- moss kezet, csabikám!- nem!- gyere, megyek veled.- nem fogok...terelgetem magam előtt, megy, de morog közben.- nem fogok örülni semminek!- van mindig, minek lehet örülni...- nincs! és annak sem, hogy ittvagyok.- máshol szeretnél lenni?- igen. te tudod, hogy hol.- nem tudom.- de tudod!…

csabának elve lehet az újévújélet, és úgy bámult az ovónőre, mint ki előszőr látja, de úgy is ült kabátbansapkában negyedórát, mint ki először ül, nyugodt maradt, de tökéletesen értetlen abban, mit jelenthet az, hogy "csabikám, kezdj el vetkőzni", és úgyhiszem, akkor se…

   ilyen gyönyörű tulipántos ruhám nincs, és a nap se süt minden reggel, de valahogy így nézünk ki, ahogy leszállunk a tizenötösről és gyalogolunk az óvodába. de ma a nap is sütött, mondtam is nekik, hogy micsoda öröm, de csaba figyelmeztetett, hogy a föld másik felén…

fiam szerint a lehel téri metrómegálló meseszép, lányom szerint csak majdnem. de csaba  szerint a batikolt mintás ruha koszos, de aki hordja, az direkt nem mossa ki, mert éppen így szereti. lányomnak van pörgősszoknyája, és van, hogy megmutatja a pörgést, karácsonykor pedig ki…

Szegedi Juli készített egy interjút a hogyvolt, miértpont, milyenmost kérdésekről.   

megették a heti rendes mákostésztaadagjukat, fiam már el is ment az asztaltól, már nem készültem semmire, már nem akartam semmi fontosabbat végiggondolni, annál, hogy előbb mosogassak, vagy előbb fektessük le a gyerekeket, amikor lányom mákszemeket öt ujjára szedegetve, merengve…