra is azt mondja igazianyukája, a másiknéni helyett.

még szokom. 

még kell magamban mondogatni, hogy nem ítélet, nem a milyenség van benne, csak az egyszerű tény, hogy ki szült, ki nem. 

a szó a terhelt, nem a történet: igazi anya, igazi szerelem, igazhit, igazhűség, igazán szép, igazbarát, igazi élet...

puhább lenne ez a világ az örökbefogadó szülőnek, ahol a szülőanyát mondanának, meg vérszerinti apát, ez pontos, és semleges szóhasználat lenne, de csak ebben a szubkulturában használjuk így, okosbb mégis inkább megszokni. 

egy a szóhasználat, ami kelthet rosszérzést, de fontosabb, hogy az újabban "igazizó" lányomnak a történet mégiscsak nyugalomban van: 

- szandi, teged nem az anyukád szült?
- nem, egy másik néni.
- hogy hívják az anyukádat?
- viktória
- ?
- ja, az igazi anyukámat?
- aha!
- klaudia.
- de miért nem vagy vele?
- nála születtem, de ott mégsem akartak gyereket, engem csak anya akart. meg a testvéreimet is. 

 

 

 

(szandra vérszerinti anyjának neve csak kitalált név itt a blogban)

6 komment
Címkék: anya

A bejegyzés trackback címe:

https://kisrigok.blog.hu/api/trackback/id/tr658489200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

banyuc 2016.03.17. 21:31:21

Nálad igazibb kizárt, hogy van és ezt tudják az igazi gyerekeid is és ez számít, nem az, hogy más ember milyen szót használ:)

Kumari 2016.03.17. 21:31:24

"ott mégsem akartak gyereket,engem csak anya akart, meg a testvéreimet is"..ez a lényeg. A többi fájhat, de ez a lényeg, Viki!!!
A gyerekeid ezt mindenkinél jobban tudják.

efkovacs 2016.03.17. 21:31:36

Tudtad, hogy nem lesz könnyű. És te vagy az Igazi. :)

tulione 2016.03.21. 13:29:18

Kedves Viki!
Már olyan sokszor akartam hozzászólni, de mindig elmaradt. Most viszont muszáj hozzászólnom. Remélem, amit írok, nem lesz félreérthető. És azt is el akarom mondani, hogy ezt nem miattad, vigasztalásként irom le, hanem mert tényleg így gondolom.
Én nem vagyok örökbefogadó szülő. Van egy kisfiam, és reményeink szerint ősszel születik meg a második gyerekünk. Amióta a kisfiam megszületett, úgy gondolom, hogy nem az tett anyává, hogy megszültem, hanem ami utána következett. A lemondás a szabad életemről a férjemmel, a végeérhetetlen éjszakai kelések, a gyógyszerek beadása, az útkeresés, hogy hogyan neveljem, annak szem előtt tartása, hogy mi a jó neki, a szigorúság is, ha kell, a közös játék, az együtt töltött idő. Az, hogy a szivemet adtam neki. És ez csak félig jön ösztönösen. A másik fele tudatos.
Úgy gondolom, téged is ez tesz AZ igazi anyukává. Hogy a szíved benne van a gyerekeidben. A szóhasználat nagyon nagy pofon lehet, mégis, te vagy az igazi.
És Dzseni diszfáziájára is akartam írni annak idején, de most pont ide rímel: ne hagyd magad elbizonytalanitani! Te vagy az anyukája, te tudod, mi a jó neki! Igen, a hibákat is te követed el, de akkor is te vagy az anyukája, nem más. Szívesen olvasnék róla, hogy haladtok Dzsenivel!
Sok szeretettel: Kati
Ui.: Az iskolarendszer miatt én is szorongok, pedig nincs lemaradása a gyereknek, de ő az a fajta, aki nem áll be a sorba. Őt a szívén, a jószándékán át lehet megragadni, az akaratát csak leteperni lehet. És szorongok, mert én tipikus jókislány voltam, mégis kínszenvedés volt minden év! Csak az a szorongás, csak azt tudnám feledni!

Wandál 2016.03.21. 13:29:20

Azért valahol nem sportszerű számon kérni 6-7 éveseken, hogy nem az általad kreált fogalmakat használják... Nekik igazi van, meg nemigazi, kész...

w
süti beállítások módosítása